A sátrakat továbbra is fel lehet verni tetszőleges helyen random, akár a ToiToi-ok tövében, akár a nagyobb színpadok szomszédságában. Ez továbbra is ingyenes, zuhanyzásra ott vannak a közös vizesblokkok, délelőttönként a tűző napon kígyózó sorokkal. 2004-ben még ez a nomád életmód állt rendelkezésére a mi frissen érettségizett társaságunknak, akik direkt az óriási hangfalakkal érkező népes német rockerek mellett állítottuk fel sátrainkat, mondván, az ő szomszédjukként minimális az esélye, hogy kirabolna (persze így viszont maximális volt az esélye annak, hogy folyamatosan harsogjon a fülünkbe a metál.)
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Megjelentek az elkerített, saját recepcióval, mosdókkal, értékmegőrzővel rendelkező, úgynevezett upgrade kempingek, amelyek között a legfullosabb és a legnagyobb a VIP-kemping, ahol nemcsak saját vagy bérelhető sátor, hanem faházak, akár légkondis lakókocsik, saját sziesztázó rész és nem utolsósorban úszómedence is rendelkezésre áll (mindezt plusz 56 900 Ft-ért, ami az alapár, a lakókocsi- és faházbérlés ehhez jön még hozzá). A leginkább meglepő és a leghaladóbb szemléletű mégiscsak a családi kemping, ahol 24 órában több nyelven beszélő animátorok állnak szolgálatban gyermekmegőrzés céljából, de van játszóház és „szundi motel”, ahol délutáni és esti pihenésre vonulhatnak vissza a legkisebbek. De hogy is jutott el idáig a Sziget?
Hogy erre választ kapjunk, az Alternativakempingbe megyünk, az „olasz” kemping volt ugyanis a legelső külön sátortábor a Szigeten, amit a 90-es évek végén hívtak életre az ide érkező itáliai vendégek igényei. Szervezett utakon, buszokkal érkeztek, nem beszéltek angolul, több mosdóra, nagyobb kényelemre és saját ételeikre vágytak. Kezdetben elég volt nekik az olasz nyelvű információs pult, majd egy elkerített rész. Előfordult, hogy az aggódó olasz anyuka az Sziget Italia információs vonalán keresztül próbálta megtudakolni otthonról, merre is csatangol a csemetéje, de az ilyesmi ma már nem jellemző.
A buszos utaztatásból mára önálló termék lett külön étteremmel. A bejáratnál található Mambo Italianoaz egyik legjobb étkezde a fesztiválon minőségi alapanyagokkal, tésztákkal, pizzákkal, szendvicsekkel. (Vörös Orsi projektmenedzser bizonygatta nekünk, hogy higgyük csak el, az olaszok nem bírják a magyaros ételeket egy hétig, muszáj tésztát enniük majdnem minden nap.) Az extra szolgáltatásokra igényt tartottak más nációk is, így hamar nemzetközivé vált a kemping, és mára a 2700 főből csak körülbelül 600 az olasz, többségében lettek a hollandok, úgyhogy az édes reggelik mellé felkerült a toast is. De a hangsúly még mindig az itáliai életérzésen van: a bejáratnál lévő egy kicsi színpadon főleg olasz fellépőket láthatunk a Sillumina (az olasz Artisjus) támogatásával. A fainstalláció Puglia tartomány szépségeire hívja fel a figyelmet, a tetején napozóteraszt találunk.
Innen egy percre van a „francia” kempingként emlegetett Apero, amely az Alternativa kemping után jött létre. Hogy a franciák az első külföldi vendégek között igen nagy számban megjelentek a Szigeten, annak nagy szerepe volt Rády Krisztinának, a fesztivál francia promóterének. Derdák András, a Sziget Fesztivál franciaországi képviselője és az Apero kemping menedzsere szerint a 2000-es évek elején még egzotikusnak számított a Sziget Nyugat-Európában, és ma sem találni hasonlót a régióban. Hiába van 2000-nél is több fesztivál Franciaországban, a koncertek mellett ennyiféle program, ilyen hangulat egy héten át sehol máshol nincs, ezért is népszerű a franciák körében.
A külön kempinget 7-8 éve szintén a nyelvtudás hiánya hívta életre körülbelül 500 fővel, de Derdák András szerint már az elejétől volt belső vita arról a fesztiválszervezők között, hogy helyes-e elkülöníteni a nációkat és „gettósítani”, miközben a nyitottság a Sziget egyik fontos hitvallása. Úgyhogy hamarosan a francia kemping is nemzetközivé vált, megtartva frankofón jellegét. Az étteremben francia ételeket árulnak (a croissant helyben sül, a szendvicsekhez csak bagettet használnak fel), a Szigeten itt kapni egyedül pastist, amiből ipari mennyiség elfogy. Ha valamilyen sportesemény zajlik a világban, francia csatornán sugározzák. Van ezenfelül ingyen fodrász, sminkes, 25 indiánnak öltözött masszőr, akiket Franciaországból hoztak, hiszen könnyebb kint megszervezni a csapatot. Idén újdonság, hogy virágárusok és koszorúkötők is települtek a kempinghez, és ide lett állítva az Á table francia pékség kisbusza is.
Derdák András szerint a kemping népszerűségének az is az oka, hogy az elmúlt 10 évben jóval lejjebb ment a fesztiválozók életkora. Sokaknak a szüleik veszik meg a jegyet, és megnyugtató számukra, hogy biztonságban tudják a gyereküket egy kempingben, ahol beszélik az anyanyelvüket.
Az alap infrastruktúra egyébként az összes upgrade kempingben megegyezik már, tehát mindenhol van értékmegőrző, recepció, security és saját fürdő sminkasztallal, hajszárítóval. Nem csoda, hogy az összes sold out volt már az első napon. A Szigeten mindent megtesznek a vendégek kényelméért, és ez a tudatosság már a 2000-es évek óta erős – ekkor kezdett el kicserélődni a közönség külföldiekre –, és mára ez az arány eléggé eltolódott. Amiben van azért valami szomorú is. Mindenesetre az Apero és az Alternativa kempingenben is laknak magyarok, igaz, kevesen.
