Visszatekintve milyennek látjátok az idei évet – mind zenekari szempontból, mind emberileg?
Mozgalmasnak. Rengeteg dolgunk volt ebben az évben, kevés idő volt azon gondolkodni, hogy milyen is volt. De most majd év végén leülünk, és átgondoljuk, mik is történtek. Koncertek, hihetetlen közönség, lemezírás – talán az eddigi legjobban sikerült anyagunk –, közös élmények…
Azt nyilatkoztátok, hogy a The All Right Nows „kísérletezőbb, többet megenged magának” – ez miben mutatkozik meg?
A dalok struktúrája, érzelmi világa, de szerintem még a hangzás is sokkal „kísérletezőbb”, érettebb. Fejlődéstörténetileg kicsit olyan, mint a pont ma 50 éve megjelent Rubber Soul (The Beatles). A Help és a Beatles For Sale után egy mérföldkő, amely kilép a zenekar kis rock’n’rollos világából, a dalok már nem csak a csajozásról szólnak, kiterjedtebb hangzásvilág, extrább hangszerek. Ez történt nálunk is. A The All Right Nows összegzi és továbbviszi azt, amit az első két lemezen csináltunk. Én azt szoktam mondani, hogy ez a lemez az, amivé az első kettő szeretett volna válni a mi fejünkben.
Mennyiben függ össze ez azzal, hogy állításotok szerint ez az eddigi legkiforrottabb hangzású lemezetek?
Nagyban. Nagyon nagyban.
Az új lemez címe utalás a kezdetekre, meséljetek erről!
Már a legelején használtuk a zenekarra ezt a nevet. Egymás közt neveztük így magunkat, vagy éppen ilyen álnévvel léptünk fel bizonyos adásokban furcsa felállásban. A The All Right Nows a mi alteregó-zenekarunk. Egy zenekar, amellyé válni szeretnénk, és egy zenekar, amely igazából ugyanazt csinálja, mint mi, csak még jobban, ezért szeretünk belebújni az álcájukba.
A lemez producere a billentyűsötök, Beke István „Bex” volt – lett-e valami változás a végeredményt tekintve amiatt, hogy nem vontatok be egy külső producert a munkálatokba?
Így is és úgy is nagyon figyelmesek szoktunk lenni, és próbálunk minden problémát megoldani. Bex esetében a könnyedség az volt, hogy együtt írtuk a dalokat, tagja a bandának, így ő belsősként jól tudta, milyen lesz a hangzás. Együtt fejtegettük a dalokat, hangszereket, megoldásokat, amit aztán ő a kis solymári stúdiójában reprodukált. Minden folyamatot együtt csináltunk, de Bex volt az, aki a felvételekért, mixelésért és masterelésért felelt, és nagyon jó munkát végzett.
Készült egy, az új albumhoz kapcsolódó dokumentumfilm, emellett nyílik egy kiállítás is kortárs művészek és dizájnerek alkotásaiból, amelyeket az új lemezetek egyes dalai ihlettek. Meséljetek erről a két dologról!
Nagyjából egy éve szinte minden koncertet, lemezírást, próbát rögzített a fotósunk, Müller András (aki a film rendezője is egyben – a szerk.), és a rengeteg anyagból a lemezírás folyamatait akartuk bemutatni. Nekünk fontos, hogy a rajongóink kicsit többet tudhassanak rólunk, és szerintem az ilyen filmek, kis videók járulnak ehhez a legjobban hozzá. Ahogy nő a közönség, úgy távolodik a zenekar az emberektől, és ez nem jó, ezért akár ilyen formában is tartani kell a kapcsolatot, elmondani a miérteket, bemutatni azt, hogy hogyan született ez a lemez. A kiállítás pedig ennek a kreatív projektnek volt a része, amely lényege az volt, hogy kreatív emberek, grafikusok, designerek a lemez minden egyes dalához gyártsanak egy-egy kisméretű tárgyat, amelynek neve és arculata a dal címét viseli. Például a Maze című számra (angolul labirintus) Nóvé Soma (a Middlemist Red énekes-gitárosa, akivel szintén interjúztunk – a szerk.) egy iránytűt készített, míg más dalokhoz készültek fújóspray-k, arckrém, könyvborító és így tovább. Nagyon jó és ötletes dolgok születtek, ezeket a CD bookletjében meg lehet tekinteni.
Decemberben két A38 hajós koncert keretében (amelyek közül már csak az ötödikeire kaphatók jegyek) mutatjátok majd be az új albumot, és mindkét koncert két blokkból áll majd. Mire számíthat a közönség?
A koncertjeink sosem ugyanolyanok, most pedig, hogy az új lemez lesz fókuszban, tényleg egyedülálló élményre számíthat a közönség. Természetesen lesznek régi dalok is és egy két meglepetés. Nagyon nagy megtiszteltetés, és büszkeséggel tölt el, hogy akkora volt az érdeklődés, hogy duplán tudunk koncertezni a hajón, remélem, hogy élvezni fogja a tisztelt közönség. Mondjuk, az A38 Hajón rossz koncertünk még sosem volt!
Mennyire nehéz a koncertjeitekre jellemző eksztatikus állapotot, lendületet átmenteni egy stúdióalbumra?
Nagyon nehéz. És ezzel kapcsolatban sok vitánk volt a felvételekkor, aki erre kíváncsi, majd nézze meg az előbb említett kisfilmet. Igazából én mindig úgy érzem, hogy amikor a dal megszületik, és először mondjuk ki, hogy „na, ez kész”, még akkor íziben kéne felvenni, mert akkor tartalmaz minden olyan kis pici részletet, amitől szinte tökéletes. A sok gyakorlás, illetve a stúdiófelvételek során szerintem mindig információvesztés történik, kis részletek esnek ki, maradnak le. Legyen az csak egy improvizált gitártéma, egy énekfill vagy egy olyan dobfill, amelyet aztán nehéz megismételni. Szerintem ezért lehetett régen az jó, hogy kiadók hónapokat fizettek a zenekaroknak a stúdiókban, mert a dalok ott születtek, és azonnal fel is vették. Manapság megírjuk azokat a próbateremben, szépen begyakoroljuk, csinálunk egy preprodukciós próbát, ahol kipróbáljuk egy egyszerűbb stúdiórendszeren, hogy mit is szeretnénk hallani, és majd csak aztán, pár nap alatt vesszük fel a dalokat a stúdióban.
Ettől függetlenül szerintem a mostani lemez nagyon jól visszadja az élő hatást, mivel, tartva a hagyományokat, a dob-gitár-basszus mindig egyben volt feljátszva, több esetben pedig az egész zenekar együtt játszott, ami nagyon jó energiát adott az egésznek. Különlegesség még, hogy az anyagot teljes egészében szalagra vettük fel, ami szintén hozzájárult a kívánt hangzás eléréséhez.
Különleges fellépőruhákkal is készültök. Miért érzitek fontosnak a koncertjeiteken ezt az aspektust? Mely zenekarok stílusa inspirál titeket ezen a téren?
Szerintünk nagyon fontos az, hogy az ember hogyan jelenik meg a színpadon. Ez egy ugyanolyan üzenet, mint maga a zene. Nem beszélve arról, hogy erről is felismerhetőbbé válik a zenekar, egységesebb képet kapunk a színpadon. Most ránk eddig nem jellemző módon egy nagyon régi praktikát vetünk be a ruhák tekintetében, de ezt majd élőben mindenki látni fogja! Sok zenekar jelenik meg zseniálisan a színpadon – alappélda a Beatles, de lehet mondani az Animalst, a Hivest vagy a The White Stripest.
A Cold & Deep című számhoz tartozó klipet itthon eddig nem alkalmazott filmes technikával, egy snittben vettétek fel. Honnan jött ennek az ötlete, és hogy alakult ki a videó koncepciója?
Az ötlet Damokos Attila rendezőé és Nagy Marcell operatőré. Szerintem zseniális és újító a dolog, és nagyon élveztük a forgatást, mivel vágás nélkül van felvéve az egész. Számomra ez a világ jól passzol a dalhoz is, a kocka formájában megvan az a hidegség, amiről a dal is szól. Mivel a dal egy olyan kapcsolatot dolgoz fel, ahol az egyik fél jobban szereti a másikat, utóbbi kicsit egy ilyen dobozba zárva érezheti magát, amelyet csak ritkán nyitnak ki…
Tervek, álmok, rémálmok?
Terv: sikerüljön mindkét hajós koncert nagyon jól.
Álom: ne essek el a színpadon.
Rémálom: eltaknyolok a színpadon.A zenekar december harmadikán és ötödikén mutatja be új lemezét az A38 Hajón. Az első dátumra már elfogytak a jegyek, de a másodikra még kaphatók.
