A Pizza Manufaktúra még egy helyet nyit, terjeszkedik - gondoltuk. Ám ez nem még egy, hanem valami új. A Manu+ a nápolyi pizzáról szól, nem is akárhogyan.
7 éve beszélhetünk Pizza Manufaktúráról. Bernáth Adriánék idejekorán ismerték fel, hogy kell Budapestnek a finom, minőségi, gyorsan fogyasztható, tényleg olasz pizza, olyan, amilyet fiatalok fogyasztanak kézzel az utcákon, Vespának dőlve, Peronival kísérve. Az Erkel utcai pincehelyiségben indult minden, rakásolt pizzásdobozok és liszteszsákok között, a környékbeliek pedig szájról szájra adták a hírt: van élet a nagy pizzafranchise-ok és a szomorú, kenyértésztás éjszakai etetőkön túl is. A vállalkozás rövidesen a Lónyay utcában folytatódott, és most a Múzeum körúton bővültek plusz egy hellyel, a Manu+-szal.
Míg a Manufaktúrában római típusú tésztával és alapanyagokkal dolgoznak, addig az új hely minden pontjában a nápolyi pizza tanokat követi. Biztos emlékszünk még arra, mikor pop-up jelleggel a Manufaktúra egy kooprodukcióban vitte a Digó márkanevet - a srácok azóta az Erzsébet téren állomásoznak, és már elkülöníthető a két márkanév. Adriánék ekkor kezdtek el nápolyi pizzákat sütni, és a rajongás nem múlt el, sőt, a megszerzett és továbbfejlesztett tudás sem. Mindig tudták, hogy majd egyszer, ha jó időben lesznek, jó helyen, akkor építtetnek egy eredeti nápolyi pizzakemencét, amin mozaikból figyel majd a név: Pizza Manufaktúra. Amiből aztán Manu+ lett: a név úgy jött, hogy a Lónyay utcai üzletet szinte az összes visszajáró vendége csak így hívta.
A lokáció aligha lehetne hangulatosabb: a Könyvudvarba költöztek be, vagyis a Múzeum körút 7-be. Az Unger-ház összeköti a Magyar utcát és a Múzeum körutat, izgalmas élettörténettel bír. Gondoljunk csak arra, hogy Ybl Miklós tervezte, élt itt Krúdy Gyula és szóbeszédek szerint udvari folyosók nélküli kialakítása miatt voltak idők, mikor a Magyar utcai nyilvánosházak sorába is beállt. Az udvar, nem feltétlenül legjobb állapota ellenére különleges miliővel bír, és robogóval vagy biciklivel bekanyarodva, nagy képzelőerővel akár Nápolyba is eljuthatunk. Pláne, ha rendelünk egy pizzát.
Fontos volt a kémény kialakítása, és az üzlethelyiségben jól meg tudták oldani, hogy a legjobb minőségben üzemelhessen a fekete-fehér kemence, amiben 1 perc alatt tökéletesre sül a tészta. Gyakorlatilag megrendeljük, s mire lecuccolunk az egyik asztalhoz, már kész is a remekmű. Összesen 8-féle összeállítást készítettek a nyitásra, de a nápolyi pizza zsenialitása éppen az egyszerűségében rejlik. Szuper alapanyagok (például a Vezúvnál termő San Marzano paradicsom, nápolyi pizzaliszt) teszik addiktívvá, de sosem spilázzák túl: a napízű paradicsom, a jóféle sajt úgyis megteszi a dolgát.
Nyitás előtt ugrottunk be hozzájuk, csak egy kóstolóra, amit a 40 óráig kelesztett tésztából kaptunk. 1 perc alatt szépen odakapott, vékony lett, levegős, könnyed széllel - a kettéhajtott szelet gyorsan elfogyott, azon melegében. A kelesztésnek köszönhetően pedig senkinek sem feküdte meg a hasát - szinte fel sem tűnt, hogy bizony tésztát eszünk. A Manu+ után tehát elfelejthetjük a kómát. Nincs. Csak öröm van és sokat sejtető vigyor, hogy nápolyi pizzát ettünk Budapesten. De még milyet!
A Margherita, Marinara és Bianca 1500 forintba kerülnek, az extrább pizzákért 2000 forintot fizetünk. Nyitvatartást az udvar diktál, a Facebook-oldal pedig hamarosan érkezik.
