Alig egy hónapja nyitott meg a Várkert Bazár déli szárnyában a Bárkert Bistro, és ezzel egy nagyon klassz dolog történt a történelmi jelentőségű épülettel. Ugyanis egy turistáknak szóló "muszájhely" helyett egy nagystílű, lazán elegáns, '70-es évek Amerikájának nagy kávéházaira emlékeztető bisztró jött létre, amit ugyanúgy címeznek a budapestieknek, mint a külföldi vendégeknek. Persze nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az árszabás magasabb, de ebéden és vacsorán túl kávézni és sütizni is be lehet térni.
Ami a mi látogatásunkat illeti, az első perceinket bámészkodással töltöttük. A hely egész egyszerűen szép. Nagy a belmagasság, ehhez passzolva padlótól plafonig érnek az ablakok és a helyiség két oldalán lévő, teljes falas tükrök is. A monumentalitás nemcsak itt, hanem a növénydekorációban is megjelenik: a sok méretes növény egy kis dzsungeles beütést ad a csinos térnek. A faasztalokon néhány szál élővirág a dísz, de egyéb részletekre is odafigyeltek, így például a múltidéző aranyozott csillárokra és a külön festőhengerrel pingált mintás tapétára.
Ha ennénk, jobbra, ha csak kávéznánk, balra tartsunk!
A szép enteriőr azért ugye vajmi kevés, ha nincs benne tartalom. Szerencsére itt van, a konyhából kikerülő fogások mögött komoly koncepció húzódik: a klasszikus ételeken csavarnak egyet és fuzionálják egy másikkal, így születnek meg a lime-os, korianderes gulyásleves vagy a mákos guba-tiramisù-féle fogások. Habár több nemzet hatása is érződik az étlapon, az olasz-magyar vonal kicsit erősebb a többinél. Nem véletlen: a színfalak mögött olasz séfek alkotnak, magyar alaprecepteket kitanulva, majd továbbfejlesztve.
Ezek tényleg egészen izgalmas variációkhoz vezetnek, nem tudtuk kihagyni, hogy megkóstoljuk az első olvasásra legbizarrabbnak tűnőket. A lime-os Bárkert Gulyással (1950 Ft) kezdtük, amiből nem spóroltak ki sem ízt, sem tartalmat. A lime meglepően jól működött benne, úgy tűnik, nem csak az ázsiai leveseknek áll jól. Ez után Kecskesajt mousse-t (1850 Ft) kóstoltunk, ahol a henger alakú, krémes sajt karamellizált törökmogyoróba van forgatva és vízitormával van tálalva. A sajt Spanyolországból jön, és az ízéből kiindulva elég különleges, amire rátesz, hogy egyszerre sós és édes.
Továbbmentünk: főételnek csirkepaprikást (3500 Ft) kértünk nokedlivel, de mondani sem kell, hogy nem olyan formában érkezett, ahogy azt a nagymama főztjéhez szokva várnánk. A csirke szeletekben volt megsütve, indiai fűszerrel volt megszórva, alatta pedig zöld színben pompázott a spenótos galuska. Desszertként a mákos guba és tiramisù fúziójára (1150 Ft) neveztünk be, ami egy nagyon jó döntésnek bizonyult: krémes, de nem túl édes, egyszerre kávés, mákos és kakaós ízeket kaptunk egy pohárban.
Az étlap bisztróhoz híven rövid de velős: az egyoldalas kínálatból így sem olyan egyszerű választani. Izgalmasnak tűnt a ricottával és spenót helyett sóskával töltött ravioli, de a marhahúspogácsa helyett tépett kacsával készülő burger is, de ezt már egy másik alkalomra hagytuk. Ami még a következő alkalmakat illeti: borvacsorák, élő zenés estek és brunch-ok is várhatóak a jövőben, és jó hír, hogy a vacsorákhoz hasonlóan ezeket a teraszon, a Lánchíd, a Duna és a Vigadó társaságában is élvezhetjük.
