Kőbányai János már a harminchoz közeledett, és régóta lelkesen járta a beat- és rockkoncerteket, amikor először fogott fényképezőgépet a kezébe, és fotózni kezdte azokat, akikért rajongott, de sokat pásztázott a gépével a többi rajongó, vagyis a közönség között is. Állítólag Díner Tamás mondta azt neki egy koncerten, hogy fotóznia kéne, ő pedig úgy is tett, majd úgy is maradt. Tegyük hozzá, szerencsére. Kőbányai János zenei témájú fotóiból nyílt most kiállítás a Műcsarnokban, aminek rocktörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen. De azok is elmerülhetnek a fekete-fehér képekben, akik a korszakról szeretnének kicsivel többet tudni, merthogy nem egy fotó rendkívül beszédes.
A Kádár-kor tele volt olyan momentummal, ami akkor riasztó volt, mára viszont megszelídült, és inkább mosolyog rajta az ember. Kőbányai János fotóin is felfedezhető pár ilyen momentum, jellemzően azokon a képeken, ahol a közönséget látjuk. Például az a fotó, ami az 1981-es Illés-koncerten készült: vidám fiatalok a zenekart éltető transzparenst emelnek a magasba, miközben a hátuk mögül, pár sorral feljebb, egy szúrós tekintetű, marcona férfi figyeli őket rosszallóan. Az ember csak ránéz, és tudja jól, hogy a férfi nem rajongó, hanem egy civil ruhás rendőr. Hasonlóan beszédes az LGT egyik tabáni koncertjén készült fotó. Ezen az önfeledt és felszabadult zenekart látjuk, akik mögött pár ember álldogál a backstage-ben, akik nem a slepp, nem haverok meg rockmacák, hanem szigorú arcú ifjúgárdisták. Nehogy már rendbontás legyen!
Amikor Kőbányai János a 70-es évek második felében belevágott a fotózásba, a beatkorszak már tovatűnt, az akkori zenekarok nagy része pedig rég befutott, első vonalas előadónak számított. Mivel a klasszikus korszakot egyáltalán nem fotózta még Kőbányai János, ezért úgy döntött, a beatkorszak továbbélését vizsgálja meg gépével. Ott volt az Illés legendás 1981-es koncertjén, és a Fonográf 1984-es búcsúkoncertjén is. A korszak legmenőbb rockzenekarát, a Piramist is gyakran fotózta. A tabáni majálisokon is mindig kint volt. Ezeken a dzsemborikon évről évre olyan zenekarok léptek fel, mint az LGT vagy a Mini, és rendre több ezer ember előtt, tök ingyen. E két bandában Kőbányai két jó barátra is rátalált: Somló Tamásra és Török Ádámra. Mindkettővel sokat járt össze, így őket civilben is sokat fotózta Kőbányai János. Török Ádámot látjuk az édesanyja vasárnapi húslevesét kanalazni, Somló Tamást meg családi körben, az ikreit a karjaiban tartva. A kiállítás közepe táján pár színes fotó is található, és azok is Somló Tamáshoz köthetők: a temetésén és a tiszteletére megrendezett emlékkoncerten készültek.
A kiállítás nemcsak a beatkorszakra és zenekaraira összpontosít. Kőbányai Jánost ugyanis annak idején elkezdték izgatni a punk- és underground zenekarok. A Beatricét sokáig követte gépével, sőt össze is barátkozott velük. Olyannyira, hogy az akkoriban alapított művészeti csoportja, a Fölöspéldány több közös fellépést is szervezett Nagy Feróékkal. Egészen addig, amíg a a Beatrice fel nem rúgta egyik pillanatról a másikra a megállapodást. Kőbányaiék akkor árulásnak élték meg a dolgot – aztán évekkel később kiderült, hogy Feróékat megzsarolta a politika: szakítanak az avantgárd művészekkel, vagy letiltják a zenekar koncertjeit, ellehetetlenítve így a létezésüket. Ez volt a rendszer bája meg a baja is egyben.
Bár Kőbányai János a rá jellemző alapos, mindent megörökítő munkát végezte a punkmozgalom kapcsán is, de sosem tudta igazán megszeretni őket. Ő virággyermek volt legbelül, a punkok és az alternatívok pedig anarchista lázadók, akik mindent le akartak rombolni, ami korábban volt. A beatmozgalmat is megtagadták, és erről egy fotó is árulkodik: a kép egy punkkoncerten készült, és egy szétszaggatott, megtaposott, összegyűrt és a földre hajított Zorán-poszter látható rajta. Akármilyen fura, de Kőbányai János két sorozata, a beat- és a punk-, ezen a képen érnek össze.
Kőbányai János a Beatrice után fotózta párszor a rövid életű Rottens zenekart és balhés frontemberét, a Franciát, és készített képeket a Bizottságról, az URH-ról vagy a Szörnyek évadja című Jancsó-film forgatásán, melyben Cseh Tamás és Dés László is felbukkannak. És ha már Cseh Tamás, akkor az is idetartozik, hogy a fotós a 80-as évek végén Kapolcson is megfordult, ahol azt a formálódó művészbázist fotózta, amiből aztán pár évvel később kinőtt a Művészetek Völgye.
