látnivalók és kultúra

szerkesztés

Falak mögött rejlő potenciál – bejártuk a Ganz-MÁVAG Kolóniát

Szerzők

  • Fürdős Zsanett

2020. 09. 17. 13:13

Hiába nőtt fel valaki Budapesten, hiába jár-kel a város majd minden szegletében – legyen szó bel- és külvárosról, még így is talál olyan tereket, épületeket, utcákat, amikről eddig nem hallott. A Budapest100 pont erre jó: a program során olyan helyszíneket ismerünk meg, amik eddig lemaradtak mentális térképünkről. Ilyen a Vajda Péter utcai Ganz-MÁVAG lakótelepe, ismertebb nevén a Kolónia, ami, ha nem is feltétlenül építészetével, de történetével, a múlt és a jelen sajátos ötvözetével, hangulatával mindenkit megihlet.

Az idén 110 éves Ganz-MÁVAG Kolónia a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára munkásai számára épült 1909-ben (teljes egészében 1910-re készült el) Lipták Pál tervei alapján. Meglehet, hogy kezdőmondatnak nem épp a legideálisabb egy ennyire száraz tényt választani, de a Kolóniához annyi markáns esemény, kultúr- és várostörténeti mozzanat kötődik, hogy mi magunk sem tudjuk, hol is kezdjük.

Az eredetileg munkások számára felépült komplexum közösségi házában a 80-as évek végén nyílt meg a magyar underground kultikus szórakozóhelye, a Fekete Lyuk, ahol fellépett a VHK, a Bizottság, a Pál Utcai Fiúk és a Kispál és a Borz is – utóbbi egyik klipjét itt is vették fel. De az épületegyüttes utcákat idéző udvara, börtönszerűsége vagy a letűnt évek nosztalgikus hangulata következtében számtalan filmforgatás helyszíneként szolgált: itt vették fel a Csinibaba, A vizsga és az Aranyélet egy-egy jelenetét.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Ma nyilván nem a menő és modern jelzőkkel illetjük ezt a várszerűen zárt, klinkertéglás tömböt, holott újkorában maga volt a korszerűség és haladó szellemiség, a szociális gondoskodás mintapéldája. A MÁVAG (Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy dolgozói számára olyan élettereket teremtsen, ahol kiépített szociális és kulturális infrastruktúra található, ahol lényegében minden egy helyen van, így a gyári munkában megfáradt emberek elérhető távolságon belül voltak a kereskedelmi, orvosi és persze szórakozási lehetőségektől. Volt itt tekepálya, mozi, színházterem, kisdedóvó, könyvtár, mosókonyha és gőzfürdő, de az ország első röntgengépét is a Kolónián állították fel.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

A rendelkezésre álló tér intenzív alkalmazása, a közösségi terek és események összekovácsolták a lakókat, ebben persze az is közrejátszott, hogy a 60-as évekig zárt területként funkcionált, ahová csak a gyárban dolgozó munkások és családjaik kerülhettek be. Az egységes, koramodern komplexum eredetileg 3000 ember számára készült, 24 négyemeletes ház sorakozik egymás után keretes beépítésben, melynek közepén a – ma már funkciót vesztett – víztorony és a közösségi ház áll.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

645 szoba-konyhás munkáslakás és tíz 2-3 szobás tisztviselői otthont alakítottak ki a házakban. Minden emeleti lakáshoz saját erkély, míg a földszintiekhez előkert tartozik. A munkáslakásokban egyébként nem volt fürdőszoba, a WC is kint volt a lépcsőházban – ez sok lakásnál még ma is így van. Hogy miért alakult így? Az építtetők műszaki szempontból egyszerűbb és olcsóbb lakásokat tudtak kialakítani, a falakban nem mentek mindenfelé a csövek, így ezek el sem romolhattak, nem voltak rejtett csőrepedések és beázások. A könnyebb eligazodást számozott lépcsőházak segítették, érdekesség, hogy 13-as a mai napig nincs.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

A Ganz-MÁVAG államosítása után a telep az IKV tulajdonába került, a megüresedő lakásokat kívülállóknak utalták ki, egyre többen már csak „átmeneti szállásként” gondoltak a helyre, már nem voltak házmesteri állások, szétesett a közösség. A családi hangulat és a jó szomszédi viszony helyett a vastag falak közé bekúszott az elidegenedés és a közöny. Az egykori közösségi terekből mára semmi nem maradt: élet helyett szeméthegyek, kongó üresség vagy csöveken futkosó patkányon vannak.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

Noha kívülről a múltban ragadt identitást érzékeljük, a poros falak mögött mozgolódás van: a beköltöző fiatalok újraélesztik az egykori aktív közösséget, ezt erősítette a járványhelyzet is. Az épületegyüttes egyedi védettséget élvez, az újraszerveződő lakóközösség ehhez mérten igyekszik felújítani a helyet, bár pénzhiányában ez lassan halad, holott legendás múltja és egykori fejlettsége miatt ma is rengeteg lehetőség rejlik a Kolóniában. Kihasználatlan tereiben ma is érdemes lenne kisboltot, bisztrót, workshopoknak vagy filmvetítéseknek helyet adó teret nyitni, igény biztosan lenne rá.

Ma a gigaberuházások és az elbontások korát éljük, holott a lokális szemlélet és az emberek vágyait figyelembe vevő cselekvés sokkal többet ér: társadalomra és környezetre egyaránt pozitívan hat, ha értéket teremtünk, mintsem egy újabb hatalmas irodaházat, stadiont vagy a kultúrának teret adó hely eltörlésével luxusszállodát építünk. 

A Józsefváros és Kőbánya határán elterülő Ganz-MÁVAG Kolónia egykor az értékteremtés és a gondoskodás példája volt, amit egy lehetséges rehabilitáció során érdemes feleleveníteni. A hétvégi Budapest100 programján interaktív kalandjátékon, mikronarratívákon és családtörténeteken keresztül ismerheti meg minden érdeklődő a Kolónia múltját, jelenét és a benne rejlő potenciált.

Hasonló tartalmak

Admin mode