Alábbi cikkünkben egy olyan tervet mutatunk be, amely azt mutatja meg, hogy hogyan lehetne rekonstruálni egy műemlék malomépületet a Szilas-patak partján. A Budapesti Műhely vezetője és három mesteriskolás építészhallgató által megálmodott terv merész, de jó példa arra, hogy mit lehetne kezdeni az elhanyagolt és értéktelennek gondolt épületekkel.

A Liva-malom és környezetének megújulására készített alternatív tervet Dévényi Tamás, a Budapesti Műhely vezetője, mint mester, valamint az Építész Mester Egylet Mesteriskola XXIII. ciklusának 3 hallgatója, Árva József, Kertész Zsuzsanna és Pásztor Ádám. A főváros XV. kerületében, a Szilas-patak partján álló romos műemlék malomépület egykor idilli környezete már a múlté, de az elmúlt időszakban fokozott figyelem terelődött a fővárosi vízpartokra – legyen az a Duna-part, a Rákos-patak vagy a Szilas-patak. Nem kizárt, hogy ez a terület is megújulhat a közeljövőben a patakpart más részeihez hasonlóan, ahol a főváros egyik legjobb bicikliútját adták át.

A malom történetéről tudni lehet, hogy csak az elmúlt ötven évben jutott ilyen mostoha sors az épületnek, előtte virágzó gazdaság üzemelt itt. "Liva József vállalkozása több pilléren állt: a malomban gabonát őrölt, a duzzasztott tóban halat tenyésztett, jéggel kereskedett, télen korcsolyázni, nyáron strandolni jöttek a pesti polgárok. A második világháborút követően aztán a dolgok megváltoztak. A malmot éltető patakot elterelték, majd 1952-ben a malmot végleg bezáratták, Liva tönkrement. A használaton kívüli malom évtizedeken keresztül várta, hogy sorsa jobbra forduljon. Sajnos nem így történt, az elmúlt évtizedekben felgyújtották és széthordták a közben védetté vált épület nagy részét" – olvashatjuk a pályázati anyagban.

Mivel az építészeknek nem a rom konzerválása, sem pedig egy skanzenszerű, díszletként működő malom rekonstruálása volt célja, így egy működő, a vízparttal együtt élő egységet képzeltek el ide.

A terv lényege, hogy a vizet többféle módon – szennyvíztisztítás, patakrehabilitáció, energiatermelés és fajmentés – hasznosítanák. A malom falain belül egy kis léptékű, növényházzal összekapcsolt, úgynevezett élőgépes szennyvíztisztító üzem jöhetne létre, a tisztított víz segítségével pedig helyreállítanák az egykori malomtavat. A kiegészített romépület tetején üvegház jöhet létre, ami egyben egész évben megtekinthető látogatóközpontként is funkcionál, bemutatva a környezetbarát megoldásokat, illetve a malomtó és a patak rehabilitációját.

A látogatóközpontot a malom eredeti, kő-tégla falai és a benne dobozszerűen elhelyezett, vasbeton szerkezetű üzem falai között elhelyezett kettős spirállépcsőn keresztül lehetne megközelíteni. A tervezők felhasználnák a homlokzaton a vasbeton zsaluzásához használt faanyagot, ami egy merész és mégis visszafogott, kortárs kiegészítésként jelenne meg.

A terv fontos eleme, hogy – más kerületekhez hasonlóan – az itteni önkormányzat is célul tűzte ki a Szilas-patak partján futó bicikliút továbbépítését, amelynek fontos pihenőhelye lehetne a malom környezete. Nem tudjuk, hogy lesz-e valami mindebből, de ha igen, megmenekülhetne egy romos malomépület, és ezzel párhuzamosan létrejöhetne egy változatos élővilágú közpark, ami a most kialakulóban lévő új városrész rekreációs központja lehetne. Jó látni, hogy ennyi ötlet van ebben a városban!