Egy drog- vagy alkoholfüggő elméje nem kellemes hely. Legalábbis lehet olyan nyomasztó, mint azok a sötét földalatti pincék, ahol sorozatgyilkosok elől, titkos laborokból, kalózbarlangokból, horrorisztikus körülmények közül kell kiszabadulni csak a móka kedvéért. A XIII. kerületi Prevenciós Központban felépített Tudat-törő hasonlít hozzájuk abban, hogy itt is logikai feladatok útján kell megtalálni a kiutat meghatározott idő alatt, de céljaiban mindenképp különbözik a piaci alapon működő szabadulószobáktól: a 14-18 éves fiataloknak szóló VoltEgySzer drogprevenciós program folytatásaként épült meg, és létrehozásában a Nyírő Gyula Kórház-OPAI Drogambulancia munkatársai is közreműködtek.
Érdekes, hogy a Tudat-törő a szabadulószobák klausztrofób légkörével ellentétben egyenesen barátságosnak tűnik. A pirosas megvilágításban egy kamaszfiú szobáját idézi meg, sokunk gyerekkorából ismerős berendezési tárgyakkal, játékokkal, könyvekkel, műanyagkatonákkal, a falon csüng a nagyszülők fekete-fehér fotója. A mélyben persze sötétebb titkok rejtőznek, és a lényeget kihámozni kicsit bonyolultnak tűnhet, hiszen lakatra zárt ládákból, szekrényekből kell őket elővarázsolni különböző feladványokkal, amelyekben Morse-kódok és egy műanyag agyban elrejtett kulcs is szerepelnek, és amelyek – ahogy minden szabadulójáték – főleg a résztvevők kooperációjára építenek. Animációk és hanganyagok segítik a tájékozódást, Kovács Krisztián színművész közreműködésével, aki azért került képbe, mert Scherer Péterrel együtt már készített egy darabot a drogokról
A gyáva címmel.
A játékban drogprevenciós információs anyagok keverednek a főszereplő életének fontos töredékeivel, ezeket megfejtve juthatunk ki a szobából, de a szabadulás csak másodlagos cél; a legfontosabb az, hogy a résztvevők megismerjék a szerhasználó életszakaszait, motivációit, sérüléseit és szorongásait. A széttört autóroncs és a rendőrségi villogó jelzi a sztori végkimenetelét, de ha ennél többet árulnánk el, rontanánk az élményen.
A 45 perces játékra 5-6 fős diákcsoportokat várnak, akikkel a végén közös beszélgetésen elemzik ki a történeteket. Jelenleg tesztcsoportokat fogadnak, ami azt jelenti, hogy előtte-utána kérdőívekkel tesztelik, hogy a játék hatására hogyan alakul a résztvevők szorongásszintje, észlelt hatékonysága, pszichoaktív szerek iránti sóvárgása. A kontrollcsoport tagjai tantermi keretek között vesznek részt drogprevenciós előadáson, és a kutatás eredményeképp összevetik majd a két prevenciós módszert.
Dr. Kapitány-Fövény Máté projektvezető szerint a fiatalokat eléggé megfogja érzelmileg a szabadulós játék, visszajelzéseik alapján egyelőre úgy tűnik, jobban működik, mint a tantermi módszerek. A prevencióban amúgy is a „gamification” az új trend, és azt eddig is tudni lehetett, hogy a kooperatív tanulás hatékonyabb, mint az egyéni.
Kérdésünkre, hogy egy ilyen játékos prevenció visszatartja-e vajon a fiatalokat az alkoholizálástól és a különböző drogok kipróbálásától (hiszen a kortárs nyomás erős, és kamaszként az ember vagány akar lenni), a szakember azt válaszolta: azoknál az eseteknél, ahol a kipróbáláson már túl van a tizenéves, a szoba segítségével megismerhetik a hosszú távú következményeket, így a program a szerhasználat súlyosbodását is megelőzheti. Máté úgy látja, most nem drogoznak jelentősen többen, mint mondjuk tíz éve, de a fiatalok jellemzően hamarabb kezdik, és egészen más típusú szerekkel, ismeretlen és veszélyesebb dizájnerdrogokkal.
„Én úgy látom, a mai kamaszok bizonyos életterületeket tekintve koraérettebbeknek tekinthetőek, ugyanakkor impulzívabbak is, és addiktológiai értelemben a korszellem sem kedvez: a jelen emberideálja ugyanis lényegében egy stimulánsszer-használó: folyton pörög, minden körülmények között jó kedvű, „bevállalós”, csak a jelennek él, ennek megfelelni pedig nem könnyű” – mondta, és hozzátette: az is nehezíti az eredményes megelőzést, hogy a netnek köszönhetően ma már sokkal könnyebb megismerni, megszerezni és megrendelni a kábítószereket.
