WLB: Idén áprilisban meghívást kaptatok a világ egyik legnagyobb figyelemmel kísért dizájn mustrájára, ahol bemutathattátok a 3LEGS kávézóasztal-sorozatot. Az egyetlen acéllemezből hajlított, redukált esztétikai elvek mentén kialakított bútor amolyan mini architektúraként is felfogható, könnyed, friss ugyanakkor elegáns. Valósággal berobbantatok ezzel a médiába itthon és külföldön egyaránt. Hogyan született meg?
T.D.: Költözés után egy új dohányzóasztalt szerettem volna a saját nappalimba, egy egyszerű technológiával készülő, puritán valamire gondoltam. Kitaláltam a formát, az anyagot, s a többiekkel közösen kiválasztottuk a színeket. Fogtuk az első szériát lefotóztuk egy kölcsönkapott műteremben, írtunk hozzá egy rövid szöveget, s elküldtük néhány hazai és külföldi blognak. Először online, majd később nyomtatott magazinos megjelenések tömegét kaptuk, s ezek pedig hozták, hozzák a különféle megkereséseket. Eddig a Wallpaper magazinban történő megjelenésre vagyunk a legbüszkébbek.
WLB: A külföldi bemutatkozásra az áprilisi milánói bútorszalonon került sor. Az iSaloni egyik legprogresszívebb helyszínén, a Ventura Lambrate programjában állítottatok ki. Itt nagyjából százezren fordulnak meg egy hét alatt, és ez az a hely ahol a szakma és média árgus szemmel kutat friss tehetségek után. Hogyan sikerült ide eljutnotok?
T.D.: Tavaly decemberben kaptunk egy levelet Milánóból a kiállítás szervezőitől, hogy szeretnének minket meghívni. Január végén volt a jelentkezési határidő, úgyhogy iszonyú rövid idő alatt kellett döntenünk, és mindent megszervezünk. Egy galériában állítottunk ki négy másik designerrel közösen. Tudtuk, hogy ez nagy dolog, de szerintem akkor még fel sem fogtuk igazán, milyen lehetőséget kaptunk.
WLB: Itt találkoztatok a svéd COS márkával is, amely egy meglehetősen minimalista vonalat képvisel a divatban, s egyfajta missziónak tekinti, hogy a divattal párhuzamosan a design és a kortárs képzőművészet aktuális történéseit, egymásra gyakorolt hatását is bemutassa. Rendszeresen működik együtt különféle területekről érkező alkotókkal. Veletek milyen közös projekt valósult meg?
T.D.: A márkával már korábban is leveleztünk, és Milánóban újra találkoztunk. Felvettük a szálakat, s végül egy elég komoly együttműködés kerekedett a dologból. A nyári kollekció a világ 35 nagyvárosában a mi asztalaink társaságában került ki a kirakatba. Az installáció július elejétől augusztus közepéig volt látható, s az összes helyszínen öles matricákon szerepelt, hogy 3LEGS by Studio Nomad. Ez egy elég nagyvonalú gesztus, kezdő márkákkal történő együttműködések esetében pedig egyáltalán nem jellemző.
WLB: Itt találkoztatok a svéd COS márkával is, amely egy meglehetősen minimalista vonalat képvisel a divatban, s egyfajta missziónak tekinti, hogy a divattal párhuzamosan a design és a kortárs képzőművészet aktuális történéseit, egymásra gyakorolt hatását is bemutassa. Rendszeresen működik együtt különféle területekről érkező alkotókkal. Veletek milyen közös projekt valósult meg?
T.D.: A márkával már korábban is leveleztünk, és Milánóban újra találkoztunk. Felvettük a szálakat, s végül egy elég komoly együttműködés kerekedett a dologból. A nyári kollekció a világ 35 nagyvárosában a mi asztalaink társaságában került ki a kirakatba. Az installáció július elejétől augusztus közepéig volt látható, s az összes helyszínen öles matricákon szerepelt, hogy 3LEGS by Studio Nomad. Ez egy elég nagyvonalú gesztus, kezdő márkákkal történő együttműködések esetében pedig egyáltalán nem jellemző.
WLB:
Mik a bútorral a további terveitek?
P.B.: A 3LEGS szinte bármilyen stílusú enteriőrbe remekül passzol, minden perspektívából más képet mutat, szóval egy elég izgalmas bútor. Jelenleg háromféle méretben és hat alapszínben gyártjuk, de igény esetén más árnyalatokban is meg tudjuk csinálni. Itthon már több helyen elérhető, most szeretnénk külföldön is jobban megismertetni. Azon dolgozunk, hogy néhány minőségi webshopba bekerüljünk, nemzetközi forgalmazókat találjunk, és gyártó kapacitást bővítsünk. Egy berlini és egy amszterdami partnerrel már körvonalazódnak is a konkrétumok.
P.S.:
Részt vettünk a Design Terminal mentorprogramjában is, ami segített abban, hogy fókuszáltabban fogalmazzuk meg a céljainkat, s átgondoltabban szervezzük meg a működésünket. Alapvetően mi műszaki beállítottságúak vagyunk, s eddig nem volt sem sales-es, sem marketinges hátterünk. Most már jobban értjük a márkaépítésnek ezt a részét. A következő lépés, hogy a designmenedzsment világával megismerkedjünk.
WLB:
Mindhárman építészek vagytok, de elég sokféle projekteket visztek. Magabiztosan mozogtok kis léptékben, és jóval nagyobban is. Jó néhány installációt is terveztetek már, ezek közül mire vagytok a legbüszkébbek?
P.S.: Az első nagy közös projektünk egy közösségi építészeti munka volt az egyetemi évek alatt. A kulturális alkotóközpontként működő kialakításában, a térszervezés újragondolásában vettünk részt. Ez egy gyakorlatilag nulla forintból megvalósított majd 3000 m2-es ingatlanfejlesztés, ahol az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy itt minden rendhagyó lesz. Mivel a működési modell is egyedi, és organikusan változik, ehhez igazítottuk a designt, s részben ezért is, de szinte kizárólag újrahasznosított anyagokkal dolgoztunk.
P.B.: Szeretünk szokatlan nézőpontból közelíteni egy-egy témához. 2013-ban csináltunk a csepeli Placc fesztiválhoz kapcsolódóan egy köztéri installációt, amely a lakótelepi terek, a közösségi területek, a megfigyelés és a megfigyeltség viszonyát vizsgálta. A tavalyi Sziget Fesztiválra egy a sziget fái közé lógatott, kamuflázs háló jellegű mobilfalat terveztünk, amelyben 1200 műanyag lapocska tükrözte vissza a környező fák fragmentált képét teljesen elbizonytalanítva a látogatót, hogy mi is valóságos, s mi az amit a tükörben lát.
T.D.: Több designkiállításhoz is készítettünk installációt. 2014-ben a Design Hét Budapest szervezésében megvalósult, a 21. századi okostechnológiákat felhasználó projekteket bemutató Mindennapok intelligenciája című válogatáshoz terveztünk speciális display-rendszert, az idei Magyar Formatervezési Díj kiállítás terének tervezésére pedig egy meghívásos plyázaton nyertük el a lehetőséget.
WLB: Hogyan fogtok neki egy-egy munkának?
P.B.: Mindhármunknak vannak saját építészeti feladatai, s a studió keretein belül csak olyan dolgokat valósítunk meg, ami mindhármunknak örömet okoz. A tervezési folyamat független a mérettől, kis és nagy léptékben ugyanaz történik, ugyanúgy gondolkodunk. Anyag, forma és tér egyaránt jelenthet kiindulópontot, de sokszor ezek egymásból következnek. Alapvetően intuitív módon dolgozunk, élvezzük, amikor fizikai valójában is kipróbálhatjuk, amit terveztünk, játszhatunk a különféle anyagokkal, kísérletezhetünk. Talán épp azért fordultunk a kisebb méretű dolgok felé.
WLB: A nevetek is studió működésére utal?
P.S.: Igen, alapvetően mi is különféle építészethez kapcsolódó részterületek, különféle léptékek között mozgunk, vándorlunk, ha úgy tetszik. Az anyagválasztást is egyfajta nomádnak mondható személelet jellemzi: úgy használjuk ki az adott lehetőségeket, hogy közben ne erőltessünk semmit, ne kényszerítsünk ki olyat, ami idegen.
WLB: Min dolgoztok éppen?
P.B.: Jó néhány új bútor prototípusán agyalunk, ezek közül a legkiforrottabb fázisban a Parázs projektünk van. Ezt A Bútorozd be a városodat! pályázatra terveztük a Kultúrgorillával közösen. A tábortűz és a 21. századi technológiák közötti párhuzam ihlette.
Míg régen a tábortűz köré ültek le melegedni, beszélgetni az emberek, a mai közösségeket az internet vonzza és kapcsolja össze.
A bútor az okos város eszközeit használja, központi „egysége” napenergiával működő áram-, fény- és wififorrást rejt, de van rajta USB csatlakozó is, így elektromos kütyük feltöltésére is használható. El tudjuk képzelni lakótelepi téren, intézmények kertjében, de fesztiválokon is jól működhet. Szeretnénk, ha ebből egy köztereken megvalósuló bútor lehetne.
