A tavaly Magyarország leginspirálóbb eseményének választott Brain Baron idén már tényleg csak azok vettek részt a közönség soraiban, akiket tényleg érdekelt az impozáns előadólista. Megszűnt ugyanis a VIP-jegy, a fontos emberek és ismerősök helyett még több tanár és diák jöhetett ingyen, mindenki másnak ki kellett pengetnie a borsos jegyárakat (50 ezer Ft a háromnapos bérlet a helyszínen vásárolva, de már mindent eladtak). A cél az volt, hogy a közönségnek legalább a fele diák legyen, hiszen ki másra tartozik leginkább a jövő, ha nem a következő nemzedékekre. A három napra 7000 látogatót várnak, harmadukat külföldről, és további nagy multikat is megszereztek támogatónak. Így hát volt KPMG-vitaminbár és a gyereksarokkal kiegészített T-Mobil lounge, ahol megcsodálhattuk annak az edukációs célú robotnak a fekvőtámaszait, akit a cég elsősorban oktatási intézményekbe szán, és akit programozási ismeretek nélkül is lehet navigálni telefonról, laptopról.
Az élőnövényes dizájn, a színpadokat körbefutó buja zöld dzsungel nem új elem, ezek a korábbi években is egy zöld bolygó jövőképének igényével dekorálták a rendezvényt.
A termekbe idén is alig lehetett beférni; tegnap délután a nagyteremben a jövő munkalehetőségei és sajátos foglalkoztatási formái voltak terítéken, de a kisteremben olyan kérdésekre is választ kaphatott a közönség Karin Kloostermantól, hogy lehet-e kertészkedni a Marson, vagy Owain Service-től arra, hogyan lehet az emberi viselkedést megjósolni, és a pszichológiát kormányzati döntések alapjává tenni.
Mi beültünk Lucy McRae előadására, aki volt már klasszikus balett-táncos és belsőépítész is, jelenleg pedig „body architectként” definiálja önmagát. Korábban a Philips Design távoli jövőt kutató laboratóriumát vezette, tudóstársaival együtt provokatívan kalandozik a technológia és a biológia határterületein, olyan kísérleteket végezve, hogy nőhet-e a fű a bőrön, a technológia helyettesítheti-e az immunrendszert. Mesélt arról a „lenyelhető parfümről”, amit elfogyasztva illatosat izzadunk. Készített már elektronikus tetkót, érzelmekre érzékeny ruhákat; vákumos „zacskóként” működő future day spa treatment találmányába befeküdve 360 fokos simogatásban lehet részünk.
Institute of Isolation műhelyében épp azt kutatja, mi történik a tudatunkkal és testünkkel az űrben, milyen lehet mondjuk szülni az űrben – kutatásaihoz még az űrhajósképzést is elvégezte. Abszolút olyan személyiség tehát, aki pár száz évvel ezelőtt eretnekségért valószínűleg máglyán végezte volna.
Őt a How to keep the news real?
című etap követte a magyar On The Spot-párossal és
A születés csodája szüléskísérő dokumentumfilm-sorozatukkal, aminek bemutatott szemelvényeit megkönnyezte a közönség. Ha már az igazságról volt szó, ennél nehezebb valódibb és őszintébb pillanatot megmutatni, és arra a kérdésre, hogy vajon nem izgalmasabb-e a hazugság a valóságnál, Cseke Eszter és S. Takács András érthető módon nemmel felelt. Úgy vélik, az igazságot megmutatni túl sok energiába telik, túl melós, viszont megéri.
Megosztották azt az élményüket, mikor megérkeztek Pápua Új-Guineába egy bennszülött törzs falujába, és a lakók sietve kapkodták le az amúgy hétköznapi ruháikat, hogy autentikus, meztelen vadembernek tűnjenek. Mindezzel segíteni akartak a forgatócsoportnak, ha már olyan sokat utaztak. A házaspár legnagyobb meglepetésére a BBC később egy az egyben ebben a kreált valóságban mutatta be a népcsoportot. Pedig sokkal izgalmasabb lett volna az a fajta nyomás, ami a sztereotípiák miatt telepszik rá a bennszülöttekre.
Az előadások címei és a hozzájuk kapcsolódó kérdések önmagukban rengeteg izgalmas gondolatot vetnek fel a jövőről.
A tegnap délután sarokpontjai a „future jobs”, vagyis a jövő munkavállalói és munkavállalási metódusai voltak, ma pedig a „future cities” lesz a központi szál, amin beszélt Boyd Cohen okosvárosokkal és fenntartható fejlődéssel foglalkozó stratéga és többek között Vitézy Dávid is. Egy kerekasztalhoz ül majd Travis Rieder bioetikus, Köves Slomó rabbi és a Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, hogy megvitassa, a túlnépesedés korszakában hogyan is álljunk hozzá a születésszabályozás kérdéséhez; Stephen Cave, a Centre for the Future of Intelligence igazgatója a halhatatlanságról, Carol Cleland asztrobiológus a Földön kívüli életről, Gabriel Hallevy a mesterséges szexről mesél majd, és előad Simone Giertz robotkészítő, a Shitty Robots
Youtube-királynője is. Hallható lesz Toomas Hendrik Ilves, Észtország egykori elnöke, aki a digitális közigazgatás fejlesztéséről híres.
Holnap következik Megan Miller, a világ egyik legbriliánsabb vállalkozásának, a Bitty Foods-nak az alapítója, aki a klímaváltozásra válaszként rovarokat javasol proteinforrásnak.
Marije Vogelzang, a dán Food&Design tervezője az étkezés jövőjéről, Tomotaka Takahashi humanoid robotokról, James Beacham
CERN-fizikus az időutazásról, Shane Tusup a sport és üzlet modern modelljeiről informálja a közönséget, és az utolsó napon ad elő Kevin Kelly, a Wired magazin alapítója és a Spielberg-filmek jövőspecialistája, valamint George Friedman geopolitikai elemző és a híres környezetvédő, Peter Hammarstedt is.
Idén egyértelműen szintet lépett a fesztivál, több a külföldi előadó és résztvevő is. Ahogy arra Böszörményi-Nagy Gergely alapító utalt az első nap, most már talán sejthető, hogy nemcsak a Sziget, a zenei fesztiválok és a legénybúcsúk országa vagyunk, hanem tudományos rendezvények terepén is fontos szereplőnek számítunk. A Teslában és a CEU-n is futnak programok, valamint az Akváriumban zajló előadásokat élőben lehet követni akár 360 fokban is.
