Óriási tömeg fogadta hétfőn kora este a franciaországi Európa-bajnokságról megérkezett csapatot, amely évtizedek óta nem látott focilázat szabadított az országra. A budapesti Hősök terén több ezer szurkoló gyűlt össze megköszönni a fiúknak az elmúlt hetek katartikus élményeit.
Már a földalattin sejteni lehetett, hogy megint készül valami: minden bizonnyal hétfői „látogatottsági rekordot” döntöttek a sárga kocsik, mert ennyien egyszerre aligha utaztak rajtuk a hét első napján. Jó üzleti érzékkel néhány perec-, szotyi- és ereklyeárus is tanyát vert a kijáratnál, pedig ugye nem meccsre jöttünk, hanem ünnepelni.
Ünnepelni az utóbbi 30 év talán legkomolyabb magyar futballsikerét. Hiába „csak” egy Európa-bajnoki részvételről és egy nyolcaddöntőbe jutásról van szó, a mögöttünk hagyott napok bebizonyították: a világ legnépszerűbb sportágánál nincs nagyobb összekovácsoló erő.
Igazi tündérmese volt a csapat szereplése, vagy inkább – hogy igazodjunk a Hősök terén felállított alkalmi színpadon hangulatot csináló DJ sokadik trackjéhez – magyar népmese. Kíváncsiak lettünk volna a környéken bóklászó, mit sem sejtő turistákra, vajon mit gondolhattak, mi történik a kellemes nyári budapesti melegben ezen a sima hétköznap estén, miért van itt ez a rengeteg ember zászlókkal, sálakkal és persze görögtüzekkel.
Köszönteni jöttek. Őket. A CSAPATOT.
A szervezők remek dramaturgiai készséggel a Soho Party-t szerződtették előzenekarnak, hogy Betty Love-ék élőben adják elő az ország új focihimnuszát. A formáció alighanem élete koncertjét adta, ami a nézőszámot illeti, ekkora visszatérésre biztosan nem számítottak.
Kisebb késéssel gördült be a fehér busz, melyről leszállva egyenként szólította színpadra a nemzet jelenlegi első számú kedvenceit Kovács „Kokó” István olimpiai bajnok ökölvívó. Nehéz megmondani, melyik játékos kapta a legnagyobb ovációt, de talán a Dzsudzsák, Király, Gera trió győzött – nagyjából ebben a sorrendben.
Azért KleinheislerLászló sem panaszkodhatott: a Scholes becenevű középpályást külön kiemelte a tömeg egy „Szép volt, Laci!” rigmussal, de Király Gábor is megannyi éljenzést kapott, holott nem is volt rajta a szürke mackógatya.
Kokó előre közölte a jelenlévőkkel, hogy hosszú beszédekre ne számítsanak, elvégre ezek a fiúk hetek óta nem látták a szeretteiket. Mindenesetre Dzsudzsák Balázs és a szövetségi kapitány, BerndStorck szólt néhány szót, leginkább, hogy megköszönjék a kitartást, a szurkolást, az elmúlt heteket. Köszönettel azonban mi tartozunk, hiszen még – ahogy a cséká fogalmazott – fel sem fogtuk, ami történt.A rövid értékelések után közös énekléssel zárult a hazatérés. A válogatott tagjai egymásba kapaszkodva énekelték többek között, hogy újra itt van a nagy csapat, végül pedig megcsodálhattuk Szalai Ádám nézését, járását és tánctudását.
Az éjjel ugyan véget ért, de amit ezek fiúk varázsoltak nekünk, az csoda volt.
