Mint tudjátok, a We Love Budapest amolyan mini Las Vegas-ként volt jelen a Sziget Fesztiválon, azaz nálunk bárki bárkivel, mindenféle kötöttség nélkül életre szóló házasságot köthetett – nem akármilyen nyereményért. A játék feltétele az volt, hogy a párok leírják megismerkedésük történetét, mi pedig átnézve az eddigi jelentkezők sztorijait, kiválasztottunk néhány kedvencet amolyan kedvcsinálóként, ugyanis játszani és nyerni még nem késő: augusztus 21. a határidő!

- Jó pár éve kórházba kerültem. Nagyon rosszul voltam, édesanyámmal keringtünk az épületben, hogy hol kaphatok ellátást. Szembe jött velem egy nagyon jóképű fiatal mentős, aki útbaigazított minket. Miután kivizsgáltak az egyik helyen, át kellett mennem egy másikra Megint jött ez a srác, majd mondta, hogy ő fog engem más vizsgálatokra elvinni. Akkor már annyira nem is voltam rosszul.... Aztán átvitt a kórtermembe, és majdnem egész éjszaka mellettem volt és vigasztalt. Bejött hozzám másnap is, harmadnap is.

Sajnos az élet nem úgy hozta, hogy ott és akkor végre az enyém lehet. Négy éve az egyik barátnőm szalagavatóján felfigyeltem egy ismerős mentős srácra (biztosították éppen a rendezvényt), egy mentőautó kormányára dőlve. Odamentem, hátha ő az,és igen.. Ő volt... A szalagavató után nagyon sokat beszélgettünk majd számot cseréltünk. Azóta vagyunk végre egy pár. (Mesi)

- Hirtelen ötlet? Célirányos út a Lumináriumból...1000 Ft-os gyűrű, SOS-kártyatöltés, tanúüldözés, rendkívüli esküvői fotós és máris kész a nagy nap... Augusztus 13. Éppen egy éve találkoztunk, azonnal közel kerültünk egymáshoz, testközeli élmény volt - egy tánctáborban... Azóta is össze vagyunk simulva, parketten, vagy azon kívül. Másik hivatalos dátum hogy lesz-e?

Egy biztos, hogy az augusztus 13-ai fogadalom sem csak a Sziget idejére tart. We love...egymást. (Aranka)- Mi lassan fél éve éldegélünk boldogságban, szerelemben, Szigeten innen és Szigeten túl a Földön, de igazából már 9 éve megismerkedtünk. A középiskola első osztályában. Mi már akkor is szerettük egymást, csak szétváltak útjaink. Hat évig még csak azt sem tudtuk, mit csinál a másik, éldegéltük a saját kis életünket, külön-külön.

Egyszer csak, és épp a megfelelő időben újra találkoztunk: olyan érzés volt, mintha semmi nem történt volna a 6 év alatt, és mindig is összetartoztunk volna valahol. Csak elengedtük egymás kezét egy kis időre, ameddig megkomolyodunk... Szóval így voltunk mi egymásnak az elsők, és így leszünk egymásnak az utolsók. (Viktória)

- Egyik kedvenc emlékünk azokból az időkből, amikor még barátok voltunk, de már akkor is szerettük egymást.

Egyik nap úgy döntöttünk, hogy suli helyett inkább ellógunk, és lementünk a vízpartra egy doboz Nutella és tej társaságában. A parton néhány csónak hevert, ezeken ülve eszegettünk, amikor elkezdett zuhogni az eső.

Jobb ötletet nem találva, bemásztunk az egyik csónak alá, és az alatt feküdtünk. Beszélgettünk, zenét hallgattunk és eszegettünk, amíg ránk nem esteledett. Addigra már a Nutella is elfogyott...Ha nem áll el az eső, lehet még most is ott feküdnénk. (Adrienn)- Jó barátok voltunk már egy ideje, amikor egy buliban az alkohol elmondatta vele, hogy ha mi egy pár lennénk, milyen boldogok lehetnénk, ö enné a rántott husit steak krumplival, én a rengeteg zöldségemet meg a biokajáimat, és ő soha de soha nem engedne el. Ilyen szuper ajánlatot nem lehetett visszautasítani...

(Réka)

- Minden egy Facebook-lájkkal, es kommenttel kezdődött, 2015 szeptemberében, aznap este 220 km-re voltunk egymástól, és mindketten nyitottak valami újra Egy hét múlva randiztunk, 4 hónap múlva (legyőzve a 220 km-t) összeköltöztünk, és most, lassan egy év elteltével lakást újítunk fel. Más a múltunk, de ugyanaz a vérmérsékletünk, és reméljük, közös a jövőnk. (Dóra)