A pornóról mindenkinek nagyjából ugyanaz ugrik be, pedig egészen máshogy, a testnedveken és a kiblőrözésre rendeltetett testrészeken túl is el lehet képzelni. Erre apellál Brückner János legújabb, különleges technikát alkalmazó Default Pornography nevet viselő kiállítása, amely az Every Body Needs Art zászlaja alatt valósult meg egy XI. kerületi ház tetőterén. A megtekintést nem csak nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.
Művészetet mindenkinek
Az Everybody Needs Art nevű művészeti ügynökség 2013-ban született azzal a céllal, hogy képviselje a Budapesten vergődő tehetségeket és megjelenési lehetőséget biztosítson számukra. Ennek a szerveződésnek a zászlója alatt került megrendezésre augusztus 29-én Brückner János Default Pornography című kiállítása. Az ügynökség célja ezúttal is az, hogy mellőzzék az olyan ijesztő-elidegenítő szavak használatát, mint például a galéria, feloldva ezzel az amúgy művészetre érzékeny közönség küszöbfóbiáját, ami megakadályozza őket abban, hogy betérjenek egy kiállításra.
A DefaultPornography egy XI. kerületi ház tetőterében látható, megtekintése éppen ezért regisztrációhoz és időpont egyeztetéshez kötött.
A közös tabu kicsit máshogy Ahogy arra a címből is következtetni lehet, a kiállítás a pornográfiáról, illetve azon belül is az extrém vágykeltő vizualitásról szól, viszont a már sokak által ismert porn without porn (pornó pornó nélkül) stílusban, tehát igazából semmi olyat nem fogunk látni, ami feldúlná erkölcseinket.
De miért festene bárki kéjben úszó arcokat? Mert a pornográfia egy olyan valami, amely a mai kultúránkat teljesen átjárja, és ezzel együtt egy közös tabu részét is képezi. Ezzel a tabuval kapcsolatban, pedig mindenkinek vannak prekoncepciói, amelyeket “ha egy teljesen más elrendezésben lát az ember, akkor esélyes, hogy elgondolkozik a saját mind setjén”. - fogalmazta meg BrücknerJános.
A kiállítás legkardinálisabb része kétségtelenül a tárlat mértani közepén látható Barbie és Ken portrék, amelyek Brückner szerint a nemi sztereotípiáknak arra a szintjére utalnak, amit gyerekkorunkban már tanítanak. A művész szerint fontos volt ezt a fajta sztereotípiát is kiemelni a pornográfia mellé, mint a kalkulált, mesterségesen generált nemiség egyik alapkövét.Az emberi nyomtató - Human Printing
A DefaultPornography nem csak témájában, de a megalkotásának a techinkáját tekintve is különlegesnek számít. A képek létrehozása során ugyanis az volt a lényeg, hogy a művész tulajdonképpen nyomtatóvá vált, vagyis egy tradícionálisan érzelmekkel telített ábrázoló műfajból kivonásra került az "emberi", hogy az automatizált újratermelés tárhasson fel rejtett tartalmakat.
És hogy ez mit jelent? Azt, hogy a kiállított képekben injekciós tűvel “printel" a művész, mindegyiket ugyanazzal az előre kialakított színskálával, akár egy nyomtató. A folyamat közben a hibák maguktól jönnek, miközben az egyes tónusok rétegei felkerülnek a vászonra, az így létrejött festmény pedig egy nagy utat jár be: az emberiből a digitálisba és megint vissza az emberibe. Az eredmény: az élvező arcok szétesnek, a kötelezően kívánatos látvány helyén szenvedő, meghatározatlan arcok kerülnek.
A ráadás: lájkprint
A kiállítás a pornós arcokon kívül egy extrával is kiegészül. A pecsételt lájkokból álló, emberi szemeket ábrázoló kép lényege az, hogy egy kortól, nemtől, identitástól független settingben nyújt lehetőséget a közösségi képalkotásra. A résztvevők a kíváncsiságuk révén vonódnak be (hiszen szeretnék látni a képet), ugyanakkor tudattalanul, a játékba belefeledkezve alkotnak meg valamit. Ez tulajdonképpen egy metafora a fogyasztói társadalom működésére: a fogyasztás vágya hajtja a termelést, tudattalanul veszel részt egy előre átláthatatlan folyamatban.
Ez egyébként egy nagyobb projekt része, aminek a neve HumanPrinter, amely a nyomtatást, mint a posztdigitális korszak képalkotási eljárását helyezi középpontba, benne az embereket nyomtatóként elképzelve, amelyek öntudatlanul termelnek egy előre meghatározott módon.
