A New York-palota, a Kúria (ismertebb nevén volt-Néprajzi Múzeum), a Műegyetem központi épülete és a Budavári Palota valamint a Palotanegyed bővítése és átépítése – ezek mind Hauszmann és a 19. században divatos historizmus emlékét őrzik. Az Országházzal szemközt álló Kúria épülete ma is bárkit levesz a lábáról grandiózusságával, homlokzatának ritmusosságával, az oszlopokkal és a timpanonjával, és akkor a neoreneszánsz és -barokk elemeket ötvöző központi csarnok belsőépítészetéről még nem is beszéltünk.
Ha már Országház: azt tudtátok, hogy az épület tervezésére 1882-ben nemzetközi tervpályázatot írtak ki, melyre Hauszmann is beadott egy reneszánsz stílusban készített koncepciót? És azt, hogy első díjat nyert vele? Igen, ezt kevesen tudják, hiszen a gótikus stílusjegyekben pompázó Duna-parti épület végül – a szintén első díjas – Steindl Imre tervei alapján valósult meg. Ezt a megbízást nem ő kapta, épületei azonban átszövik a várost, hol bérházként, hol palotaként vagy éppen középületként felbukkanva.
Meglepő lehet, hogy ha valaki ennyire meghatározta és formálta Budapest szövetét és örökségül ilyen monumentális épületeket hagyott nekünk, akkor az a valaki gyerekkorában egészen más pályára készült. Hauszmannt kamaszként sokkal jobban vonzotta a vegytan és a fotográfia világa, mint az épületszerkezetek skiccelgetése, de még a színjátszás is. A barátaival közösen alapított magyar nyelvű színtársulat díszletfestője, igazgatója és pénztárosa volt egyszemélyben. Ahogy minden kamaszt, őt is számtalan hivatás és hobbi érdekelte, így jött a képbe a csónakok, yachtok, vitorlások szeretete is, bár az első próbálkozások során majdnem a Dunába veszett társaival, amikor egy gőzhajó felborította a csónakjukat.
Ez a sok szálon futó érdeklődés idővel mégis eggyé vált: festészetet tanult, amikor rajzait meglátva az Egyetemi Könyvtárat is tervező Szkalnitzky Antal felhívta édesapja figyelmét tehetségére és elindította a pályán.
Ahhoz, hogy jó szakember váljon belőle, megismerje az anyagokat, szerkezeteket és a különféle praktikákat, kőmívestanulónak állt, bekerült a Magyar Tudományos Akadémia építkezésére, és megalapozta későbbi pályafutását.
Ahhoz, hogy jó szakember váljon belőle, megismerje az anyagokat, szerkezeteket és a különféle praktikákat, kőmívestanulónak állt, bekerült a Magyar Tudományos Akadémia építkezésére, és megalapozta későbbi pályafutását.
Hauszmann imádott utazni, naplójában vidáman, átszellemülten és lenyűgözve számol be az utazások során begyűjtött élményekről, szellemi áramlatokról és impulzusokról. Bejárta egész Olaszországot és Franciaországot, de tanulmányutakat tett Londonba, Münchenbe, Amszterdamba és Koppenhágába is, ahol már a királyi palota tervezéséhez gyűjtött inspirációt. Ám legnagyobb hatással kétségkívül az egyiptomi és palesztin utazás volt rá: a nagyszabású épületekkel és korzózó, autózó emberekkel megtöltött élénk nagyváros – ezt az ultramodern képet képzelte el Budapest utcáira is.
Fő műve egyértelműen a Budavári Palota és a negyed fejlesztése, melynek 14 éven át volt építésvezetője. A feladatot 1891-ben, Ybl Miklós halála után bízták rá, bár a bécsi udvari körök lépten-nyomon akadályozták a munkában, emiatt többször is közvetlenül Ferenc Józsefhez kellett fordulnia.
Tisztában volt a kor szellemi áramlataival, az új eszmékkel, anyagokkal, szerkezetekkel, melyeket épületeiben is előszeretettel alkalmazott, már amennyire a kor és a stílus ezt megengedte. Hitt abban, hogy az építészetnek igaznak, célszerűnek és egyszerűnek kell lennie – bár meglehet, hogy épületein az utóbbi feltételt kortárs szemlélődő inkább bonyolultnak tartja.
„… tanuljunk a régin, keressük az újat, tartsuk ébren érzékeinket a maradandó becscsel bíró hazai emlékeink irányában, ezekből fejlesszük tovább építészetünket, de fogadjuk nyílt szemmel az újból azt, ami jó"
„… tanuljunk a régin, keressük az újat, tartsuk ébren érzékeinket a maradandó becscsel bíró hazai emlékeink irányában, ezekből fejlesszük tovább építészetünket, de fogadjuk nyílt szemmel az újból azt, ami jó"
– összegzi Hauszmann Néhány szó a modern építészetről című tanulmányában.
Ezek a gondolatok a jelenünkben zajló városfejlesztésekre is érvényesek és alkalmazhatók: fontoljuk meg, mi az, ami érték, mi az, ami az innováció jó példája, és mi az, ami a társadalom és az épített környezet számára is hasznos. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy régen minden jobb volt, ahogy az sem, hogy a modern és a kortárs az ördögtől való lenne.
