Weininger Andor és a Bauhaus köréhez tartozó művésztársai legvadabb álmaikban így képzelték el az színházat a húszas években. A művész munkáiból nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában.

Világszerte ünneplik a Bauhaus megalapításának 100. évfordulóját, és Budapesten is több kiállítás, rendezvény emlékezik meg róla. Itt a remek alkalom, hogy az átlagember is megtudjon róla többet, mert valljuk be, a témáról főleg a hazai építészeti vonatkozások, a Bauhaus típusú villák ugranak be leginkább. Pedig számtalan más művészeti-esztétikai területet is érintett: Weininger AndorMagyar Nemzeti Galériában nyílt kamarakiállítása egy jó lehetőség arra, hogy megismerkedjünk velük.

A Bauhaus művészeti intézményt 1919-ben alapította Walter Gropius, és ez az iskola a modern művészet, építészet, ipari formatervezés, színház és alkalmazott művészet egyik bölcsőjévé vált. Sőt jóval több volt, mint művészeti iskola, az egész emberi létezést szerette volna megreformálni, a hallgatók még mozgásgyakorlatokat is végeztek. Több mint 30 magyar művész tanult itt, köztük Weininger Andor, Molnár Farkas, Stefán Henrik, Johan Hugó, oktatói sorában Breuer Marcell és Moholy-Nagy László is jelen volt. Nevüket világszerte számon tartják a Bauhaus mozgalom kapcsán, de a legtöbben azt hiszik, németek – ismertette Hubertus Gassner művészettörténész a kiállítás sajtómegnyitóján.

Az irányzat szerteágazását jelzi az is, hogy Weininger festőként, grafikusként, illusztrátorként, designeként, bútor-, épület-, színpad- és jelmeztervező művészként és zenészként is működött, 1923 elején Hamburgban színpadképeket, kosztümöket tervezett, konferált, színészként lépett fel és zenélt. A Bauhaus-típusú színházban elvetettek minden színházi hagyományt, a legvadabb elképzelésekben az embereket is; Weininger legismertebb munkájában, a Mechanikus színpad – absztrakt revü koncepciójában a futószalagon absztrakt, geometrikus formák mozognak ide-oda. A kiállítás tere is ezt, Weininger leghíresebb ötletét idézi meg megjelenésében, kiegészülve Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy László és Theo van Doesburg  munkáival, és egy videóinstalláción láthatjuk is, hogyan nézett ki ez az abszurd ötlet megvalósítva, 1986-ban Kasselben.

Ezt a bemutatót Weininger viszont már nem érhette meg. Az 1930-as évek végétől a német politikai helyzet miatt először Hollandiában, később Kanadában, 1958-tól pedig az Egyesült Államokban élt, 1986 januárjában New Yorkban hunyt el. Életműve, a kiállított munkák különösen érdekesnek hatnak annak fényében, hogy honnan indult: kezdetben szép, naturalista tájképeket festett Rippl-Rónai hatására. 2002-ben hagyatékából több mint 150 munka került a Nemzeti Galéria gyűjteményébe, ebből az anyagból pedig  most látható először kiállítás.