Alig egy évvel bemutatkozó albuma után máris itt a Fran Palermo második nagylemeze, az eklektikus, táncos Razzle Dazzle. A legmediterránabb zenét játszó hazai zenekar stílusát eddig is nehezen lehetett meghatározni, most azonban – az afro, punk, disco és pop hatások miatt – szinte lehetetlen. A nyolc fős csapat frontemberét, Henri Gonzot kértük fel rá, hogy mégis próbálja meg, és ha már belelendült, meséljen a kedvenc emlékeiről, a Nagyszínpad tehetségkutatóról és még sok másról.

Bár a Fran Palermo eddig is híres volt arról, hogy lemezeiken tarka szivárványként elegyednek a legkülönfélébb zenei stílusok és hangszerek, a Razzle Dazzle, – ha lehet – most mindezt felülmúlta, a friss korongon a rock and roll mellett, ezúttal afro, punk, pop, sőt disco hatások is felelhetőek. „Valaki azt mondta, annyiféle énekhangzás van a lemezen, mintha több énekes lenne rajta, pedig csak egy volt. "A sok szín a lemezen, a sok fajta beat és riff mégis egységes érzést ad és ugyanannyira Fran Palermo, mint a többi.” – Kommentálja a dalokat Henri Gonzo, a zenekar frontembere.

A változatosság persze rosszul is elsülhetne, de szerencsére a lemez tizenegy számát összefogja egyfajta jellegzetesen fran palermós hangulat, ráadásul mindegyikből süt a napfény és egyfajta könnyedség, ami miatt a küszöbön lévő nyár tökéletes kísérőzenéje lesz.

We Love Budapest: Utoljára tavaly májusban beszélgettünk, mi történt azóta a zenekarral?
Henri Gonzo: Rengeteg fellépés, rengeteg benzinköltség, turné keleten, még idén nyugaton is, nagyon sok stúdióban és próbateremben eltöltött idő, rengeteg inspiráció, fejlődés és buli.

WLB: Hogyan látjátok a jelenlegi magyarországi zenei színteret és benne a Fran Palermo helyzetét?
Henri: Sok jó zenekar van itthon, de rengeteg egyforma psych rock, az már nekem uncsi. De amúgy pezsgés van, szinte mindenkinek van zenekara vagy jár valakinek a koncertjeire.

WLB: Meséljetek a dalszerzés folyamatáról, voltak olyan dalkezdemények, mely az előző, cím nélküli albumra nem, de a Razzle Dazzlere felfértek vagy minden szám új?
Henri: Vége lett az előző lemezbemutatónak tavaly, és egyből elkezdtem felvenni demókat. Már nyár végén megvolt minden dal, sőt még sokkal több is. Duplalemezt szerettem volna csinálni, de sajnos nagyon költséges lett volna, és most már látom, hogy időbe se fért volna bele, viszont lehet, hogy emiatt lesz majd egy B-side. A Casino és a Bloody Vertigo fejben már rég megvolt nekem, de nem annyira fullba, hogy fel akarjam venni. Minden más totál új.

WLB: Törekedtek arra, hogy még jobban kitoljátok a műfaji határokat?
Henri: Amíg a zene jó és élvezzük, addig kísérletezünk mindenfélével. Szóval szerintem igen.

WLB: Változott a dalszerzés folyamata az előző lemezhez képest?
Henri: Itt még nem. Minden dalt én írtam, de külön a hangszerekben voltak a srácoknak is ötleteik főleg a szaxinál és a dobnál, de a basszusnál is. Azt beszéltük, hogy legközelebb, ha írunk megpróbáljuk úgy, hogy mindenki maga írja a saját hangszeres részét. Kivonulunk egy erdőbe, valami faházba egy kis időre és nem jövünk vissza, amíg el nem készül valami.

WLB: Mennyire utalás rád és a jellegzetes sárga nadrágodra és bőrdzsekidre az album címe?
Henri: Van ebben egy kis E/1, mint ahogy a refrén is úgy hangzik, hogy “I’m a man in yellow…”
WLB: Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy a zene emlékeket jelent nektek – melyik a legkellemesebb Fran Palermohoz köthető élményetek?
Henri: Amikor turnézunk és napokig össze vagyunk zárva, kőkemény ökörködés megy, reggelig buli, utána after…minden ilyen hülyeség, amit együtt csinálunk. Juve meccsnézés, szülinapok, random technóbulik, bunyók és a rengeteg röhögés… minden.

Tavaly a Middlemist Red erősen kritizálta a Nagyszínpad tehetségkutatót, idén pedig ti hiába kaptátok meg a zsűritől a legmagasabb pontszámot, még a döntőbe sem jutottatok be. Nektek mi a véleményetek róla?

Henri: Meglep. Senki nem értette, hogy mi ez, vicc? Én amúgy simán láttam rá esélyt. Az, hogy az lesz a legjobb zenekar, aki sok SMS-t küld az a világ legnagyobb hülyesége, mert ettől még nincsen közönsége. Nekünk volt, telt ház volt szakadó esőben, szerda este. A rendes zenekarok nem azért lettek sztárok, mert sok havernek volt pénz a telóján és szavazott, hanem mert az emberek imádták. Olvastuk, hogy a zsűri sem érti, hogy ez mi, de azt hiszem, hogy amikor a közönségünk látta, hogy toronymagasan vezetünk a zsűrinél, biztosak voltak benne – mint mindenki – hogy nem kell félteni minket, mert bejutunk, ezért minek telózgatni.A Fran Palermo május tizenötödikén, az A38 Hajón mutatja be második, Razzle Dazzle című lemezét, a The Nobody Elses társaságában.