Az anyukák nem csak végtelen szeretetükről, hanem remek főztjükről is híresek. Ennek a két kivételes tulajdonságnak az egyesített hatalmából született valami Budán, ami nem a
Bolygó Kapitánya, hanem egy hely, ahol jót ehetünk jó áron, és a pult mögött álló lányok kedvesek, plusz még mosolyognak is. A házi kosztra reflektálva a legújabb levesező-szenvdicsező az Anyu nevet kapta. És egyébként a tulaj tényleg egy anyu.
A sarok helyiség pici, de jól pozicionált a Bercsényi utcában a BME-hez közel van. Belépve olyan a Fónagy Dóra - Belsőépítész által újrértelmezett, nyitott tér, mintha valakinek a konyhájába léptünk volna. Karakteresen észrevehető az utcában Orosz Ricsi grafikái miatt. A pult mögött olyan izgalmakat fedeztünk fel rögtön, mint a gyömbéres sárgarépakrém leves (450 Ft), az almás-rozmaringos cékla leves (450 Ft), az angol zelleres-csirkés szendvics (650 Ft), a francia camembert-chilis eperlekvár szendvics (650 Ft), a rukkolás-kecskesajtos szendvics (650 Ft), különböző házi torták (400-550 Ft), a házi limonádé (400Ft) és hummus harissa-val (490 Ft).
Mi egy angol zelleres-csirkés szendvicset, egy ázsiai oldalassal megpakolt szendvicset, illetve egy gyömbéres sárgarépakrém levest kaptunk. A kóstolásra is gyakran használt fotósunk véleménye ez volt: a zeller friss és egészen egyedi textúrát ad az ételnek, a leves nagyon rendben van, az ázsiai szendvicsben meg különlegesek az ízek. Ennek egy kicsit utána is kérdeztünk, és kiderült, hogy a kókusztej, a gyömbér, a citromfű, a chiliszószban konfitálás és a szójaszószos pácban kisütés tehet az egészről. Az étkezést egyébként elégedett hümmögés is kísérte. Amúgy csámcsogni ér.
Az itt kapható finomságokban egységesen az a különleges, hogy minden friss, házilagkészül, és felesleges adalékanyagoktól mentes. Az is jó hír, hogy az Anyu a vegetáriánus kompatibilis, lisztérzékeny barát, szereti a bringákat, rajong a kutyákért és a diákoknak 10% kedvezményt ad. Szóval tulajdonképpen tényleg olyan, mint mindenki anyukája, aki még arra is vette a fáradtságot, hogy a falakra felírjon egy csomó érdekes dolgot a különböző ételekről. Kóstolgatás közben megtudtuk, honnan ered a paradicsom szó, hogy a paprikát kezdetben dísznövényként tartották számon, és hogy a leves segíti az emésztést.
A választék természetesen egyébként nem állandó: az öt darab fix szendvics mellett hetente 3-4 mindig változik, a levesek minden nap mások, a sütik lényegében ugyanazok, de mindig van bennük valami apró extra, a francia quiche mindig más ízű, a kenyerek pedig egyszer olivásak, egyszer paradicsomosak. Nehéz megunni.
Az egyetlen negatívum, hogy a hely elég kicsi, 4-5 embernél több nem igazán tud kényelmesen leülni. Erre az egyik megoldás a nyilván csak jó időben üzemelő terasz, a másik pedig az elvitel.
