Szűcs Attila jelenleg az egyik legfontosabb kelet-közép-európai festő, a Ludwig Múzeum kiállításán pedig megtudhatjuk, miért is. Fotókat, képeslapokat, a minket körbevevő „vizuális szemetet” is felhasználja álomszerű, különös asszociációkat elindító képeihez. A plankingtől elkezdve a disznóölésen át Kádár Jánosig számtalan ismerős motívum, művészet- és kultúrtörténeti toposz visszaköszön különös művészetében.

A miskolci születésű művész 1990-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, számos egyéni kiállítása mellett nemzetközi tárlatokon is szerepelt, alkotásait szokták posztkonceptuális és posztmediális jelzőkkel illetni. Művei megtalálhatók külföldi múzeumokban is, és a magángyűjtők is lelkesednek érte: idén júniusban például nagy szenzációt keltett, hogy a londoni Sotheby's Contemporary East aukcióján a kikiáltási ár négyszereséért, átszámolva 6,5 millió forintért kelt el Érintés című képe.

Az elmúlt 15 év munkáiból összeállt tárlat nem véletlenül kapta a Kísértetek és kísérletek címet, a múlt közismert és ismeretlen fantomjai is feltűnnek illékonyan és rejtélyesen; az emlékezés folyamata és funkciója is a vizsgálat tárgya lesz, a valóság és fantázia összemosódik, az ábrázolt terek elvesztik határaikat. Játszótér vakfoltokkal, Kádár-kori villa, sok-sok ágy fogad minket a kiállításon, de Szűcs Attila megfestette az ősrobbanást is, Exit című képét egy Eminem-szám ihlette, plankingelő hősei csocsóasztalon, óriási fehér gömbön hasalnak, és mindenütt misztikus hiányok, elmosódások, ködök, vakfoltok zavarják össze a befogadói élményt.Vissza-visszatér Csontváry, megidéződik Tesla, Horthy, Buster Keaton többek között milói Vénuszként éled újra, valamint Hitler és Kádár is újraértelmeződik a művészi képzelet nyomán. Bizonyos motívumok eltűnnek (például Hitler kutyája és Kádár közönsége) más részletek bekerülnek, oda nem illő arcok és alakok keltenek megfoghatatlan, mégis nagyon logikusnak tűnő képzettársításokat.

A Ludwig

Múzeum kiállítóterébe belépve elsőre nehezen tudjuk elhelyezni az élményt, de aztán magával ragadnak a különös festmények. "Ráérős, gondolkodós befogadói élményre" születtek, mondta Simó György közíró a kiállítás megnyitóján, érdemes rászánni tehát az időt, hogy a rejtélyes kompozíciókkal kommunikálva megszülessen bennünk egy új, feljavított, mágikus valóság.