A 2008-as válság Budapesten is rengeteg beruházást és fejlesztést megakasztott vagy elnapolt, így történhetett ez az óbudai volt szeszgyár, később BUSZESZ területére tervezett befektetéssel is. A Sziget bejárataként ismert K-hídtól nem messze fekvő volt gyárterület kiépülése még a 19. században indult meg, a Kiegyezést követő gazdasági fellendülés éveiben.
Leipziger Vilmos ekkor alapította itt az Első Óbudai Szeszégető és Finomító Részvénytársulatot, ami olyan sikeres volt, hogy rövidesen bővíteni kellett, majd a cukor- és ecetgyártás is itt kapott helyet. A gyár története elég tipikus, a második világháború után államosítják, a termelés növekedésével folyamatosan bővíteni kell, de ez egyre inkább koncepció nélkül zajlik. A rendszerváltás után privatizálják, a 2000-es évek végén eladják a területet és a BUSZESZ Albertirsára költözteti a gyártó- és palackozóüzemeit.
Ekkoriban indul meg a diskurzus arról is, hogy a telep területén mely épületek tekinthetőek megőrzésre érdemesnek, a leendő ingatlanfejesztő milyen szabályozásokkal és megkötésekkel láthat neki a terület átalakításának. Az ipari műemlékek vagy műemlék jellegű épületek mindig is az örökségvédelem mostohagyermekei voltak, mivel a használat során a funkcionalitásuk, és nem az esztétikai minőségük a fontos, ezért gyakran mire oda jutnánk, hogy értékként tekintünk rájuk, már annyira rossz állapotban vannak, hogy olcsóbb elbontani őket.
A legtöbb csarnok és épület – az itteni gyártelepen is – a 21. századra nagyon rossz állapotba került, rehabilitálásuk vagy megmentésük helyett ezért dönthettek ledózerolásuk mellett. A terület alatt egy nyilvántartott régészeti lelőhely is húzódik, ennek megfelelően az is általános védelem alatt áll, illetve egy ásványvízkút is található itt., kérdés, hogy ezek mennyiben befolyásolják majd a terület fejlesztési irányait.
Itt, a volt szeszgyár 5 hektáros területén a legújabb, most nyáron napvilágot látott szabályozási terv a volt gyár téglakéményét, és az 1880-as években épült központi csarnokot nevezi védett épületegyüttesnek, illetve ipartörténeti emléknek. A helyi szabályozás ennél jelentősen több épületet látott el 2013-ban helyi védettségű épületegyüttes címkével, ám ezekből mára már egy sem áll.
Egy 2008-as rendelet úgy szabályozta a beépítést, hogy "az ipartörténetileg és városképileg értékes, Dunára néző főépület három traktusa érdemes a megőrzésre. A jövendő beépítésnek ehhez alkalmazkodnia kell: nem takarhatja ki semmilyen épület, rálátást biztosítani kell minden irányból. Fontos, hogy karakterességét ne kérdőjelezze meg a környező új beépítés." Az akkori vevőként fellépő a Biggeorge’s-NV Zrt. (akik a Dob utcai épülő Elisabeth Residence-t és a Sasad Ligetet is jegyzik) az egyidejű interjúk alapján még kiforratlannak nevezte az akkori koncepciót, de alapvetően főleg irodákat képzeltek el ide, mintegy 120-150 ezer négyzetméteren.
A jelenlegi építési szabályzat alapján annyit lehet előre tudni, hogy a legalább 6 méter széles sétaút, a Budai Promenád (fekete pöttyözött útvonal) a területen fog átvezetni, illetve a telek Dunától távolabbi felén már engedélyezett a 45 méteres magasházak építése. Arra, hogy valójában mi lesz a terület sorsa, a helyszínen dolgozók annyit tudtak mondani, hogy ők mélygarázs építéséről tudnak, az óbudai önkormányzat pedig még nem válaszolt a levelünkre, ahol a jövőbeli tervek felől érdeklődtünk. Mindenesetre az biztos, hogy valami elkezdődött, és az utóbbi években felpörgött ingatlanpiac és jelenleg is futó beruházások fényében valószínűbb, hogy iroda- vagy lakópark nő ki a földből itt is.
