A Puskin mozitól néhány lépésre található Háló Közösségi és Kulturális Központ egy szinte ismeretlen kiállítótér a város szívében. Puritán, csak részben felújított belső tér (amilyet a műromkocsmák tervezői hosszas előkészületek után érnek el), a portál fölött még az évekkel ezelőtt bezárt utazási iroda „Expressz” feliratú táblái, a címet pedig majdnem sikerül úgy is eltévesztenünk, hogy ismerjük a házszámot. A kis kiállítóhely most mégis olyan anyagot mutat be a Kolta Galériával és a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeummal közösen, ami külföldön kisebb szenzációt keltene.
A képeken ugyanis egyszerre érzékelhető a nyugati kultúra jelenléte és a hagyományos konstantinápolyi utcakép, a különböző kereskedelmi társaságok hirdetései, a Monarchia és Franciaország nagykövetségének elegáns nyári palotái, de a képeken felfedezhetünk utcai cipőtisztítókat, rakparti gabonatőzsdét, birkavásárokat, kóborkutyákat, régi temetőt, az Aranyszarv-öblöt és fából készült épületeket is. A Galata híd szörbetárusa mögött a háttérben a Deutsche Levante Linie cégére.
A kiállításon összesen 55 fotót állítottak ki, amely Bozóky 1905-ben, Törökországban készült felvételeiből nyújt válogatást. Útját képekkel dokumentálta, így felvételeinek másolataként, közel 300 darab kézzel színezett üveg diapozitívot ismerünk. A hajóorvos egyébként kétszer jutott el keleti tájakra, 1905-ben Görögországba és Törökországba, 1908-ban pedig Koreába, Kínába és Japánba. Hagyatékának egy része a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeumba került, míg egy másik rész a bécsi K.u.K. levéltárba.
A fotók technikai érdekessége, hogy sztereófelvételekről van szó, tehát minden helyszínt tulajdonképpen két, nagyon hasonló kép ábrázol, de a képpárok közül csak jelzésszerűen van néhány együtt kiállítva, mivel ez a térbeli hatás csak bizonyos távolságon belül érvényesül, a megtekintéshez pedig speciális szemüveg kellene – igaz, a fotós nem is igazán használta ki a térbeli hatásban rejlő lehetőségeket. A képek eredetileg fekete-fehérek, azokat kézzel színezték, ismerve a mai marketingesek észjárását, ezt biztosan "kézműves" fotónak nevezték volna.
Dr. Bozóky Dezső (1871-1957) nem volt fotóművész, képei mégis jól komponáltak, szerkesztésükön a mérnöki precizitás érződik. A képek esztétikai értéküknél fogva és dokumentatív erejük miatt is fontos felvételek. Segítségükkel egy olyan világba tekinthetünk be, ami napjaink Isztambuljában tovább él ugyan, de a régi formájában örökre eltűnt.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
