A Deák tértől néhány lépésre egy különös kiállításba futhat bele az arra járó. Fekete-fehér képek, a kinagyított papírlapok szélei kicsit meggyűrődve, első pillantásra azt hihetnénk, hogy ősrégi képekről van szó. A látszat csal: a Szellemkép Szabadiskola vezetője és hallgatói a jelen Budapestjét fotózták be archaikus és a mai technikák keverésével és az iskolára jellemző egyedi látásmóddal.
Furcsa, de ahogy elnézünk a fotók mellett, néhány perc alatt elkészíthetnénk egy hasonló képet, a város szinte „szállítja” a furcsa együttállásokat, a groteszk jeleneteket, a megismételhetetlen épületeket. Mindebből naponta több ezret látunk – csak éppen a fejünk nem feltétlenül úgy működik, mint egy fényképezőgép.
„A város olyan, mint egy ember. Arca van. Születése. Történetei. Múltja. Jeles napjai, ünnepei. Örömben, bajban. A jelenben mindig ott van a múlt is. A Szellemkép Szabadiskolában – bár 22 éve fényképezzük már ezt a várost – úgy gondoltuk, hogy egy szépen leélt élet ott van a város mai arcán is. Ezért mai képekkel mutatjuk a múltat, úgy, hogy a legrégebbi és a legújabb technikákat ötvözve készítjük el az emlékező fotográfiákat Budapestről.” – írja Fuchs Lehel, a Szellemkép Szabadiskola vezetője a kiállítás kísérőszövegében.
Számunkra külön büszkeség, hogy a kiállított képek között többek között felfedezhetjük volt kollégánk, Juhász Norbert két képét is. Az egyik képmező nagy része egy szürke, de egyébként szép textúrájú felület– nem is értenénk, hogy mi ez, ha nem látszana a háttérben, mintegy zárójelben a Szabadság híd képe. Fuchs Lehel egyik felvételén a Szabadság-szobrot láthatjuk úgy, ahogy eddig még sosem: a pálmás nőalak egy félig-meddig élő és mozgó csoport részének tűnik. Csordás Zoltán képe egy „tipikus” pesti groteszk jelenetet ábrázol kutyával és egy félbevágott próbababával. A kiállítás október 23-ig tekinthető meg a Városház Parkban, de reméljük, hogy találkozunk még a város más helyszínein ezzel az anyaggal.További információ itt.
