Az elég menő, ha valaki 100 évnél is többet él. Az pedig legalább ennyire szép és tiszteletre méltó, hogy egy étterem tölti be a 110. életévét. Hogy ez ne csak egy szűk körű, barátoknak szóló ünneplés legyen, a mostani tulajdonosok építve az erős tradíciókra szeretnék tovább írni az étterem történetét és együtt örülni a vendégekkel. A távlati cél pedig, hogy 10 év múlva is tudjanak rendezni egy olyan sajtótájékoztatónak álcázott mesedélutánt, amitől még Benedek Eleknek is padlóig esik az álla.
Nem is gondolnánk, hogy Mátyás király életét mesélő festmények bújnak el a Mátyás Pince alagsorában, ha csak a néhány éve felújított földszinti, vagy a teraszos részbe téved be az ember. Pedig a kifejezetten középkori hangulattól egy pillanatra az 1499-ben alapított legendás prágai U Flekúban éreztük magunkat (csak a mihez tartás miatt, ott évente 2000 hl sörnek el kell fogynia, különben nem élet az élet).
Pedig eleinte annyi köze volt a helynek igazságos Mátyáshoz, mint az egyszeri pókerjátékosnak a 60-as pulzushoz. Az étterem az alapító Baldauf Mátyásról kapta a nevét, és a nagy elődről szóló emlékezésen kifejezetten sokat segített, hogy ott ült az unokája is, Borostyánkői Mátyás a 110. év ünnepléséről szóló sajtótájékoztatón. Neki csak azért lett más a vezetékneve, mert a család idővel magyarosította. Ritkán látható az, hogy egy sajtótájékoztató átmenjen egy Abraham Lincolnt megszégyenítő anekdota-gyűjteménybe, de úgy tűnik, a hely szelleme minden jelenlévőt megihletett, mert a későbbi üzletvezető, Papp Endre fiából is csak dőlt a szó.
Az elmondott sztorikból gyönyörűen kiderül, hogy a Mátyás Pince falaiban benne van a teljes magyar 20. század monarchiával, Horthy-rendszerben történt fellendüléssel, kommunista államosítással, Kádár-kori örömökkel, majd a privatizációval és a jelenkori szándékkal az étterem fellendítésére.
Az 1904-ben alapított pincét Borostyánkői Mátyás nagyapja és nagyanyja (Tercsi mama) futtatták fel eleinte sörözőként, majd az első világháború után már az egész épületet megvették. A második világháborút még túlélte az épület, de utána egy kommunista káder az államosítások idején jött, látott és úgy döntött, jobban ért az éttermekhez, mint az eddigi tulajok, és erős párthátszéllel elkezdhette játszani a
Restaurant Tycoont élőben. Sokáig nem tartott a dolog: 1950-ben már azon morfondírozott a mindenható kommunista párt, hogy vajon nem működne-e jobban a pince bútorraktárként?
Aztán jött a felmentő sereg Papp Endre személyében, aki 1950-től 33 éven keresztül vezette a Mátyás Pincét. Ő alakította ki azt a melegkonyhás, vendéglős profilt, amit már a Kádár-kori politikai elit is felfedezett magának, ezért a Magyarországra látogató nyugati politikusok gyakran megfordultak itt, az Erzsébet-híd lábánál: így került ide még alelnökként Richard Nixon, vagy a francia elnök, Francois Mitterand. A Kádár-kor dzsungelére jellemző, hogy Papp Endre – a fia elmondása alapján – a hármas számú boxot minden este üresen tartotta, „hátha valami közbejön”. Néha közbe is jött: Kádár János családjával, vagy Aczél Györggyel, hogy vegyüljenek kicsit a Váci utca szomszédjában.
A legjobb sztori viszont kétségtelenül Borostyánkői Mátyásé, akit egyszer az 50-es évek elején a pincérek rángattak le emeleti lakásából a teraszra, mert – az azóta stadionoknak és díjaknak nevet kölcsönző – Puskás Ferenc ült ott éppen a komplett angol futballválogatott társaságában. Borostyánkői remegő kézzel és egy cetlivel érkezett, de amint a komoly sportemberek megtudták, hogy ő annak a Baldauf Mátyásnak a leszármazottja, akinek köszönhető a Mátyás Pince, azonnal kivétel nélkül aláírták a cetlijét. Mind a tizenketten. Hogy Puskás miért ült ott egyedül az angol válogatottal, azt valószínűleg már nem tudjuk meg.
De nemcsak komcsi elvtársak és alkoholbarát sportolók tisztelték meg a Mátyás Pincét: az ünnepi évre készült kiadványban Saly Noémi történész Pablo Nerudától, a Nobel-díjas költőtől is idéz elismerő szavakat, sőt kiderül az is, hogy a Hollywoodból a monacói királyi család tagjai közé katapultált Grace Kelly mellett a hegedűvirtuóz Yehudi Menuhin is feltűnt az asztaloknál.
Arról nem esett szó, hogy mi zajlott a Mátyás Pincében a Papp-éra és 2008 között; valószínűleg a negatív sztereotípiákat igazoló szürke, jellegtelen, ám annál drágább megoldás működött. Akármi is történt, 2008 óta az új tulajdonosok próbálják a Mátyás Pince tradícióit ápolni, ezért Szepesi János szigorúan hagyományos magyar fogásaival dolgoznak, miközben Lakatos Vilmos cigányzenekara húzza el fél Budapest nótáját. A főételek 2000 Ft-nál kezdődnek, de az olyan ritkaság, mint a szarvasbélszín már súlyosabb teher lehet a pénztárcának. Hétköznapokon viszont van napi menü is 990 Ft-ért, szombaton és vasárnap pedig a családi ebédek fél áron kaphatók.
Tény, hogy az étterem elhelyezkedése annyira irigylésre méltó, mint a prágai sörkritikusok élete, mert a Kéményseprő utca és a Március 15. tér sarkán nagyon könnyű belebotlani egy belvárosi séta alkalmával. A 110. születésnapot olyan programokkal ünneplik, mint az állandó kiállítás az étterem történetéről, receptverseny, a békeidőket megidéző prímástalálkozó, vagy a csűrdöngölést garantáló magyar nóta est.
Mátyás PinceCím: 1056 Budapest, Március 15. tér 7.
Nyitva tartás: hétfő-vasárnap 11-23:45
Facebook
