Hagyományos töltött rizsgolyók a Frankel Leó úton – egy falat Szicília az AranciniBenedettiben!

Benedetti Péter évtizedeken át dolgozott a zeneiparban, de tavaly úgy döntött, belefáradt a programszervezésbe, és inkább a vendéglátás felé fordul. Mivel olasz felmenőkkel is rendelkezik – dédszüleinek a századfordulós Győrben még olasz cukrászdája is volt –, első próbálkozásra az olasz konyhához nyúlt.

Nem a felülreprezentált pasta- és pizzavonatra ült fel, hanem egy Olaszország-szerte ismert szicílai különlegességet, az arancinit választotta. Az arancini egy rizottóalapú, olajban sült, töltött rizsgolyó, amelynek gyökerei a X. századból erednek, és ami a formája és a színe miatt az olasz nyelvben kis narancsot jelent. Bár ma már mindenfelé kapható, régen nem tartozott az alap szegénykonyhai attrakciókhoz, hiszen sárga színét a sáfrányak köszönheti, ami soha nem volt olcsó mulatság.

Péter a zeneipar után tehát az arancinire váltott – először óvatosan, egy food truckból kínálta a kúp alakú, laktató olasz különlegességet. A szezon végén már látszott, hogy az arancinit viszik, mint a cukrot, de az is, hogy Péter nem feltétlenül szeretné az év 365 napját egy mozgó büfében tölteni.

A köztes megoldás – az arancini maradjon, a kerekek menjenek – eredménye lett a Frankel Leó utcai kis üzlet, ami ugyan pár négyzetméter, de rengeteg arancini elfér benne. Az amúgy nem is olyan kicsi rizskúpokat egy előkészítőkonyhán gyúrják be, ott is panírozzák, a helyszínen már csak sütik. Az étlapon található hatféle sós arancini közül van szigorúan hagyományos alapdarab, de egy kis amerika ízű kitekintés is. Mindenesetre az összes labdácskát kukoricalisztbe panírozzák, így az összes termék – beleértve az amúgy Szicíliában ritka édes változatokat is – alapból gluténmentes. Péter szerint az élményen nem változtat, viszont nagy segítség annak, aki igényli a gluténmentes örömöket.

Az alap arancini, a Szicíliában is a legtipikusabb classico szicíliai vörösboros marharaguval, zöldborsóval, parmezánnal, mozzarellával, pecorinóval és fontinával van töltve, de találunk a kínálatban vargányás-gorgonzolásat, tejszínes-pármai sonkásat, spenótos-ricottásat. A sajt egy elég fontos alapja a sztorinak: legalább három olasz sajt van mindegyikben elrejtve, és szerencsére Péternek eszébe sem jutott, hogy huncut módon gumis műmozzarellával vagy trappistával töltse a rizottógolyókat.

Az egyetlen kivétel a sósak közül a mini arancini, ami cheddarral és jalapenoval van töltve, és a rizst leszámítva leginkább a jalapeño poppersre emlékeztet. A kóstolt arancinik mind hozták azt, amit ettől a műfajtól elvárunk: roppanós, de jól lecsöpögtetett, nem olajos külső réteg, omlós, szaftos, kellemesen fűszerezett rizottó, nyúlós sajtokkal és egyéb finomságokkal töltve.

Az arancinik ára egységesen 650 Ft, de ha csak valaki nem gyalog érkezett Kecskemétről, garantáltan eltelik két darabtól, elég laktató „snackről” van ugyanis szó. Menüben is összeválogathatjuk a kedvencünket, két darab arancini salátával és mártogatóssal 1650 Ft-ba kerül.

Az alapanyagok szempontjából Péter elég szigorú, nem csak sajt froton nem tűr kompromisszumot, a többi alapanyag is jó minőségű, és nincs kispórolva semmi semmiből. Legalább ilyen fontos számára a fenntarthatóság, az összes tányér, evőeszköz és elviteles doboz lebomló vagy újrahasznosított.
 
A sós arancinik mellett édeseket is kóstolhatunk, házi málnalekváros vagy nutellás-banános közül választhatunk – bár Péter szerint az édes nem lesz fő profil, arra itt van a Dolcissima –, így lesz kerek a Frankel Leó úti kis Szicília!