A szerelmes pillanatoktól a borongós percekig járja végig az érzelmek skáláját Stahl Barbara 9 című bemutatkozó nagylemeze, melynek minden darabját az énekesnő élményei ihlették. A downtempóval és elektronikával finoman hintett R&B dalok élőben május 6-án, a GMK-ban mutatkoznak be, előtte viszont az énekesnő maga mesélt nekünk rémálmokról, a saját arculatáról és identitásáról, improvizációról és még sok másról.

We Love Budapest: Mikor döntötted el, hogy belőled énekes lesz, kik inspiráltak kezdetben?
Stahl Barbara:

Négy éve kezdtem el énekelni, és három éve határoztam el, hogy otthagyom a polgári foglalkozásom, hogy kizárólag a zenei karrierre tudjak koncentrálni. Az első (és a mai napig meghatározó) inspirációim többek között Sade, Erykah Badu, Alicia Keys és Beyoncé (akkor még Destiny's Child) voltak.

WLB: Számodra az éneklés nem csak egy foglalkozás vagy hobbi, hanem – ahogy azt rendszeresen hangsúlyozod – nagyon erős identitásképző erővel is bír. Mesélj erről!
S. B.: Az éneklés, illetve zeneírás valóban a mindennapjaim része, ez egy olyan tevékenység, amit a személyiségem tölt meg tartalommal.

Egy olyan szerep, amiben megfigyelhetem magam, amiben folyton megújulhatok, kitalálhatok és elhagyhatok dolgokat, és közben folyamatosan erősíti az identitásomat. Felszabadító és erősen személyiségfejlesztő az a folyamat, amikor kiadhatom az érzelmeimet, nyomasztó gondolataimat vagy a legnagyobb boldogságomat a zenében.

WLB:

Mennyire kapcsolódik ehhez az, hogy a barbarastahlnak már az elejétől kezdve volt egy nagyon kigondolt vizuális arculata? Hogy csak egy példát említsek, az album minden dalához készült egy önálló borító.
S. B.:

Sok idő kellett hozzá, hogy megtaláljam azt, hogy milyen szeretnék lenni előadóként, és mit szeretnék közvetíteni. Már jóval az album tervezése előtt készítettem egy brand tervet saját magamról, mint produkcióról, amiben körvonalazom a főbb értékeket, attitűdöt, a külső megjelenéstől, az artwork-ön át a zenei jellemzőkig.

WLB:

Az album előkészületei előtt hónapokig inspirálódtál zeneileg és irodalmilag is, mit jelentett ez pontosan?
S. B.:

Mielőtt bármilyen kreatív munkába kezdtem volna, ki szerettem volna alakítani egy egységes, kiforrott zenei arculatot magamnak. Rengeteg különböző műfajért rajongok, és el szerettem volna kerülni azt, hogy előrukkoljak többféle stílusú dologgal, amíg megtalálom az igazit. Ez azzal járt, hogy rengeteg dolgot kellett meghallgatnom, elolvasnom, megnéznem, hogy megtaláljam, milyen irányban induljak, mi az, amiben leginkább ki tudok teljesedni és amiben egyedit tudok alkotni.

WLB:

A 9 előtt nem igazán volt jelen itthon az általad játszott elektronikus R&B női vonala, szerinted ennek mi az oka?
S. B.:

Erre lehetséges magyarázat, hogy ez a PBR&B hullám külföldön is csak 2-3 éve kezdett el igazán hódítani (FKA-Twigs, The Weeknd, Banks, Jhené Aiko). Mindenesetre nagyon megtisztelő, hogy több orgánum máris a műfaj hazai képviselőjének tekint.

WLB:

Egy interjúban azt mondtad, hogy örülnél, ha ezzel a műfajjal teret lehetne nyerni itthon, most hogy érzed, sikerülhet?
S. B.:

Reménykedem, a visszajelzések nagyon pozitívak. Itthon elég nagy igény van a magyar nyelvű popdalokra, picit nehezen lehet rétegzenével tűz közelbe kerülni, de bízom benne, hogy ez változik, és némileg tágul majd a szcéna.
WLB:

A legtöbb dalon Lofti Árzsáng Áronnal, azaz High Love-val dolgoztál, mit tett ő hozzá a számokhoz?
S. B.:

A teljes albumot Árzsáng producerálta, így a lemez ugyanannyira az ő érdeme, mint az enyém. Minden, ami nem ének és szöveg, abban az ő keze van, bár sokszor az énektémákat is ő babrálta ilyen karakteresre. Azonkívül, hogy a barátom, ő az egyik kedvenc művészem itthon, tele van eredeti ötletekkel, tehetséges zenész, kifinomult stílusérzékkel és nemzetközi látásmóddal. Sok inspirációmat ő mutatta az évek során, úgyhogy sokat köszönhetek neki.

WLB:

A Night (Outro) az egyetlen dal, amit stúdióban rögzítettél, hogy született a többi?
S. B.:

A Night-on kívül az összes dalt Árzsáng házi stúdiójában találtuk ki és vettük fel demo szinten. A menetrend majdnem mindig ugyanaz volt: ő várt a jobbnál jobb zenei alapjaival, én mentem a verseimmel, és a nap végére általában 1-2 dal vázlatával búcsúztunk el. Mindegyik dalt Stámusz Feri stúdiójában (Stamusic. Studios) vettük fel, és ő volt, aki keverte és maszterelte is őket.

WLB:

Eleinte Havai Gáborral adtál akusztikus jazz-/soulkoncerteket, ehhez képest milyen érzés szólóban fellépni, ennyire személyes dalokkal?
S. B.:

Mindkét formációt más miatt szeretem. Az akusztikban a legjobb, hogy elénekelhetem a kedvenc dalaimat a kedvenc előadóimtól, és még négy év után is rengeteget fejlődök általa, hála a sok improvizációnak és a színpadi létnek. A szólóprodukcióm ennél személyesebb, fantasztikus a saját dalaimat énekelni abban a formában, ahogy én azt elképzeltem.

WLB:

Mostanában egyre több szó esik a zeneiparon belüli férfi dominanciáról, illetve szexizmusról. Te mennyit érzékelsz ezekből?
S. B.:

Belefutottam már az évek során kellemetlen szituációkba és a médiában is sokszor hallani ilyesmiről, de szerencsére a mostani szakmai környezetemben nincs jelen ilyen jellegű hierarchia. Az én managementem és kreatív csapatom is vegyes, különböző, de ugyanolyan fontos szerepekben vannak nők és férfiak is, és ez így van jól.

Azt gondolom, hogy idővel kiegyenlítődik a nemek aránya ebben az iparágban (is).

WLB:

Tervek, álmok, rémálmok?
S. B.:

Vicces, hogy a rémálmokat kérdezitek, mert két visszatérő rémálmom is van. Ha éppen nem fegyveresek üldöznek, akkor tuti, hogy embertömegek előtt állok, és nem jön ki hang a torkomon, haha.

Tervek, álmok: még több dal, album, klipek, fesztiválok, külföld. Mindig zenélni.Stahl Barbara május hatodikán, a Gozsdu Manó Klubban mutatja majd be élőben a 9 dalait, ezt pedig egy Passed DJ szett követi.