Az inkább praktikus, mint esztétikai jó tulajdonságai miatt fontos budapesti terünk a Ferenc körút, a Soroksári út, a Petőfi híd és a Közraktár utca találkozásánál fekszik. Bár elhelyezkedése és mérete alapján akár még piac, sőt nagy borvásár is lehetett volna itt rendszeresen, de nem volt. A IX. kerületi tér és egyben közlekedési csomópont névadója egy jótékony, görög származású férfi volt.
A Vorarosz család a XVII. század végén települt át Görögországból egyenesen Győr városába, ahol az első időkben helyi közösség vallási vezetői voltak. Később a nevüket Borárosra magyarították, és áttelepültek, vagy legalábbis a család egy része, Pestre. Ekkortájt már nem a hit kérdéseinek megválaszolásával töltötték idejük nagy részét, hanem inkább kereskedtek. A család 1725-ben nemesi címet kapott.
A Boráros család tagjai közül az első, aki a köz érdekének képviseletét legalább olyan fontos dolognak tartotta, mint a sajátjáét és a családjáét, bizonyos Boráros Ferenc sebész volt, aki 1769-től kapott helyet Pest város külső tanácsában. Az ő példáját követte 1775-ben a híressé vált Boráros János (1756-1834), aki ekkor már százados volt, valamint királyi táblai ügyész. Ezzel még korántsem ért véget tisztségei sora. 1790 és 1807 között főbíró volt, és kétszer is felkérték az ügyvezető helyettes polgármesteri posztra: előbb 1803 és 1807, majd 1827 és 1829 között. A napóleoni háborúk idején a pesti polgárőrség ezredesiposztján szolgált, 1807-ben országgyűlési követi megbízást teljesített. Bátran kijelenthetjük, hogy Boráros János sosem unatkozott, mert kimondottan aktív életet élt, pedig itt még nem értünk jócselekedetei felsorolásának a végére.
Boráros Jánosnak köszönhetjük a Városligetet, és azt, hogy közösségi pihenő és szórakoztató parkká vált. Már 1794-ben jelezte azt a városi belső tanácsban, hogy az akkor még Városerdőnek hívott terület egyre kedveltebb kirándulóhely a városlakók körében, ezért azt át lehetne alakítani mulató- és üdülőhellyé. Az ötlet nagy tetszést aratott, már csak azért is, mert felsejlett benne a nagy üzlet lehetősége, és miután a munkálatok elkezdődtek, a háttérben kezdetét vette a többfrontos kavarás, a korabeli ingatlamutyi. Ennek eredményeként végül 1799-ben Batthyány József hercegprímás kapta meg a területet, méghozzá 24 évre bérbe, csak hát bérleti díjat nem fizetett érte. Ugyanakkor cserébe azonban vállalta az összes fásítási és építési munkálat elvégeztetését. A Városligetet végül maga Boráros János nyitotta meg a köz számára 1804-ben.
Boráros János nevéhez fűződik a nagyszentmiklósi kincsek összegyűjtése és a bécsi császári és királyi Régiségtárba való eljuttatása. 1799-ben egy szőlősgazda talált rá árokásás közben az egykori avar fejedelmi kincstár részét képező, aranyból készült korsókra, tálkákra és poharakra. Ezek közül végül kalandos úton és több útvonalon összesen 23 darab került Pestre, amiket Boráros János szedett össze.
Boráros János 1834-ben hunyt el, a Király utcai Szent Teréz-templom altemplomában nyugszik – azért ott, mert ő volt, az, aki a templom megépítésére pénzgyűjtést kezdeményezett, maga is jelentős összeggel járult hozzá a munkálatokhoz. Az egykori városbíró még halálában is jó ember maradt: jelentékeny mennyiségű vagyonát az utolsó fillérig jótékony célokra hagyta.
A IX. kerületi tér 1875-ben vette fel Boráros János nevét. Korábban Fa térnek hívták, mert azért folyt itt kereskedelem, csak nem bor-, hanem faárusok képében, azt megelőzően pedig Szentfalva község terült el itt. Az 1890-es évek elején a tér alatt alakították ki a főváros egyik legnagyobb szennyvízgyűjtő csatornáját, híd viszont csak a múlt század 30-as éveiben épült itt – a Horthy Miklósról elnevezett, amit a második világháborúban lebombáztak. Helyén sokáig a Miki névre keresztelt pontonhíd állt, majd a tér és a híd, meg úgy általában véve a környék az 1979-80-as nagy rekonstrukció idején nyerte el a mai formáját.
Végezetül a borárusok problematikáját se kerüljük meg: az egész félreértésnek egy 1983-ban felállított szobor az oka. A Borárus című mű a tavaly decemberben, 96 éves korában elhunyt, népszerű köztéri szobor készítő mester, Varga Imre munkája (egyik leghíresebb munkája Óbudán a Várakozók, vagy más néven az Esernyős-szoborcsoport), aki nyilvánvalóan a tér nevének félrehallása miatt, némiképp „poénból” készítette el a pohos borárus szobrát. Ami napjainkra ugyanolyan fontos része a Boráros térnek, mint a HÉV végállomás vagy a 2-es villamos megállói, vagy éppen Boráros János neve, aki még egy emléktáblát is kapott a Boráros tér 4. szám alatt.
