Aki tartja a Mikuláshoz kapcsolódó szokásokat, és ki is pucolta a csizmáját, mostanra már minden bizonnyal nem szenved édességhiányban. Az ehhez az alkalomhoz kötődő ajándékosztás egyébként a 18. században jelenhetett meg Magyarországon, ám magára, a mosolygós piros ruhás, puttonyos Télapóra még több mint egy évszázadot várni kellett. Addig ugyanis a népszokás egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rémet tartott életben, akit „Láncos Miklós” néven emlegettek. Ő járt házról házra, egyszerre jutalmazott és büntetett. Az általunk összegyűjtött, régi fekete-fehér képeken azonban már az új, kedves Mikulást láthatjuk, olykor motoron ülve.
Az első fotón éppen az Október huszonharmadika utcánál kapták lencsevégre, aszfaltra szabott szánon ülve, gyermekek gyűrűjében. A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház parkolójában járunk, szemben feltűnik a Bercsényi utca házsora. A kép 1976-ban készült.
A második kép helyszíne a Rákóczi út és Klauzál utca (jobbra) találkozása. A fotó 1967-ből maradt ránk.
Volt, hogy motoron közlekedő, modern Télapók bukkantak fel a városban: így teljesítettek futárszolgálatot 1962-ben, az ünnepek előtt.
Ez a fénykép bizonyítja, hogy 1959-ben a Télapó a BME Diószegi út 51. szám alatt található óvodájában is járt. Vagyis az egyetemen oktatók, dolgozók gyerekei ezen a napon biztosan kaptak ajándékot.
Egy másik óvodás csoportnál tett látogatás közben is láthatjuk a Télapót, jelen esetben piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal. Így leginkább a Mikulást ihlető Szent Miklós püspököt idézi, egyenesen 1936-ból.
Az alábbi képeken már csak a Mikulás nyomát láthatjuk: virgács, ajándékok és (helyenként) boldog gyerekek árulkodnak ottjártáról. Az első kép 1931-es, a másik kettő kicsit későbbi; 1960-ból származik.
