Nem a Facebook-székház, és mégis mindent tudnak rólunk. A statisztika viszonylag fiatal, de napjaink gazdasági-népességi folyamatainak megértéséhez mégis nélkülözhetetlen tudományág, melynek magyarországi kezdetei a 19. század közepéig nyúlnak vissza. Impozáns székházukat a Rózsadomb alján találjuk – közel 120 éve. Az épületbe a Kulturális Örökség Napjain néztünk be, a hivatal kifejezetten kedves munkatársainak kalauzolásával.
Az ország vezetése már 1844-ben elhatározta, hogy felállítják az egyszerre közigazgatási és tudományos célokat szolgáló hivatalt. Még az igazgatót is kijelölték Fényes Adolf személyében, az intézmény létrejöttére mégis jó két évtizedet kellett várni. A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal végül a kiegyezés évében jött létre. Első vezetője Keleti Károly volt, aki 1867-től 1892-ig állt az intézmény élén.
Az egy-két évtized alatt szerény minisztériumi ügyosztályból közel százfős apparátussal működő hivatal azonban hamar kinőtte a korábbi székhelyét – ne felejtsük el, hogy ekkor az ország mérete jóval nagyobb volt – a szakemberek számára egy új hajlék kellett.
Ennek megtervezésével Czigler Győző építészt bízták meg, aki munkáival maradandó nyomot hagyott Budapest városképében. Ő tervezte többek között az Andrássy út 3. szám alatt található Saxlehner András-féle palotát, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Erzsébet körúti palotáját, a Hunyadi téri és a Hold utcai vásárcsarnokot, az Erzsébet Királyné Szanatórium épületeit (jelenleg az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet), a Gozsdu-udvart, a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai és fizikai pavilonjait, a Széchenyi gyógyfürdőt (Dvorzsák Edével) és a polgári és királyi serfőzők telepeit Kőbányán.
Az új épület kifejezetten a hivatal céljai szerint épült föl – és működik azóta is ilyen formában, ami ismerve a hányatott sorsú budapesti intézményeket, szinte egyedülálló.
Az intézményt 1897 végén avatták föl. A látványról így ír a Vasárnapi Újság 1898. évi 2. száma: „A palotaszerű épület a budai Rózsahegy lejtőjén már messziről meglepi a szemlélőt nagy arányaival s homlokzatának nemes méltóságával.”
Az arányokra és a homlokzatra vonatkozó megállapítás helytálló: habár az itt hegynek nevezett Rózsadomb alaposan beépült a következő évtizedekben, a fentiek mit sem változtak.
A helyszín felé közeledve, az épület egyik fő látványosság a kupola, melyet néhány éve állítottak helyre eredeti formájában. Az épület és a környék története egyébként szinte teljesen egybefonódott a palota fennállásának több mint egy évszázada alatt: ahogy az épület felé sétálunk, talán feltűnhet, hogy a környező utcák mind nagy statisztikusok – Buday László, Fényes Elek, Keleti Károly – nevét őrzik.
Az eklektikus homlokzattal épült székház belsejébe a főbejáraton lépünk be, majd a széles lépcsőházban találjuk magunkat. Érdemes egy pillantást vetni fölfelé, a lépcsőházat színes üvegablakok fedik. A központi épületből kiinduló szárnyak egy nagy belső udvart zárnak közre.
Megtekintjük a sajtószobát, ami nem túl látványos helyiség, ellenben fontos események színhelye. A lépcsőházon keresztül jutunk az emeletre, majd az elnöki dolgozószobába. Az épületben működik még továbbá egy kutatószoba, ahol úgynevezett anonimizált mikroadatokkal lehet dolgozni, valamint egy könyvtár, amiről viszonylag kevesen tudják, hogy nyilvános – és közel egymillió kötetet tárolnak itt, szóval érdemes beiratkozni.
