Bár a varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a boncasztalon sok mindenkinek dereng még, a különböző művészeti, forradalmi kiáltványok kora mára nagyjából lejárt. Amelyekről az iskolában tanultunk, javarészt elfelejtettük, és magát a műfajt sem használja már nagyon az emberiség, hiszen a kommunikáció felületei megváltoztak, és rengeteg más platformon nyilváníthat véleményt boldog-boldogtalan. Plusz a különböző művészeti irányzatok, amelyeknek ezek a manifesztumok megágyaztak, inkább a mű szempontjából érdekesek; inkább arra szánunk energiát, hogy megnézzük Andy Warhol Campbell-leveses festményét, mintsem elolvassuk Claes Oldenburg 1961-es pop-art kiáltványát.
Julian Rosefeldt német művész azonban pár éve újra felfedezte magának a műfajt. Elgondolkozott, vajon le lehet-e törölni róluk a port, lehet-e friss szemmel nézni rájuk, és kortárs közegben értelmezni őket. Több mint száz híres vagy mára elfeledett kiáltványt olvasott újra, amelyekből kiválasztott 55-öt. 13 kollázst és 13 kisfilmet készített, amelyekben az elhangzó monológokat a 20. századi művészeti irányzatok kiáltványaiból, manifesztumaiból vett idézetek, szövegrészletek alkotják. 100 évet ölel át a válogatás, bekerült az 1909-es futurista és az 1918-as dadaista kiáltvány, de Lars von Trier 1995-ös filmkiáltványa, a Dogma 95 is.
A közvetítő pedig az Oscar-díjas ausztrál színésznő, Cate Blanchett lett. Aki érdekes módon előbb érkezett meg a történetbe, mint maga az ötlet. Hét éve egy közös barátjuk révén ő volt a meglepetésvendég Rosefeldt egyik kiállításán, és akkor találták ki, hogy közösen kéne alkotniuk valamit. Így került az Egy botrány részletei, a Blue Jasmine és a Carol című filmek sztárja 13 élethelyzetbe, amelyekben különböző társadalmi rétegeket képvisel. Nem kicsit bizarr videók ezek, például nem szokták temetésen dadaista kiáltványt szavalni, vagy a pop-art jelszavait családi ebéd közben asztali áldásként elimádkozni. Blanchett a futurizmus kiáltványát brókerként, a kreacionizmusét részeg punkként, a szituacionizmusét hajléktalanként, a szürrealizmusét bábkészítőként mondja el.
A filmek a kiállításokon összehangolt számítógépes rendszerben jelennek meg, aminek köszönhetően összjáték is megfigyelhető közöttük: különböző időközönként a filmek szereplői a nézők felé fordulnak, miközben a kép és a hang kórussá áll össze: a 13 figura „találkozik” és egységet teremt az installációban.
A 2015-ben készült, összesen 130 perces mű már 15 múzeumban megfordult, és eleve ilyen intézményi keretek közé készült – a művészettörténet előtti tiszteletadása miatt jobb helyen nem is mutathatnák meg. A Magyar Nemzeti Galéria egyedi formában, a korábbi csarnokszerű elrendezéstől eltérően prezentálja a videókat: egy egész labirintuson kell végigmennünk, míg végignézzük a filmeket. A múzeum alaposan kitett magáért, hogy érthetőek legyenek a látottak, és az installációt széles körű információs körítéssel egészítették ki: a művészeti kiáltványok kronológiája, az irányzatok lexikonja, a szerzők életrajzai, valamint a filmek teljes szövegkönyvének fordítása látható-olvasható a kiállításhoz vezető terek falain. A fordításokat egy füzet formájában minden néző megkapja a jegy mellé, s aki még több információra vágyik, annak külön olvasósarkot alakítottak ki a korszak művészeti irányzatairól szóló könyvekkel.
A szövegeket a füzetben szóról szóra, jelenetről jelenetre nyomon követhetjük, amire szükség is lesz. Mert nagy meglepetés volt, hogy az erősen szövegalapú koncepció ellenére nem voltak feliratozva a videók. A művész nem szerette volna a vizualitásról, a hangulatról elterelni a figyelmet; eleve 13 különböző dialektusban beszél Blanchett, és még az angol anyanyelvűek sem értenek mindent. Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora rávilágított, hogy nagyon nehezen fogyasztható szövegekről van szó, és mikor a videókból összeállított, 90 perces egészestés filmet vetítették felirattal, sokan ki is mentek a moziteremből.
A videók tehát nem edukációs célokat teljesítenek be, amelyek közvetítéséhez egy Oscar-díjas színésznőt kértek fel hordozóanyagnak (pedig milyen kézenfekvő egy szép és intelligens színésznőn keresztül megismertetni a művészettörténet nagy alakjainak gondolatait), hanem önmagukban is műalkotásokként értelmezendőek. Ennek ellenére művészettörténeti gyorstalpalónak is megfelel az élmény, és ha valaki nagy rajongója Cate Blanchettnek, mindenképp ott a helye.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
