WLB: Raklapszám van tele az internet gasztrojellegű blogokkal. Miért indítottál te is egyet?
Buzás Alíz: Nem teljesen gasztroblog az enyém. Igazából magamnak csinálom, magam miatt kezdtem el, és nem feltétlenül azért, hogy mások kövessenek. Az ok egyszerű: sokszor elfelejtem, hogy hol vannak a jó helyek a városban, ha például a barátaimmal találkoznék, vagy családi programot szeretnék szervezni.
WLB: Akkor mondhatjuk, hogy a blogod amolyan naplóféleség?
Buzás Alíz: Igen. Egy kis vizuális étteremkritika-napló, mert közben leírom, hogy milyen jó vagy rossz dolgok értek, gondolok itt arra, hogy ízlett a sült krumpli vagy ilyesmi. Ezek az éttermek pedig valahogyan rám találnak, ha írok/rajzolok róluk, ami remek visszajelzés. Előfordult, hogy visszaírtak: jaj, majd dolgozunk még a sült krumplin!WLB: Akartam kérdezni, hogy kapsz-e feedbacket, ezek szerint igen.
Buzás Alíz: Szinte minden egyes bejegyzés után kapokvalamit. Ha egy hely nagyon tetszett és pozitív kritika születik róla, akkor el szoktam küldeni nekik.WLB: Elnézve a posztjaidat, a legtöbb pozitív hangvételű. Direkt nem publikálsz a rossz tapasztalatokról?Buzás Alíz: Mások is észrevették már ezt. Igazából nem szívesen rajzolom le, ha elém raknak, mondjuk egy ronda főzeléket, inkább a jó élményeket örökítem meg. Persze előfordul olyan, hogy megemlítem, hogy egyrészt emlékezzek rá, másrészt hátha eljuthozzájuk és változik valami. A legrosszabbul az érint, amikor tetszik a hely, az étel is finom, de a kiszolgálással viszont gondok akadnak.
WLB: Láttad a Szárnyát vagy combját című filmet? Abban Louis de Funes álruhában járja végig Franciaország éttermeit, hogy aztán az étteremkalauzában jól szétkritizálja őket. Látsz némi hasonlóságot az általa megformált Charles Duchemin és közted?
Buzás Alíz: Láttam, de nem vontam még ilyen párhuzamot köztünk…WLB: Tehát nem történt olyan, hogy felismertek: „Úristen, itt a rajzolós lány, gyorsan, dobjunk össze valami nagyon finomat?!”
Buzás Alíz: Itt még azért nem tartok. De írtak már vissza a Kandallótól például, hogy legközelebb a vendégük vagyok egy sörre.
WLB: Mi alapján választod a helyeket?
Buzás Alíz: Abszolút random módon. Egy-két helyet felírtam előre, hogy oda mindenképp elmegyek, de általában a Facebookon, vagy különféle blogokon futok beléjük, illetve a ti oldalatokat, a We Love Budapestet szoktam gyakran nézni és az általatok javasolt helyek alapján választom ki egy-egy baráti találkozó helyszínét.
WLB: A rajzok spontán születnek vagy nagyjából sejted előtte, mi kerül a papírra?
Buzás Alíz: Tök spontán, soha nem döntöm el előre. Ha valami megfog, azonnal lerajzolom. Öt-tíz perc alatt el is készülök vele, kivéve, amikor sietni kell valahová, ilyenkor lefotózom és otthon készítem el. Amúgy eléggé perfekcionista vagyok és már másnap látom a hibákat. Előfordul, hogy következő alkalommal másképp csinálnám.
WLB: Nem akarta egy-egy étterem megvenni a rajzodat és, teszem azt, kitenni a falára?
Buzás Alíz: Ilyen nem fordult elő. Egyszer jártam a Zeller bisztróban, ahol telerajzoltam az asztalon lévő papírt és azt kitették a falra.
WLB: Mi lesz a művek távolabbi sorsa? Egy kiállítás esetleg?Buzás Alíz: Erre még nem gondoltam. Egymás mellett állnak otthon a sketchbookok, lehet, hogy majd egy papírgyűjtésre elviszem őket…WLB: Csak gasztronómiai vonalon mozogsz, vagy más jellegű témában is tollat ragadsz?Buzás Alíz: Más stílusú munkáim is vannak. Sok helyen rajzolok, az élményeimet és munkáimat pedig ide töltöm fel.
WLB: És a napi nyolc órás munkaidőt hol és mivel töltöd?
Buzás Alíz: Grafikus vagyok, a Piqniq-nek tervezek applikációt. Ez egy olyan app, amivel bekukucskálhatsz a barátaid "konyháiba", te pedig megmutathatod a tiédet.
Ez a platform kizárólag kajásélmények megosztására való, amin mindenki kedvére posztolhatja, amit éppen főzött, vagy eszik.
WLB: Beszéljünk egy kicsit a fővárosról. Melyek a kedvenc helyeid?
Buzás Alíz: Leginkább azok a kedvenceim, ahol nagyon szívesen laknék, ilyen a Károlyi-kert környéke, vagy a Gellért tér, amit szintén imádok. Szeretem az Egyetem teret és és a Margit híd budai hídfőjénél lévő kis kocsmákat.
WLB: Mi jut eszedbe először Budapestről?
Buzás Alíz: Az, hogy ha bárhová elutazom külföldre, mindig nagyon jó érzés visszatérni ide. Átsétálok egy hídon és rájövök: ó, de szép ez a város! Egyébként vidéki vagyok, Szarvasról származom, de valahogy soha nem volt „honvágyam”, mert annyira megtaláltam itt a kis világomat. Izgalmas és színes város.Búcsúzóul megkértük Alízt, rajzoljon valamit a We Love Budapestnek:
