Az MTVA archívumai – a Fotótár, a Rádióarchívum, a Kottatár és a Sajtó- és Mozgóképarchívum – az egészen korai időszaktól, 1887-től rendszerezik a magyar történelem és kultúra emlékeit, hangi és képi kincseit. Mi most a Fotótárral együttműködve az elmúlt 130 év fényképei közül válogattunk ki pár izgalmas budapesti jelenetet és történetet nemcsak azokból az időkből, amikor a ma már szokatlannak tűnő állatsereglet mindennapos volt a pesti utcákon, hanem egy egészen furcsa sorozatra is rátaláltunk.
A második világháború alatti ostromban a budapesti állatkert is súlyosan megsérült: az akváriumok befagytak, egy oroszlán a városi legenda szerint a föld alatti alagútjaiba húzódott, de az sem volt ritka, hogy a fogyasztható kisebb állatok (mint a racka juhok, a lovak, a szarvasok, az őzek, de még az antilopok és a kenguruk egy része is) az éhező lakosságnál kötöttek ki a 102 napos téli ostrom alatt.
Az elefántház viszonylag épségben megmaradt, így míg a többi rész újjáépítése zajlott, ezt gyakran adták ki bérbe vándorcirkuszoknak, akik érkezésükkor reklám céljából megsétáltatták az állatokat Budapest utcáin. Így kerülhettek a körútra vagy a Szondi utcába is Rév Miklós és Rózsa László képein látható állatok 1948-ban.
De nemcsak a városi lakosság figyelmének felkeltésére sétáltatták a hatalmas állatokat az újjáépülő főváros utcáin, hanem feltehetően az elefántoknak amúgy is szükségük volt egy kis mozgásra. Szintén Rév Miklós képein azt láthatjuk, hogy az ormányosok a legnagyobb nyugalommal sétálnak kifelé a Fővárosi Állatkert kapuin – éppen egy nagyobb sétára indulnak a szomszédos Ligetbe a képaláírások szerint.
Az állatkert kisebb, de nem kevésbé aranyos lakóit láthatjuk Mikó László 1964-es sorozatában: a nyugat-afrikai Guineából érkezett csimpánzkölykök, Csimpi és Pimpi a Tokaj névre keresztelt tengeri áruszállító hajóval ismerkednek a csepeli szabadkikötőben, és közben modelleket megszégyenítő profizmussal pózolnak a fotósnak. A kétéves állatok befogás útján kerültek az állatkertbe, és fiatal koruk miatt hamar megbarátkoztak új környezetükkel, rendkívül tanulékonyak és igen fegyelmezettek. Már több budapesti kiránduláson is részt vettek – derül ki a kép leírásából.
Ma már teljességgel elképzelhetetlen – a karácsonyi pontyokon kívül –, hogy valaki Budapesten élőállatvásárral találkozzon, pedig régen mi sem volt ennél természetesebb. Még a nagyobb tereket is arról nevezték el, hogy ott milyen állatvásárokat tartottak – a már elbontott belvárosban állt a Hal tér, a Teleki tér is egykor Marhavásár tér névre hallgatott, de a mai Kálvin tér és Kossuth tér helyén is zajlott a lábasjószágok adás-vétele.
Bereth Ferenc fotóin az 1964. decemberi, karácsony előtti baromfivásárt láthatjuk a Bosnyák téri Vásárcsarnokban. A kép leírása szerint Pest megye számos termelőszövetkezete és az őstermelők ezen a napon több száz kilogramm élő és mintegy 4500 kilogramm vágott baromfit – hízott kacsát, libát és pulykát – kínáltak eladásra. Amit aztán ki-ki úgy szállított haza, ahogy tudott, akár a retikülben is csücsülhettek a madarak.
Nem is gondolnánk, a lovak milyen sokáig voltak a budapesti utcakép meghatározó elemei. Persze a századfordulón készült képeken még az a természetes, ha fiáker poroszkál az utakon, és még az omnibusz és az autó számít kuriózumnak, de a képeket nézve egészen meglepő, hogy még az 1950-es években is jócskán előfordultak lovas szekerek a városban. Ekkoriban már nem közlekedésre, hanem áruszállításra, cipekedésre használták a lovakat – sörgyárak, költöztetők és persze az ikonikus szódáslovak voltak a leggyakoribbak.
Seidner Zoltán 1957-es képén egész könnyen beazonosítható helyen ácsorognak a hordókkal megrakott szekér elé fogott lovak. Igen, ez a Deák tér, a mostani 9-es busz megállója.
Fényes Tamás fotóin éppen lovas kocsira pakolják a költöztetők az Állami Gazdaságok Főigazgatósága irodáinak bútorait az Alkotmány utca 10. szám alatt. De az 50-es években nem volt ritka, hogy a téli fűtési szezonra készülve a szenet is lovas kocsival hordták ki a pincékbe, itt épp a belvárosban, a Kígyó utcában.
E. Várkonyi Péter fotósorozata a legmeglepőbb valamennyi közül. A 80-as években készült képeken azokat az utolsó fuvarosokat örökítette meg, akik még lovaskocsikkal dolgoztak. Hegyeshalmi Józsefet a lovaival rendszeresen fuvarozott tüzelőt Rákospalotán (XV. ker.) 1982-ben, de Pálfi István is fuvaros lovas kocsival szállította a szódát a környéken.
A cikk az MTVA Archívumával együttműködésben készült.
