Kevés annál menőbb dolgot tudunk elképzelni, mint hogy valaki tizenkét évesen egy Mundruczó-film főszereplője legyen, az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a Fehér Isten Cannes-ból hazahozta az Un Certain Regard nevű kategória fődíját. Ez két kifejezetten nyomós ok volt arra, hogy leüljünk Zsófival beszélgetni, aki elmondta, mitől nem lesz papírízű a szöveg, az egyik jelenet után mikkel álmodott, hogyan lehet hányós jelenetet forgatni és milyen érzés az, ha biciklizés közben kétszáz kutya sprintel utánad.
We Love Budapest: Hogy választottak ki a filmbe?
Psotta Zsófi: Rengeteg általános iskolában kerestek szereplőket, így nálunk is. Igazából a barátaimmal csak poénból mentünk el, mert így nem kellett bent lennünk órán. Kornél (Mundruczó Kornél, a rendező – a szerk.) igazából csak a fotómat látta, és elkérte az igazgatótól édesanyám számát, mert mindenképpen szeretett volna megnézni.
WLB: És utána?
Psotta Zsófi: Elkezdtem a castingokra járni, kb. ötször kellett visszamennem, mire megkaptam a szerepet. Aztán, három héttel a forgatás előtt majdnem visszamondtam, mert oltást kaptam, amitől nagyon ki voltam. De Kornél és Horváth Lili, aki az édesanyámat játszotta a filmben meglátogattak, és meggondoltam magam.
WLB: Mivel tudtak meggyőzni?
Psotta Zsófi: Arra már nem emlékszem pontosan, de hoztak sütit.
WLB: Milyen feladatokat kaptál a válogatáson?
Psotta Zsófi: Egyszer egy óriási plüsskutyának kellett azt mondanom, hogy most itt hagyom, de később visszajövök érte. Olyan is volt, hogy ki kellett mennem a szobából anélkül, hogy felébreszteném az alvó embereket.
WLB: Meglepődtél a feladatokon?
Psotta Zsófi: Persze, de úgy álltam hozzá, hogy ők biztos profik, és tudják, mit akarnak.
WLB: Korábban játszottál már színpadon, vagy más filmben?
Psotta Zsófi: Nem, még soha. A filmezés teljesen random jött, de most megjött hozzá a kedvem.
WLB: Milyenek voltak az első forgatási napok?
Psotta Zsófi: Az első öt nap után úgy éreztem, mintha megöltek volna. Egész nap tizenkét órán keresztül koncentráltam, mert folyamatosan készen kellett állni a forgatásra. Miután megszoktam, utána persze nagyon jó volt.
WLB: Kaptál olyan tanácsot Kornéltól, ami nagyon megmaradt?
Psotta Zsófi: Azt, hogy ne legyen papír ízű a szöveg. Nagyon sokszor mondta, hogy a szöveget nem kell megtanulni, helyette csak átolvastuk kétszer, és utána a saját szavaimmal kellett visszaadnom. Nem a magolás volt a lényeg, hanem meg kellett értenem, miről van szó.
WLB: Milyen volt az első találkozás a főszereplő kutyákkal?
Psotta Zsófi: A forgatás előtt két héttel elvittek az amerikai kutyatréner (Teresa Miller – a szerk.) lakására nagyon korán reggel, akkor láttam őket először. Kaptunk néhány feladatot, hogy jobban megismerjük egymást, és kezdjenek el bízni bennem. Például hagynom kellett, hogy megnyalják az arcomat.
WLB: Ez mennyire volt nehéz?
Psotta Zsófi: Nekem ez könnyű volt, de sokat segített, hogy nagyon szeretem a kutyákat. Ha félnék tőlük, egy ilyen filmet alapból nem lehetett volna leforgatni.
WLB: Van saját kutyád?
Psotta Zsófi: Nem, a nővéremmel nagyon szeretnénk, de anyukám nem engedi. És ezt már a Fehér Isten előtt leszögezte, hogy nem vihetek haza kutyát a forgatásról. Pedig nagyon-nagyon aranyos kutyák voltak ott.
WLB: Volt olyan jelenet, amitől tartottál a forgatás előtt?
Psotta Zsófi: Egyiktől sem tartottam, de az egyik hullás jelenet után két napig zombikkal és vámpírokkal álmodtam. Pedig előtte szándékosan megnéztem, hogy a maszkmesterek hogyan csinálják szilikonnal az egészet, de még így is nagyon ijesztő volt, mert az egész egy lepusztult házban játszódott.
WLB: Hogy oldottátok meg a hányós jelenetet?
Psotta Zsófi: Barackos bébiételt és baracklevet kevertek össze egy pohárban, amit a felvétel előtt gyorsan megittam, majd kiköptem. Akkor anyukámék pont ott voltak a forgatáson, és a monitoron keresztül elhűlve nézték a jelenetet, mert olyan volt nekik, mintha nem is engem látnának. Aztán utána kijöttem a szobából, és rögtön azt mondtam, hogy ilyet otthonra is muszáj vennünk, mert nagyon finom volt.
WLB: Milyen volt, amikor kétszáz kutya kergetett téged a teljesen üres utcán?
Psotta Zsófi: Igazából az volt a kedvenc jelenetem. Inkább izgalmas volt, mint rémisztő, de tény, hogy utána nagyon remegett a kezem. Élveztem, hogy egy ennyire nem hétköznapi dologban vehetek részt. Az esést egy kaszkadőr csinálta, de kívülről nagyon ijesztő volt, mert ahogy rángatta a kormányt, megcsúszott az egyik tócsában, és véletlenül akkorát esett, hogy azt hittük fel sem fog kelni. A baj csak az volt, hogy többször is fel kellett venni a jelenetet, mert csak az egyik kamera látta az esést.
WLB: A kétszáz kutyát hogyan tudták koordinálni a forgatáson?
Psotta Zsófi: Nagyon sok tréner volt velük, a kutyák pedig hihetetlenül fegyelmezetten viselkedtek. Én például egyszer sem láttam őket verekedni. Egyikük sem akart dominálni, olyan volt, mintha nem is kétszáz kutya lett volna ott, hanem egy nagy kutya.
WLB: Annak ellenére, hogy fárasztó volt, azért szeretted a forgatást?
Psotta Zsófi: Persze, nagyon élveztem. Olyan volt a stáb, mintha egy nagy család dolgozott volna együtt. Ez annyira jó érzés volt, hogy nem is lehetett munkának felfogni az egészet.
WLB: Akarsz komolyabban foglalkozni a színjátszással? Járnál mondjuk színitanodába?
Psotta Zsófi: Nem, mert a Kornél azt tanácsolta, hogy ilyennel most ne foglalkozzunk. Szerinte elrontana, ha elmennék színészképzőbe.
WLB: Ígérte Kornél, hogy a továbbiakban is segít majd?
Psotta Zsófi: A forgatáson megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, mert biztos lesz később olyan dolog, amiben tud majd jó tanácsot adni.
A Fehér Istent mától (június 12.) vetítik a budapesti mozikban, a filmről írt kritikánkat itt olvashatjátok.
Játék!Válaszoljátok meg az alábbi kérdést, és nyerjétek meg a MozICom által felajánlott öt Fehér Isten iPhone-tok egyikét! Kérdés: Ki játszotta Zsófi édesanyját a Fehér Isten című filmben?
A válaszokat június 16-ig (hétfő) várjuk cikk alatti kommentben, a nyerteseket Facebookon értesítjük.
Köszönjük a válaszokat, a nyertesek névsora a következő:Ági DanhauserEszter RadnaiEszter SzebeniChili PowerHegedűs Dóra
