Ha már nem lehet külföldre utazni, az ember idehaza fog elfoglaltságot keresni magának – és ehhez nem feltétlenül kell elhagyni a fővárost. E gondolat mentén kapcsolt magasabb fokozatba a Duna-Ipoly Nemzeti Park, és hívta fel a figyelmet a gondozásában lévő ökoturisztikai látnivalókra.
„Menedék a betontengerben” tematikával tartottak félnapos helyszínbejárást a Duna-Ipoly Nemzeti Park dolgozói a sajtó munkatársainak, hogy bemutassák a fővárosban található, parkhoz tartozó látványosságokat. Többek közt a Svábhegyen található Jókai-kertet, az író egykori, ma már tájvédelmi körzetté alakított szőlőbirtokát, amelyről korábban mi is részletesen írtunk, és amely otthont ad nemcsak a nemzeti park központi irodájának, hanem a Magyar Madártani Egyesületének is. Kiemelt látnivalójuk a Budai Vár alatt megbúvó, eddig elzárt, de tavaly óta látogatható barlangrendszer is, amelyet múlt nyáron jártunk be, továbbá a Sas-hegyi Látogatóközpont és a Szemlő-hegyi-, illetve Pál-völgyi-barlangok.
Utóbbiak pár hete a felújításuk kapcsán kerültek ismét fókuszba. Ez elsősorban a világításrendszert érintette, amire egészen furcsa, az egyszerű látogatók számára nem feltétlenül magától értetődő okokból került sor. Mint azt Kunisch Gyöngyvér barlangüzem-vezetőtől megtudtuk a Szemlő-hegyi-barlangban járva, a régi, húszéves lámpák környezetében a melegítőhatás és a magas páratartalom miatt sajátos „lámpaflóra” alakult ki a falaknál algákból, páfrányokból. A víz által bemosott apró spórák ideális körülmények között könnyen fejlődésnek indulnak, ami normális folyamat, még a kiépítetlen barlangokban is megtörténik a bejáratnál a beszűrődő természetes fény hatására. „Mikor gyerek voltam, hatalmas, 500 wattos reflektorokkal volt megvilágítva a barlang, az tényleg meleg volt, burjánzott körülötte minden” – meséli Gyöngyvér.
A falakat megtisztították a növénytársulásoktól egy, csak a barlangokban használatos speciális módszerrel, hogy még véletlenül se sérüljön a kőzet. Mivel létrejöttükben melegvizes folyamatok játszottak szerepet, a Szemlő-hegyi- és a Pál-völgyi-barlangban (a denevéreken kívül) nincsenek élőlények, de például a hideg karsztvizes Abaligeti vagy az Aggteleki barlangban elképesztően sok ritka faj él, amelyekre nagyon kell vigyázni. A tisztítás mellett korszerű LED-es világítást kapott a két barlang, ami remélhetőleg hosszú távon megoldja a problémát.
Föld alatti virágoskert
Gyöngyvérrel 40 méterrel a felszín alatt sétálunk a Szemlő-hegyi-barlang 40 millió éves eocén mészkőtömbjei között. A barlangot nem véletlenül emlegetik Budapest „föld alatti virágoskertje”-ként, formás ásványkiválásai, borsókövei, karfiolra és rózsákra emlékeztető képződményei, kalcitlemezei, gipszkristályai és „karácsonyfái” szemet kápráztató látványt nyújtanak. 2230 méteréből 550 járható be, a sima betonborításnak köszönhetően akár kerekesszékkel és babakocsival is. Denevérektől (a pár utcával odébb található Pál-völgyi-barlanggal ellentétben) nem kell tartani, mert a kapu nem a természetes bejárat; egy másik résen át jutottak be a barlangászok, miután 1930-ban bányamunkások kőfejtés közben véletlenül felfedezték a barlangot (a környék szőlőskertjeit az 1920-as évektől kezdték el beépíteni villákkal a hegyben található kövekből).
A régi, betemetett bejárat alatt még ma is megtekinthető a „tű foka” elnevezésű járat, amelyen a vékony termetű Szekula Mária kutatónak sikerült átpréselnie magát, és mutatványának köszönhetően a barlang több szakasza is megismerhetővé vált.
A 12 fokos, pormentes, páradús levegő légzőszervi megbetegedésekre is jó, tartanak is orvosi beutalóval látogatható barlangterápiás üléseket a János kórházon keresztül.
Máig lehetnek felfedezetlen járatok
Budapest alatt összesen 60 kilométernyi barlang húzódik, amivel a magyar főváros egyedülálló a világon. Szintén kuriózum, hogy ezek melegvizes barlangok, amelyeket a lentről feltörő termálvíz alakított ki. Ez ritka, hiszen általában a hidegvizes barlangképződés a jellemző, mikor a fentről lehulló csapadék oldja ki az üregeket.
„A kiépítés mindig rongálással jár, ezért mérlegelni kell, mennyit mutatunk be a közönségnek. A legokosabb, ha minél kevesebbet" – vezeti fel Gyöngyvér a kiállítás újdonságát, a 3D-s kisfilmet. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó barlangok nagy része a nagyközönség elől el van zárva, csak kutatócsoportok látogathatják: a Szemlő-hegyiben épp most fejeződött be egy hosszabb munka, ennek ellenére Gyöngyvér úgy gondolja, még lehet felderítetlen része. A több mint 32 kilométer hosszú Pál-völgyi-barlang rendszerében jelenleg is zajlik a kutatás, melynek során a további járatokat fedeznek fel. 1904-ben például csak 1200 métert ismertek belőle, és azt gondolták, ennyi az egész; majd az 1980-as években újra nekiálltak a kutatásnak, és azóta 32 kilométernyi új szakasz tárult fel.
Mivel a legszebb részek engedély nélkül nem látogathatóak, szerették volna az átlagembereknek is megmutatni, mennyi gyönyörűséget rejt a hegyek gyomra. Ezért készült el az új kisfilm a park elzárt barlangjairól (például a Mátyás-hegyi-, Ferenc-hegyi- vagy a vízzel borított Molnár János-barlangról), melynek láttán úgy éreztük, a látvány miatt tényleg indokolt a 3D-technika: szépen visszaadja, milyen lehet az elzárt, szűk járatokban, varázslatos csarnokokban járni az elképesztő formájú, érintetlen ásványlerakódások, kőszobrok között.
A Szemlő-hegyi-barlangban megújult a kiállítótér is, elsősorban a gyerekek számára létrehozott új elemekkel, kis barlanggal, ahol kipróbálhatják a kúszás-mászás mibenlétét, továbbá a barlang dombjának tetején a hazai kőzeteket bemutató Kőpark tanösvényt is érdemes bejárni, ahol 440 millió év képződményeivel találkozhat a látogató. A Pál-völgyi-barlang kőfejtőjében felújították a biztonsági elemeket, korlátokat, támfalakat is, és egy barlangi játszótér is létesült. A két barlangot egy kombinált jeggyel is megnézhetik 3500 Ft-ért.
