Messziről kopár magaslatnak tűnik, de ha bejut az ember a szigorúan védett, csak belépővel látogatható természetvédelmi területre, igazi paradicsomot ismerhet meg több olyan lakóval, melyek az egész országban, sőt, Európában is csak itt találhatóak meg.
A legenda szerint onnan kapta a nevét Sas-hegy, hogy 1686-ban, Buda visszafoglalása után sasok szálltak fel innen a Vár irányába. Más elmélet szerint a területet a német polgárság nevezte Adelsbergnek (magyarul Nemes-hegynek), amiből a félrehallott Adlersberg tükörfordítása miatt lett Sas-hegy.
Mára a XI-XII. kerület határán fekvő magaslat környéke szinte teljesen beépült, és hatalmas szerencse, hogy a 30 hektáros területen sikerült megőrizni az eredeti élővilágot. Ez annak köszönhető, hogy a terület sokáig katonai állomásként működött, és a magyar tudósszakma is összefogott védetté nyilvánításáért, ami 1958-ban meg is történt. A Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területet körbe is kerítették, hogy védjék, és csak nyitvatartási időben látogatható előzetes bejelentkezéssel, természet- és balesetvédelmi okokból pedig csak szakvezetővel lehet körbejárni.
Mindezek mellett természetvédelmi őrszolgálatra is szükség van, mert gyakran a kerítés sem jelent akadályt a behatolók számára. „Átugorják, kilyukasztják, bejönnek. Ha kitapossák a fokozottan védett, érzékeny növényeket, a regenerálódásuk minimum 50 év” – magyarázza Mocsári Vazul természetvédelmi őr, aki körbevezetett minket a 850 méter hosszú, 8 állomásos tanösvényen.
Az ösvény megkapó, fehér sziklalakzatok között, alatt és felett tekeredik körbe a Sas-hegy lélegzetelállító körpanorámát nyújtó csúcsa körül, és a hegy peremén sétálva meg is értjük, miért fontos, hogy vezetővel járja be az ember: könnyen le lehet pottyanni innen a mélybe. És aki nem rendelkezik botanikai ismeretekkel, annak fogalma sincs arról, hogy a ránézésre egyszerű gyepnek tűnő élőhelyen kiszúrja a különleges fajokat, többek közt a tatárjuhart, harangcsillagot, csillagos őszirózsát, a budai berkenyét vagy a Szent István-szegfűt.
A szélfútta, magányos hely valóban kuriózum, mintha nem is a fővárosban lennénk. Vazul megmutogatja a ritka növényeket, és mesél arról is, hogy a Budai-hegységben gyakori dolomit sziklagyep miért felbecsülhetetlen értékű: az üledékes, tengerekben létrejött, kavicsos rétegekre szétaprózódott dolomit értékes és rendkívül változatos mikroélőhelyeknek képes otthont adni. A hegy déli és északi oldala gyökeresen más képet mutat, a tanösvény 850 méterén, a főváros felett 250 méterrel a mediterrán tengerpartok élővilágától eljutunk az Alpok és Kárpátok alhavasi füves tájaiig – már ami az élőhelyek jellegét illeti, természetesen.
Vazul szerint a déli oldalon olyan meleg tud lenni, hogy a sziklán akár tükörtojást is lehet sütni; jellemző növényei a naprózsa, az osztrák pozdor, a kereklevelű harangvirág és a magyar gurgolya, amely úgynevezett maradványfaj: még a jégkorszakot megelőző meleg időszakból maradt itt, amikor a mainál is melegebb volt a hőmérséklet, ezért is szereti a Sas-hegyre jellemző, száraz, nyílt dolomit-sziklagyepeket. Csak Magyarországon fordul elő, vékony, kaporszerű leveleinek köszönhetően minél kevesebb nedvességet párologtat el, fehér, karfiolszerű virágának pedig zellerillata van. A déli oldalon nő a különleges csikófark is, amely kétlaki: a fiúk a Sas-hegyen, a lányok a Gellért-hegyen élnek – és a szél viszi köztük a szerelmet.
A kies, kopár déli oldallal szemben az északi teljesen más képet mutat, tényleg az alpesi legelők jut eszünkbe róla. Itt nő a budai nyúlfarkfű, a jégkorszakból itt rekedt, hideget kedvelő maradványnövény, akinek rokonai az Alpok és a Kárpátok alhavasi cserjéseiben élnek. A zöld északi oldalon feltárul előttünk az alacsony facsoportokkal tarkított, tipikus pannon bokorerdő látványa, amely speciális Európán belül; csak itt, a Kárpát-medencében fordul elő.
A dolomit sziklagyep ezért is különleges: ekkora változatosságot képes létrehozni a természetben. „Számunkra itt Magyarországon a gyepek sokkal több értéket hordoznak, mint az erdők, cserébe sokkal sérülékenyebbek, nehezebb őket helyreállítani, vigyázni kell rájuk” – mutat rá Vazul. Dolomit sziklagyep található még a fokozottan védett budaörsi kopárokon is – Budapest tulajdonképpen ilyen gyepekre épült, ez a természetes élőhely errefelé, minden más emberi beavatkozás következménye.
A Sas-hegyen él a pannon gyík és olyan más, ritka fajok, mint az imádkozó sáska, a fűrészeslábú szöcske, mely Európa legnagyobb rovarfaja (a 10 cm-t elérheti), és szűznemzéssel szaporodik, vagyis csak nőstény egyedei vannak. Továbbá őslakos itt a haragos sikló, aki hűen nevéhez bizony támad és harap is, ha indokoltnak látja.
A fogadóközpontban egy interaktív kiállítás segít összegezni a látottakat, hallottakat, itt az óvodás- és iskoláscsoportokban különböző foglalkozásokat is szoktak tartani. Felnőtteknek is szerveznek programokat, a nyáron tartottak naplemente-sétát és hullócsillagnézést is. A teljes árú belépő a vezetett túrára 1400 Ft; a belvárosból a vagy a Széll Kálmán térről az 59-es villamossal a Farkasréti temetőnél leszállva, vagy a 8-as autóbusszal a Korompai utcánál leszállva juthatunk el a látogatóközpontig és a tanösvényig.
