Vannak, akik a régi, II. világháborúban felrobbantott historizáló Erzsébet hidat tartják szebbnek, míg mások az 1964. november 21-én átadott, a korszakban világszenzációnak számító mérnöki bravúrral épült hófehér acélhídért rajonganak. A híd átadásának 55. évfordulójára pár, eddig soha nem publikált képet kerestünk elő a családi archívum mélyéről.

Az Erzsébet híd kalandos történetét korábban már részletesen megírtuk – ez volt az a híd, amely miatt elbontották a történelmi Belváros egy tekintélyes részét a régi Városházával, és majdnem a Főplébánia templom is áldozatául esett. Ennek ellenére mégis a rohamtempóban fejlődő város egyik szimbólumává vált, és a világ egyik „legmonumentálisabb és legszebb lánchídjának” tartották, mígnem a II. világháború alatt, 1945. január 18-án felrobbantották a Budára visszavonuló német csapatok. Az újjáépítésre nagyon sokáig kellett várni, csak 1961-ben indultak meg a munkálatok. 

Számomra ez az a híd, amely nemcsak történelmileg vagy városépítészeti szempontból izgalmas, hanem személyesen is ezer szállal kötődöm hozzá. A családom három generáción keresztül lakott a közvetlen közelében, így nem meglepő, hogy a nagyapámtól örökölt több ezer fotó között rábukkantam jó pár olyan felvételre, amely aprólékosan dokumentálta a 60-as években az új híd épülését. 

A diák érdekessége, hogy nemcsak a megszokott Fortepanról is ismert szögből ábrázolja a híd épülését, hanem közelebbi részleteket is megmutat, úgy, mint a Döbrentei téri lehajtók építése, amelyek sajnos az addig parkos területet teljesen ellehetetlenítették és tönkretették. De hát a 60-as években még a várostervezés központjában az autók álltak, és vajmi keveset törődtek a gyalogosokkal.

Az elkészült hidat eredetileg 1964. november 7-én tervezték átadni, ám végül két héttel később, november 21-én tartották meg az avatási ünnepséget élő televíziós közvetítés és több tízezer összegyűlt ember előtt.