Az első könyv Blaha Lujza, Fedák Sári, Kaffka Margit vagy Nagy Bella kortársainak mindennapjait, magánéleti, egészségügyi, oktatási lehetőségeit tárta elénk abból az időből, mikor Budapest világvárossá fejlődött, elindulva a modernizáció és polgárosodás útján. A második kötet időrendben szorosan követi az elsőt, szerkesztési elveiben is kapcsolódik hozzá: sorra veszi a párválasztási és házasodási szokásokat, a szexualitást, a szabadidős és karrierlehetőségeket, de már egy egészen másféle nőtípus néz velünk szembe a második kötet lapjairól. A modern budapesti úrinő több szempontból is meglepheti az olvasót, főleg azokat, akik párásodó szemmel nosztalgiáznak egy olyan kor után, amikor még „igaziak” voltak a nők, és fekete-fehéren egyértelműek a nemi szerepek.
Tény, hogy az első kötet még egy ilyen kort hív vissza: 1914 előtt a nők többsége egy jó házassággal vívhatott csak ki viszonylagos szabadságot, hajadonként nem mozoghatott szabadon se társaságban, se este az utcán, és egymaga háztartást sem alapíthatott 30 éves koráig. Szavazni nem szavazhattak, a felsőoktatásban 1895-ig hivatalosan nem vehettek részt és az igazi autonómiát leginkább özvegyként érhették el.
Az első világháború azonban alaposan felforgatott mindent, mindenekelőtt fellazította az erkölcsöket: Kaffka Margit írásai is arról tanúskodnak, hogy már a sorozások idején nyakra-főre házasodott és esett szerelembe mindenki, áthágva a korábban merev illendőségi szabályokat.
Mivel dolgozni kényszerültek, sokat változtatott és keményített a nőkön a háború, aminek a végén egy újfajta, függetlenebb nőtípus lépett fel a porondra. Meghosszabbodott a lányság ideje, lehetőség nyílt (legalább gimnáziumban) tanulni, szórakozni, élményeket szerezni a férjhezmenetel előtt. Az 1930-as években már ott tartott a világ, hogy szükségszerű volt taníttatni és szakmát adni a lánygyermekek kezébe is, arra az esetre, ha egyedül maradnának – de ne legyünk naivak, mindezek mellett el kellett sajátítaniuk a hagyományos feleségszerepet is.
Akárcsak az első kötetben, itt is bepillanthatunk a korszakban elterjedt terhességmegszakítások mikéntjébe, de már kibontakozni láthatjuk azt a folyamatot, amely meghonosította a kórházban szülés hagyományát. Jóval hangsúlyosabb ugyanakkor az a szál, amely a történelem és a politika, a világháború, a Tanácsköztársaság, Trianon nők életére gyakorolt hatásairól szól. Aktivizálta is őket; a sorra alakuló női szervezeteken keresztül politikai állásfoglalások is manifesztálódtak, például a Tormay Cécile vezette, jobboldali-konzervatív Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége jó szolgálatot tett a konzervatív ideológiának. De a könyvben végigkövethetjük az utat, ami oda vezetett, hgy 1936-ban három nő is volt a Parlamentben: Kéthly Anna, Melczer Lilla és Toperczer Ákosné Hagara Rózsa.
Ez az a korszak, amikor szárnyal a kozmetikaipar, megjelenik a színen a lábát mutogató, festett, bubifrizurás nő, aki immár aktívan sportol, a bokák elővillanásával pedig a szőrtelenítés hóbortja is felüti a fejét. Felbukkannak, pontosabban láthatóvá válnak a leszbikusok is. A „néma cselédek”, a porszívó és gáztűzhely megváltoztatta a ház körüli teendőket, és cselédből szép lassan „háztartási alkalmazott” vált.
A kiadvány arra is rávilágít, hogy a női hivatás és munkavállalás összeegyeztethetősége nyomán felcsapott viták már a 20-as évektől léteztek, ez korántsem mai dilemma. Szécsi Noémi és Géra Eleonóra műve az elsővel együtt és is roppant tanulságos, de mivel közelebb áll hozzánk időben, ez az új könyv talán kicsit érdekesebb lehet az olvasónak. Manapság, amikor körvonalazódik egy erőteljes újkonzervatív diskurzus a hagyományos nemi szerepekről, talán különösen jól jöhet a tisztánlátáshoz.
Szécsi Noémi, Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914-1939)
Európa Könyvkiadó, 2017
Terjedelem: 451 oldal
Ár: 4490 Ft
