A békásmegyeri gyökerű, DSP (Digital Signal Processing) névre keresztelt, három fős hazai hip hop formáció egyik tagja nem csak a szövegeléssel vált ismertté: haverjával készített saját tervezésű pólóikat világhírű rapsztárok hordják. Hajdu Imre, vagyis Dipa társaival együtt életközeli lakótelepi sztorikat, társadalomkritikákat közvetít rímekbe csomagolva. Vele beszélgettünk.

WLB: Ha jól sejtem, te is az MTV-n látott videoklipeknek köszönhetően lettél a hip hop/rap műfaj híve. Egészen pontosan kik inspiráltak?Dipa: Igazából a német VIVA jóvoltából jutottak el hozzám ezek az előadók. Ültem naphosszat a tv előtt és szinte remegett az ujjam a videó REC gombján, hogy mikor jönnek már végre a kedvenc klipjeim vagy az igényes rapműsorok. Eleinte Tupac és a Fugees fogott meg, aztán egyre jobban beleástam magam az amerikai hip hop kultúrába.WLB: Innen hogy jutottál el saját együttes alapításáig? Mert a következő lépcsőfok, gondolom, nem az volt, hogy csináljunk egy számot.Dipa: Az amerikai rapperek kezdetben nem is nagyon késztettek arra, hogy elkezdjem. Inkább akkor jött meg hozzá a kedvem, amikor magyar rapzenét hallgattam. Az NKS nevű hazai formáció inspirált főleg, melynek a dj-je hozzánk hasonlóan Békásmegyerről származik. Az első néhány felvételük kézről-kézre terjedt kazettán, így találkoztam először a DSP másik tagjával, Bommal együtt az underground hip hoppal és jöttünk rá, hogy ezt magyarul is lehet csinálni, és ki lehet nekünk is próbálni.

WLB: Nagyot ugorva az idővonalon, a Pilvaker nevű kezdeményezés lendített erőteljeset a karriereteken.




Dipa: Tényleg nagy ugrás ez, mert már 2000 óta rappelünk, a Pilvaker pedig két évvel ezelőtt történt. Először nagyon furcsának találtam Petőfi Sándor verseit elrappelni, de kihívásként tekintettem rá, plusz megtiszteltetésnek éreztem, hogy a szervezési feladatok ellátására is felkértek. Hatalmas siker lett, idén például mire kikerültek a plakátok az utcákra, már elfogytak a jegyek az Erkel Színházban megrendezett eseményre, melyre több mint kétezren jöttek el. Úgy raktuk össze az egészet, mintha egy színdarab, egy „rapmusical” lenne, óriási élmény és remek tapasztalat volt. Mai napig keresnek meg minket tanárok, hogy a gyerekek szeretnék előadni március 15-én a darabot, ami azért örömteli, mert céljaink között szerepelt, hogy megreformáljuk ily módon a nemzeti ünnepet. Úgy érzem, értéket tudtunk közvetíteni a mai fiataloknak, akik általában unalmas tartják a régi költészetet, ezért napjaink nyelvezetével próbáljuk eljuttatni hozzájuk az üzenetet.

WLB: Ez pedig olyan jól sikerült, hogy mára a legsikeresebb itthoni formációkkal, a Punnany Massiffal, a Hősökkel és az Akkezdet Phiaival együtt emlegetik a DSP-t, mint a legnépszerűbb ilyen jellegű előadókat. Szerinted mi a műfaj népszerűségének oka?Dipa: Globálisan népszerű lett a hip hop és Magyarország szerencsére igyekszik követni a külföldi trendeket. A mai fiatalok ebbe születnek bele, hogy ez egy elfogadott műfaj; vagány dolog, hogy rappelsz, ki vagy tetoválva, baseballsapkát hordasz.WLB: A DSP-t az undergroundba sorolod, vagy már átcsúsztatok a mainstream kategóriába?Dipa: Sosem szerettünk különbséget tenni, olyan számokat akartunk mindig is csinálni, amiket épp szeretünk. A felfogásunk tehát mindenképp underground, nem befolyásol minket a pénz vagy a népszerűség. Arra törekszünk, hogy őrizzük a hip hop értékeit és őszinte legyen az egész, ne azért készítsünk egy dalt, hogy az szélesebb rétegnek tetsszen és több kisgyerek bólogasson rá.

WLB: A művészneved a Diósgyőri Papírgyár rövidítésére utal. Elég szokatlan választás.
Dipa: Amikor elkezdtünk rappelni, sokáig gondolkodtam a művésznéven, de nem nagyon jutott eszembe semmi jó. A suliban mindig a Dipa nevű lapra rajzoltunk, amiről nem is tudtam, hogy a Diósgyőri Papírgyárat jelenti. Aztán hirtelen ez a név jutott eszembe, amikor eljutottunk oda, hogy készítsünk egy dalt és végül megmaradt.

WLB: Még Békásmegyeren laksz, vagy beköltöztél a centrumba?
Dipa: Egy ideje a belvárosban lakom.WLB: Csak mert a szövegeitek jelentős része a lakótelepi életformáról szól.
Dipa: Valóban, az első két album többnyire erre épült és az első klipünk is ehhez köthető. Az Egyszer fent, egyszer lent című számhoz (amely az év dala lett) készült a kisfilm saját magunk által egy fotós barátunk segítségével. Váratlan sikert hozott, már a feltöltés másnapján 13 ezer megtekintésnél járt, alig hittünk a szemünknek. A visszajelzések alapján annak köszönhető a sikere, hogy magunkat adtuk végig, a felvétel a saját természetes közegünkben készült a haverjainkkal, és valódi telepi életérzést ad vissza. Azóta egyébként mind a hárman a belvárosba költöztünk, ami kb. napi szinten új inspirációt jelent.

WLB: Van még olyan téma, amit nem mondtatok el?
Dipa: Persze, mindig akad valami: egy élethelyzet, egy hangulat, vagy egy olyan bölcsesség, ami pár év után esik csak le. Folyamatosan változunk és gyűjtjük a tapasztalatokat, amiket meg lehet osztani.

WLB: Meddig tervezed csinálni? Mi a célod?Dipa: Tulajdonképpen a kitűzött céljaimat nemhogy elértem, hanem felülmúltam, hiszen régen „csak” az volt a célom, hogy fellépjek sok ember előtt, járjam be az országot, legyen videoklipem. A legtöbb, amit elértem, hogy az emberek hallgatnak minket és együtt tudnak érezni velünk. Az egyik legnagyobb elismerés, amikor azt írja egy rajongónk, hogy a zenénk erőt ad neki a mindennapokhoz.WLB: Hogy viszonyulsz a hazai gengszter rap-vonulathoz? Menő kocsik, fegyverek…Dipa: Távol áll tőlünk, mi soha nem voltunk ilyenek. Szeretem a gengszter rapet, de a külföldit. Itthon nem nagyon találok hiteles gengszter rappert, mert szerintem az egész műfajnak az a lényege, hogy hiteles legyen, hogy azt add át, amiben élsz.

WLB: Pesten vagy vidéken járnak többen a bulijaitokra?
Dipa: Mostanában úgy vettem észre, hogy vidéken lelkesebbek az emberek, valószínűleg azért, mert jobban ki vannak éhezve egy-egy fellépésre. Míg a fővárosban akár havonta akad buli, addig vidéken akár egy év is eltelik két koncert között. Vidéken talán Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van a legtöbb rajongónk, Budapesten általában a Dürer kertben és az évente megrendezett Offline Sports Games-en szokott a legnagyobb közönség összejönni.

WLB: Tegyük félre kicsit a zenét. Mi a polgári foglalkozásod?
Dipa: Kiadványszerkesztő vagyok a MaVe Kreatívműhelynél.
WLB: Hogyan tudod összeegyeztetni a melót a fellépésekkel? Engedékeny a főnök?
Dipa: Igen. Már hat éve ott dolgozom és tudják természetesen a vezetőségnél, mivel foglalkozom. Úgy érzem, büszkék is rám (nevet). Általában pénteken és szombaton vannak a bulijaink, így azért szerencsére könnyen össze lehet hozni.

WLB: Van egy Kings of Rap Clothing névre keresztelt ruhamárkátok is, amely – ha jól tudom – külföldön ismertebbnek számít, mint itthon.
Dipa: Igen, ez egy zenekaron kívüli projekt, egy gyermekkori barátommal közös ötletünk. Az egész kiskorunkra vezethető vissza, azóta érdekelnek minket a jó ruhák, a művészet és a rapzene. A márka ennek a három dolognak a találkozásáról szól. Álmom, hogy idővel csak ezzel foglalkozzak.

WLB: Milyen cuccaitok vannak és mi a te feladatod?
Dipa: Egyelőre pólókat árulunk. Én a kreatív, az úgynevezett art részért felelek.

WLB: Ha nem csalnak a forrásaim, ezek a pólók a leghíresebb rapperekhez is (pl. Method Man) eljutottak már. Ti küldtétek el nekik vagy rátok találtak?
Dipa: Néhány híres előadóval Instagramon keresztül vettük fel a kapcsolatot. A Wu-Tang Clan tag DJ Mathematicsot bekövettük, ő is minket, és nagyon tetszettek neki az általunk készített pólók. Küldtünk neki párat, mire közölte, hogy a WTC többi tagjának is bejönnek a cuccaink, és mi lenne, ha postáznánk még többet. Óriási meglepetés és megtiszteltetés volt, hiszen gyerekkori bálványainkról van szó. Az egyik torontói fellépésük alkalmával Method Man, pont a személyes kedvencem volt az, aki a mi pólónkban feszített a színpadon. Azóta további ismert rapperekkel kerültünk kapcsolatba, szóval, újabb meglepetések várhatóak…
WLB: Amikor nem „szövegelni” jársz Budapestre, akkor merre?
Dipa: Sok helyre járok, de ha ki kell emelni néhányat, a Király utcát és a Deák teret mondanám, illetve a belváros közepén szoktam mozogni. Szeretem a romkocsmákat.

WLB: És mit nem szeretsz a fővárosban? Változtatnál valamin?
Dipa: Sajnos úgy látom, hogy egyre több a hajléktalan. Tudom, hogy nagyon nehéz megoldani ezt a problémát, de valahogy meg kellene. A másik a szemetelés, amire sokkal jobban odafigyelhetnének az emberek.

WLB: Tudsz hirtelen mondani egy Budapestre jellemző idézetet valamelyik dalotokból?

Dipa: Hmm…Legyen az

Esti Pest című számunkból egy: "Az esti pesti távon nagy a nyüzsgés, ezt imádom Mindig más helyekre keveredek, mint egy fesztiválon."
WLB: Tíz év múlva hogy látod magad?
Dipa: Huh, ez egy jó kérdés...Nem nagyon szoktam ennyire előre gondolkodni. Aligha leszünk ennyire aktívak, mint most, de különleges dolog lenne, ha még akkor is működnénk és csinálnánk egy-egy számot.