A színdarab egy dolog. Az azonban biztos, hogy a színházi élmény a jegyvásárlástól a színház előtt ácsorgáson át a spontán találkozókig, elfogyasztott kávéig, pezsgőig, majd egy kicsit később a ruhatári sorban állás közben megvitatott darabig tart. Ezeknek a mozzanatoknak az egyik legfontosabb színhelye egy színház előtere lehet, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülményeket találunk ott.
A Centrál Színházba mostantól érdemes egy kicsit korábban érkezni és nem meglepő, ha a darab szünetében vagy utána a nézők lassabban indulnak el a kijárat felé, ugyanis néhány hete megújult előtérben találkozhatnak a színházrajongók. Az október végi átadón kiderült: a színház fővárosi támogatás nélkül, önerőből építette újjá az előző fél évszázadban megfáradt előcsarnokot, hogy ezzel is teljesebb élményhez juttassák jegyvásárlóikat.
A karakteres, modern előtér továbbgondolja a színház logójából ismert piros-fekete együttest. A tiszta üvegfelületek eleganciát sugároznak, míg az égősorok, központban egy hatalmas gömbcsillárral a szórakoztatást sugallják: a kis lámpák miatt már az előcsarnok fényeiről is egy színészöltöző tükre jut eszünkbe. A helyenként áttört, komoly felületek, a szigorú bútorválasztás mind azt hangsúlyozzák, hogy bár a hangulatfestés itt kezdődik, a színdarabért – legyen szó komolyabb vagy könnyebb műfajról – át kell lépni egy másik térbe.
A felújítást 170 millió forintból végezték el, és nemcsak a látványban, de a technikai háttérben is a modernitásra szavazott a színházvezetés. A munkálatokat Benson Marcell építész tervei alapján végezték a kivitelezők. Az építész egyébként a tervezési feladatot még 2012-ben, a Centrál Színház és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szervezésében megrendezett belsőépítészeti pályázaton nyerte el.
Terveiben hangsúlyozta, hogy ennyi évtized után az apró javítgatások helyett komplex megújulás szükséges. Az alacsony mennyezet és nyomasztó lépcsőház helyett Benson nyitott teret, levegősséget, modern enteriőrt képzelt el és valósított meg, hangsúlyozva, hogy az előcsarnok nemcsak egy átmeneti tér, hanem fontos helyszíne a színházi életnek – akár nézői, akár színészi szempontból.
A színház az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvend: az előadásokra a könnyedebb műfaj kedvelői vásárolják a jegyeket – és a közösségi oldalukon még a színdarabról elkésőkkel szembeni szigorítás is idilli fogadtatást mutat. Úgy tűnik tehát, a pesti közönség meghálálja a szórakoztatást.
