Az Astoria Budapest legrégebbi (modern) aluljárója. A földalatti csomópontot 1963-ban adták át. Akkoriban nem voltak jellemzőek a manapság akár évekig eltartó csúszások, sőt gyakran hamarabb készültek el – ez speciel kilenc hónappal. A hely különlegessége, hogy a XV. századtól itt működött a Hatvani-kapu (vagy másként Egri-kapu), ami a városfalat megtörve a belváros keleti bejárata volt. A kapu falait 1808-ban bontották le véglegesen. A tér egyébként az 1914-ben nyitott Astoria szállóról kapta a nevét.
Galéria a kövön
Lépten-nyomon bizarr szerkós fazonokba és a kreatív kéregetőkbe botlunk. István például képeket árul,melyeket itt is fest meg.„Az időjárástól is függ, hogy veszik-e a műveimet, esőben nincs nagy kereslet.” Az utcai festőt leginkább a tájképek hozzák lázba, de az aktualitások is megihletik – ott jártunkkor például tele volt a placc Valentin-napi remekkel.
„The show must go on”
A legnagyobb tumultusra délután lehet számítani, és sorra zendítenek rá a különböző utcazenészek – a kánontól olykor sajog a fülünk. A látássérült János például kizárólag magyar népdalokat énekel, három gyermekét tartja el a zenélésből. „Csak a saját dalaimra koncentrálok, a többi zenész nem zavar meg” – mondta.
Az egyik lépcsőfordulóban pedig
Attila törökülésben, gitárral a kezében énekli az agyoncsépelt pop-rock nótákat. „Nyáron nagy bulit csaptunk, amikor a járókelők is beszálltak hozzánk énekelni, táncolni” – büszkélkedett.
A hamiskás zenei kavalkádot pánsípos indián zenészek tetőzik be. A perui Hugo Gonzales azonban nemcsak a föld alatt, de állítólag időnként művelődési házakban is megcsillantja énektudását. A hangszereit és a tollas csodáit elkapkodják, az öt perces intermezzónk alatt két vevője is akadt.
Flakonzsonglőrök
A földalatti miliőbe kaméleonként beleolvadó árusok pedig apró rejtekhelyükön lapulnak, de véleményük persze mindenről van. „Itt mindig történik valami” – mondta Angéla, a helyi drogéria egyik eladója – decemberben például kolduló jógások lepték el a teret. A kora estétől itt dekkoló punk banda tartja rettegésben az aluljáró népét. Az árusok elmondása szerint, tarhálnak, isznak, eldobálják a cigicsikkeket, és az is előfordul, hogy flakonokon „síelnek”.„Sokan megbotránkoznak rajtunk, de vannak, akik adnak egy kis pénzt. Az üres flakonokkal csak focizni szoktunk, a közterületesek gyakran elküldenek emiatt” – mondta Szabolcs az ötfős punk csoport egyik tagja. Az Astoriára délután és estefelé érkeznek, napközben inkább a forgalmasabb a Móriczon kéregetnek. A Lágymányosi hídnál laknak egy sátorban. A szabadság eszménye vezérli tetteiket. Életfilozófiájukat tekintve anarchisták, ami abból áll, hogy legszívesebben a zúzos punk koncerteken szórják el az összetarhált vagyont.
Otthontalanok
Szinte minden napszakban megjelennek az utcalakók is. A legújabb jogszabályok szerint már nem aludhatnak a földön a kiemelt pesti aluljárókban, de a kéregetést szerencséjükre még nem tiltották be. Mihály Dabasról jár be a városba, az Astoriát központi elhelyezkedése miatt választja. „Alig keresek pár száz forintot egy nap” – mondta.
Neonmellényben
A reggeltől estig fel s alá járkáló közterület-felügyelők uralják a teret. „Nem kötünk bele senkibe feleslegen, de a punkokra és a hajléktalanokra időként rá kell szólni” – állította a neonmellényes Kevin. Szerinte az Astoria a legnyugodtabb pesti aluljáró, zsebesek persze vannak, de a Blahához képest „kutyafüle”.
Ugyanakkor a leghidegebb, mivel viszonylag kicsi, de a sok feljáró miatt a szél folyamatosan befúj valahonnan.
Outsiderek
A forgatagban gyakran turisták is feltűnnek. Egy svájci csoport tagjai például azt mondták, émelyítő a felturbózott péksüteményillat és metrószag egyvelege, és a vakító neonfényeket sem szeretik. Egy biztos, a jellegzetes aluljárós buké nekünk sem hozta meg az étvágyunkat.
