Sokadik reneszánszát éli a Gozsdu – pár kezdeti telepes már elköltözött, de sorra nyitnak az új helyek, mint például a Király utcai frontra néző 4BRO Downtown. Valahogy úgy alakult azonban, hogy a passzázs másik kapujához közel kevésbé pezseg az élet. Bátran mondhatjuk, hogy ez a csendesebb időszak éppen eddig tartott – kinyitott a Vicky Barcelona, ahol tapasztalataink alapján egy szimpla kedd este is jól lehet mulatni.
Az első és legszembetűnőbb dolgok a bárral kapcsolatban a Gozsdu frontján lévő félköríves bárpultok – nyilván ez a nyári szezonban lesz a legszuperebb, de télen sem utolsó extra egy „saját bárpult”, fűtéssel. Dohányzóknak a legáldásosabb. Ahogy belépünk a bárba, egyből megértjük a kinti pultokat, hiszen a szűk és hosszú üzlettérben a „másik felüket” láthatjuk. Semmihez sem hasonlító az enteriőr – Budapesten aligha ismerünk egyező atmoszférájú helyet. Megtudtuk, hogy a kedvelt és neves budapesti belsőépítészek/irodák helyett ők másokkal dolgoztak, ettől lett üde és egyedi a belső tér. Eleve érdekes az elrendezés, hogy szűk a tér, de egyáltalán nem zavaró ez, unikális, latinos atmoszférát kölcsönöz. Szépen kidolgozottak a „boxok”, vagy inkább szeparék csempefestményei, a bárpult felett található mozaikos megoldások is. Kicsit valahol sajnáljuk, hogy a függönyöket nem lehet elhúzni, és nem csinálhatunk saját privát vacsit/bulit egy-egy szeparénál, de a fix, rögzített izzósor miatt ezt nem tehetjük meg. 22:00 óra magasságában azonban úgy éreztük, hogy lesz az a buli, mikor a nagy kasztanyettázásban felborul a legtöbb szabály.
Minden latin: a konyhában a szakácsok zöme spanyol, a felszolgálók közül is sokan spanyol nyelvterületről érkeztek, vagy legalább beszélik a nyelvet. Az ételek alapanyagai is Spanyolországból jönnek – még a tenger gyümölcsei is. Kevés magyar szót hallani – már nyitás után pár nappal is full házon üzemelt a hely, sok volt a külföldi vendég – a tulajok barátai, kifejezetten a spanyol konyhaművészetért, kultúráért rajongók. Mivel az egész hely olyan „nempesti” és még az „egészségedre” helyett is „ollé ollé”-t kiabálnak, teljesen úgy érezhetjük magunkat, hogy hiába az Astoriától sétáltunk, valahol Madridban vagyunk, egy szűkebb utcában és a helyiekkel borozunk, falatozunk.
A tapasos rendszer lényege a közös evés, a sokféle íz együttes kóstolgatása. Ha a magyaros étkezéssel szeretnénk párhuzamba hozni, akkor azokra a reggelikre/vacsorákra gondoljunk, mikor kolbászt, sonkákat, töpörtyűt, zöldségeket, sajtokat válogatunk fa deszkákról. A mediterrán fogások némiképp eltérnek ettől, hiszen könnyedebbek. De például jó borokat ugyanúgy passzinthatunk hozzájuk, a Vicky Barcelona pedig széles koktélkínálattal is készül. A kedvencünk a befőttes üvegben, kis fakanállal kínált „Piknik in Délegyháza” lett, de a kancsóban szervírozott tradicionális borkoktél, a sangria is jó választás lehet.
Mangós dresszinggel kínált kecskesajtos salátát (1450 forint), kétszer sütött, aliolival (céklás, fokhagymás házi majonéz) öntött krumplit ( 650 forint), sörben készült polipot (2700 forint), andalúz tintahalat (1800 forint), ibériai sonka és chorizo tálat (2700 forint), valamint zöldséges croquetas-t (900 forint) kóstoltunk. Éppen, mint Spanyolországban – nagyon meggyőző volt az összes tapas. Abszolút kedvenc lett a croquetas és mindkét tengeri étel. Természetesen desszerteket is találunk az étlapon, úgymint rizsfelfújt, katalán krém, vagy a ház sajttortája.Minket nagyon meggyőzött a hely fiestás hangulata, az ételek és a kiszolgálás is nagyon szívélyes. emellett pedig egyedülálló az enteriőr is. Ugyan képet nem készítettünk a mosdóban, érdemes meglátogatni – ez a valódi „illemhely”, szerintünk a város legszebb mosdója díjra is esélyes a Vicky Barcelona. Csütörtöktől DJ, vagy élő spanyol zene is lesz a helyen, ami külön öröm a latin zenék kedvelőinek. Egy dologra azonban figyeljünk oda: a szuper szervizhez hozzátartozik, hogy a buliba hajló vacsorák alatt sokszor kínálnak minket különleges italokkal – érdemes átgondolni, hogy mely koktélra/shotra bólintunk, mert számlánk könnyen gyarapodhat extra költségekkel.
