Keresés EN
Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

Ez is érdekelheti

Éjszakai élet Gasztró

Craft Head Brewpub & Bistro

A Craft Head Brewpub & Bistro egy olyan hely, amely kis és nagy társaságokat egyaránt befogad óriási terében. A Rákóczi úton lévő gasztrokocsma annyi asztallal bír, hogy nehezen elképzelhető, hogy itt valaki ne tudjon leülni.

Éjszakai élet

Pici Bar & Nighttaqueria

A Pici bár egy olyan „törzshely” a VIII. kerületben, ahova betérve azonnal otthon érezzük magunkat: parányi méretű, mégis hangulatos, és olyan érzés, mintha csak a haverunkhoz ugrottunk volna fel.

Éjszakai élet

Memento a már nem létező budapesti kulthelyekről (II. rész)

A kétezres évek első felében a zenés-táncos szórakozóhelyek virágkorukat élték Budapesten. Noha nem maradtak fenn hosszú évekig, de amíg működtek, vagy nem mentek ki a divatból, addig bizonyos szubkultúrák gyűjtőhelyének számítottak. Új sorozatunkban felelevenedik néhány megszűnt, lerombolt vagy átkeresztelt kultikus hely emléke az évtizedből. A második részben a Mokka Cuka!, a Tűzraktér, a Cha-Cha-Cha és a Tündérgyár történetére tekintünk vissza.

TündérgyárA neve alapján inkább gondolnánk baba-mama klubra, mintsem romkocsmára vagy szórakozóhelyre, de a keresztelés eredete a TündérÖsszeszerelőÜzemből származtatható. Három részből állt: a Presszóból, ahol nem nehéz kitalálni, milyen jellegű szolgáltatásokat nyújtottak, a Gyárudvarból, vagyis a kerthelyiségből, illetve a koncerteket befogadó Hangárból. A belvárostól picit messze, ám közel sem vészes távolságra üzemelt, a Tűzoltó utca 22. szám alatt egészen 2013-ig. Onnantól kezdve az Élesztő vette át a helyét alternatív estek helyett házi sörökre specializálódva.

A visszaemlékezésekből kiderül, hogy főként zenés-táncos kulturális élet folyt a IX. kerület egyik legismertebb szórakozóhelyén. A szervezők igyekeztek a vendégek pénztárcájának kedvében járni, ezért rengeteg ingyeneskoncerttel húzták be a fiatalokat: az utolsó években olyan előadók léptek fel a Tündérgyárban, mint Sickratman, BeckZoli vagy a Jazzékiel. A helyben készített ételek, valamint az italok árai miatt nem fordult vissza azonnal az éhes vagy szomjas látogató, aki nyáron a tágas, hangulatos kerthelyiségben dönthette magába a hűsítőt, és ha kedve támadt csocsózni vagy pingpongozni, azt is megtehette, plusz még filmet is nézhetett.

„Az első élményem a hellyel kapcsolatban egy Jamie Winchester-koncert volt. Sohasem jártam még itt, és mivel ingyenes is volt, ellátogattunk a barátaimmal. Nem csalódtam. A hely már első látásra szimpatikus. Színes égőkkel van feldíszítve a terasz, így olyan érzésed támad, mintha valami »tündérlakba« csöppentél volna bele. A kiszolgálás gyors, és az árakkal is meg voltunk elégedve. A falakon a kusza festmények és karikatúrák is sokat dobnak a hely hangulatán. A női wc-t külön kiemelném: lányok, hölgyek, ki ne hagyjátok, merthogy igazán viccesre sikeredett a dekoráció! A korosztály elég vegyes: láttam tiniket, illetve középkorosztályú párokat, baráti társaságokat, és teljes volt az összhang. Ez is tetszett a helyben, hogy mindenki jól érezte magát nemtől és kortól függetlenül" – olvasható egy korabeli értékelésből a kozelben.hu oldalon.Mokka Cuka!A West Balkán budai riválisának tartott MokkaCuka! a Hajógyári-sziget többi szórakozóhelyével együtt 2012-ben tűnt el a fővárosi bulitérképről. 2005-től nagyjából 2009-ig volt népszerűsége csúcsán; gyakran megesett, hogy a SzigetFesztivál ideje alatt befogadta a hazafelé tartó, de egy afterpartira magukat még összekaparókat.

A Mokka Cuka! szerda és szombat között várta vendégeit, esténként változó tematikus zenei kínálattal a jazztől az elektróig, a poptól a rockig – többségében anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Legfőbb vonzerejét nagyrészt ingyenes koncertjei mellett a nyitottsága jelentette, amit most szó szerint kell értelmezni, mert a sziget K-hídjának közelében működött helyen részben volt csak tető a partiarcok feje fölött. És mivel távol esett a betondzsungeltől, a hangos zenére való csapatásból sem lett különösebb probléma.

Sokan csak üldögélni, chillelni jártak ide nyaranta, hogy a fűben heverészve felcseréljék a belvárosi civilizáció szagorgiáját a hűs dunai levegőére és a helyet körülvevő fákéra, virágokéra, bár a szokottnál nagyobb méretű pult környéke is folyton zsúfolt volt.TűzraktérTisztázzuk mindjárt az elején az elnevezés körüli bonyodalmakat. A Tűzoltóutcában állt egy évek óta használaton kívüli, közraktár jellegű, 10 ezer négyzetméteres óriási épület, a kettő összevonásából formálódott a Tűzraktár név. A kezdeti lépéseket követően 2004-ben tíz főre csökkent a szervezőgárda, valamint néhány dolog átalakult, a változás jele pedig a névben is visszaköszönt – így vált Tűzraktérként ismertté a kulturális központ.

Az egész elindítója egy francia építész volt, aki nem igazán értette, hogy egy ekkora városban miért nincs egy olyan gyűjtőhely, ahol a művészvilág képviselői találkozhatnak és alkothatnak. SimorÁgi és BallaZoltán az alapító gárda tagjaként ismerkedett meg a francia úriemberrel, tehát a legendás hely megalakulásának kezdetétől jelen voltak.„Rögtön a nyitónap óriási sikert hozott a nagyjából 2500 résztvevővel. Ahogy mondani szokták, mindenki itt volt, aki számított. Már az első évben elég komoly sikereket értünk el kiállításokkal, koncertekkel és egyéb színházi előadásokkal. Tényleg rengeteg programot szerveztünk, mert bizonyítani akartuk a tulajdonosnak, hogy igenis szükség van egy ilyen helyre Budapesten. Sokan meglepődtek, hogy vagyunk képesek ennyi eseményt egyszerre tető alá hozni. A közönség nagy része persze bulizni járt ide, viszont az emberek itt láthattak először olyan kortárs művészeti tárlatokat is, melyekre egyébként maguktól aligha mentek volna el" – mondja BallaZoltán, a kiállításokért felelős egykori tűzrakteres.

A hely népszerűsége villámsebesen nőtt (szerepelt a MALÉV-gépek prospektusain is mint kötelező látnivaló), aminek csupán egyik oka volt a programok ingyenessé tétele. Az első évben többtucatnyi hazai előadó ellenszolgáltatás nélkül adta itt első koncertjeinek egyikét; állt a Tűzraktér színpadán a Hangmás, az AnselmoCrew, a KissErzsi vagy HarcsaVeronika. Kissé hihetetlenül hangzik, de külföldön is hamar híre ment a kulthelynek, például a legismertebb cirkuszi társulatok közül jó néhány úgy állította össze turnéprogramját, hogy a Tűzoltó utcát mindenképp útba ejtse.És hogy miért lett hirtelen ennyire felkapott? A kérdésre Simor Ági, korábbi Tűzraktér-programszervező ad lehetséges választ: „Egy foglalt ház volt, amit megkaptunk. Sok olyan fiatal művész, zenekar vagy színházi csoport tengődött akkoriban a városban, akiknek nem akadt megfelelő próbahelye, ezért mi a legkisebb helyiséget is ki tudtuk adni nekik, ők cserében felújították, rendbe tették, és itt tartották meg előadásaikat maximum némi adományért cserébe. Ez egy alulról szerveződő, szabad szellemű, példa nélküli kis közösség volt, és mivel a legtöbb eseményre ingyen lehetett jönni, nem csoda, hogy hamar elterjedt a híre."

Áprilistól szeptemberig zajlott benne az élet, mert az ősz közepétől kezdve fűtés híján hidegebb volt az épületben, mint kint. A tulajdonos – bár tisztában volt a Tűzraktér erejével és népszerűségével – egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapva azonban értékesíteni akarta az ingatlant, ezért 2006-ban a kultközpont bezárt, és azóta is üresen áll. A 2007-es átmeneti esztendőt követően a fentebb megszólalt szervezők és társaik pár dolgot átmenekítettek a Hegedűutcába, ahol 2008-tól dolgoztak 2011-es távozásukig.Cha-Cha-ChaUnderground hely volt a szó tényleges és átvitt értelmében, hiszen kissé szokatlan környezetben, a Kálvintéri aluljáróban működött az ezredfordulótól kezdve. A napközben arrafelé sétálók kívülről hagyományos kávézónak hitték, nem is sejtve, hogy az éjszaka közeledtével milyen átalakuláson megy át. Amint leszállt az este, a meglehetősen szűkös beltéri egységet az asztalok és székek elpakolásával tágasabbá tették, hogy indulhasson a banzáj. A ház ugyan nem esett szét, de a közeli kocsmák éjszakai bezárásával annyi embert vonzott be, hogy a bejárat környéke is teljesen megtelt. Mindegy volt, hogy hétköznapot vagy hétvégét mutatott a naptár, amint belépett a vendég, már tolta is az elszállós bulit egészen hajnalig.

Komoly húzóerővel, bulihangulatú kiszolgálással bírt a Cha-Cha-Cha. Elsősorban tipikus táncolós zenékkel rántotta be az arra andalgókat szerdánként például Erdélyi Zsolt Superman jóvoltából. Tipikusan az a hely volt, ahová ha bementél, rögtön otthon érezted magad, és emiatt alig akartál hazaindulni. 2007-ben zárt be Kálvin téri metróállomás átépítése miatt.

Hasonló tartalmak

Budapest

Visszatér az Uber Budapestre

A 2016-ban a taxisoknak köszönhetően kiebrudalt cég nemcsak visszatér a fővárosba, de a Főtaxival még össze is bútorozik. Legalábbis ez a szándékuk.

Szabadidő

Így cicáztunk régen Budapesten – Kedvenc képeink a Fortepanról

Legyen szó aranyos házi cicusokról, a macskakiállítás szépségeiről vagy éppen metrón utazó cicákról, a Fortepan bővelkedik a jobbnál jobb képekben.

Szponzorált Budapest

Sosem volt még ilyen könnyű cipekedni! – Cargoszolgáltatással bővült a GreenGo-flotta

Ha költözködünk, vagy nagyobb cuccokat kell elvinnünk, akkor a hatalmas rakterű, elektromos GreenGo Cargóra mindig számíthatunk.

Neked ajánlott

A