Török pékség a panelházak árnyékában - Pasha Bakery

Egy osztálykirándulás izgalmával szálltunk fel a H5-ös, békásmegyeri HÉV-re.

Azt hallottuk ugyanis, hogy a panelházak tövében egy autentikus törökpékség bujkál, amely minőségben és kreativitásban magasan veri magyar kollégáinak nagy részét, bár ez kívülről egyáltalán nem látszik rajta.

Információnk korrektnek bizonyult, valóban megtaláltuk néhány lépésnyire az aluljárótól a május 22-én nyitott családi üzletet, ahol a már 1984 óta Budapesten élő tulajdonos, Halil Copuroglu és magyar felesége fogadott minket. A férfi elmondta, hogy az üzletet már 7 éve megálmodta, mivel erősen hiányolta a törökpékáruk jelenlétét a városban, illetve megelégelte azt is, hogy mindenhol ugyanazt lehet kapni már vagy 30 éve. Hozzátette, hogy először baklavamanufaktúrát szeretett volna nyitni, de aztán úgy döntött, hogy egy nagyobb tészta meggyúrásába kezd.

A bolt - talán amiatt, hogy nemrég nyílt - dizájn szempontjából gyakorlatilag nullának mondható, a pulton és néhány növényen kívül semmi sem próbálja ellensúlyozni a falak sivárságát, viszont tény, hogy ez nem egy kiállítóterem, szóval nem is kell feltétlenül nézelődni - a lényeg az üveg mögött sorakozik már-már katonás rendben.

De miben más egy törökpékség? Nos, egy rövid tésztaismereti gyorstalpalót követően (ami után nem lettünk sokkal okosabbak) Halil inkább kóstolásra invitált minket, hiszen tudjuk, hogy az evés nem csak a puding próbája, hanem például a törökpékárué is.

Fotósunk egy török pizzával kezdte, amelyet valahogy úgy kell elképzelni, mint egy előre megpakolt, vastag kenyértésztává gyúrt palacsintát, amelyet össze kell tekerni, és meg kell locsolni citrommal. Ezt némi almás rudacska követte, majd jött a börek (300-400 Ft), a tahinis csiga (290 Ft), a teasütemény (290 Ft/10 dkg), a végére pedig maradt a hely híres baklavája (250 Ft), amelybe őszintén szólva kicsit vonakodva vágtunk bele a korábban elszenvedett, túlcukrozott kamupisztácia formájában érkező rossz tapasztalatok miatt. Most viszont megtudtuk, hogy valójában még soha nem ettünk baklavát: az itteni verzió ugyanis édessége ellenére frissítőnek és laktatónak bizonyult, de mégsem okozott természetellenes gyomormozgást. Simán legyűrtünk belőle hármat is.

A titok nyitja állítólag a jó minőségű összetevőkön, az elkészítés technikáján és persze a pékmester tudásán múlik: a mester itt történetesen egy török férfi, akinek a nevét (Ahmet) úgy tudtuk meg, hogy magáról nevezte el a kakaós csigát, amelyet előtte nem ismert, de a helyiek kérésére megtanulta elkészíteni.

A törökfinomságok között egyébként abszolút dominálnak a nehezebb, testesebb tészták, a leveles tészták, a sárga szezámmag és a tahini, aki pedig nem szereti az édes ízeket, annak előre szólunk, hogy a dolgok nagyjából fele nem fog nagyon ízleni.

Evés közben a visszatérő vendégek mellett egy csomó furcsán kikerekedett szemű érdeklődő is betért: nekik vagy el kellett magyarázni, hogy ha pizzát szeretnének, akkor olasz étterembe menjenek; vagy pedig meg lehetett őket győzni arról, hogy megéri kipróbálni a törökpogácsát, amely többek között abban különbözik a magyartól, hogy a sajt nem kívül, hanem belül van. De olyan vendég is akadt, aki néhány kiló diót hozott az üzletbe, amelyet Halil hálásan át is vett, majd a konyhába cipelt.

Elmondta, hogy ez itt így működik, a Pasha Bakery a környéken fontos szerepet tölt be, és sok környékbelinek napi rutin lett az, hogy ide jönnek reggelizni, vagy itt isszák meg a szükséges napindító kávét. Éppen ezért egyelőre a reggeli órákban van a legnagyobb forgalom, de ha szükséges, délután is beindítják a konyhát, és sütnek mindenből még egy adagot. Mostanság egyébként a belvárosi terjeszkedés gondolata és a törökcukrászat kérdése is gyakran felmerül, az ezekkel kapcsolatos tettek januárban várhatóak.

Pasha BakeryCím: 1039 Budapest, Heltai Jenő tér 7.
Facebook