Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

kultúra

szerkesztés

Gombhoz varrja a kabátot - variációk magyar közmondásokra

Szerzők

  • lilla.zb

2013. 11. 13. 1:00

Történetet írni bármiből, akár egy metrón elkapott félmondatból is lehet. A fantáziának végtelen mozgásteret biztosító közmondásokból ugyanez szinte gyerekjáték – a szó legjobb értelmében. Profiltágító novellafüzérünk első felvonásában megnézzük, hogyan kell gombhoz kabátot varrni.

Ádám az erkélykorlátra könyökölve cigizett, és a kertben magasodó tujasort nézte, amely sorfalat állt a parkoló autók és az egyre gyomosabb pázsit között. Az új lakó a harmadikról – egy mogorva, ám valahogy mégis barátságos, pocakos, negyvenes fickó - éppen az autója felé battyogott a lányával. Félúton felpillantottak, és álmatagon intettek Ádámnak, aki két slukk között, a gondolataiba merülve visszaintett. Miközben figyelte, ahogy a piszkosfehér szedánt elnyeli a kijárat felé vezető betonösvény, eszébe jutott, hogy amikor gyerekek voltak, balról a harmadik tuját simán át tudtak ugrani, most meg már létráról sem érné el a tetejét.A nosztalgia ingoványából végül az erkély alatt becsapódó garázsajtó dörrenése rántotta vissza a jelen szilárd tényeihez, amelyek közül a legégetőbb az volt, hogy el kell indulnia munkába. A tövig égett cigit a hamutálba dobta, az előszobában felkapta a táskáját, elbúcsúzott a mosatlan tányéroktól, majd, miután harmadszorra eltalálta, hogy az alsó és a felső zár teljesen egyforma kulcsai közül melyik való melyikbe, kettesével szedve a fokokat leszáguldott a lépcsőn, és kilépett a feltúrt utcára. Mostanában bármerre járt a városban, felújításokba ütközött, így kicsit sem lepődött meg , hogy a markolók, az ütvefúrók és a sárga sisakban lófráló munkások egészen hazáig kísérték.

Fotó: Soós Bertalan / Lefotózlak!

A késésveszélye ellenére Ádám nem volt hajlandó eltérni a reggeli rutintól: végigsétált a Gizella úton, el a Siemens-székház és Wang mester étterme mellett, átment a zebrán, majd a Thököly út túloldalán, a buszmegállónál lévő pékségben (ahol a pult mögött sürgő-forgó lány egy elnéző „már megint ugyanazt?” pillantással üdvözölte) vett két vaníliás croissant-t, amiket csak később, a trolin ülve fog elmajszolni. A séta második fele a Hermina úton zajlott, és egészen a Közlekedési Múzeumig vezetett, ahol Ádám felpattant a 70-es trolira, hogy meg se álljon a Nagymező utcáig.

Miután alaposan felmérte a terepet – piacutánfutós nénik, iskolások, gimnazisták és morózus zuglóiak - leült az egyik ablak melletti székre, és a Liget elsuhanó fáit vizslatva majszolni kezdte a vaníliás croissant-t. Illetve majszolni kezdte volna, mert közbeszólt egy kemény, kerek, fémes valami, ami a croissant végében lapult áldozatára várva, és amire Ádám olyan erővel harapott rá, hogy a fogai nagyot csikordultak, akár egy hirtelen fékező autó kerekei.Ádám magáról megfeledkezve elkáromkodta magát, mire rosszalló szülői oldalpillantások záporoztak rá, a vele szemben ülő kislány pedig cinkosan elmosolyodott. Gyorsan elővett egy zsebkendőt, beleköpte a fémdarabot, majd a kis csomagocskát zsebre vágta, és az út további részében a telefonját nyomkodta.
Legközelebb csak az irodában, rágókeresgélés közben akadt a kezei közé a zsebkendőbe bugyolált fémkorong, és, ha már így hozta a véletlen, úgy döntött, megnézi, milyen ajándék sunnyogott a magát Kinder tojásnak képzelő croissant-ban. Egy arany fémgomb volt. A közepén hullámok nyaldosta világítótorony, mögötte vízszintes csíkok, keretnek pedig aprólékosan kidolgozott kötélmotívum.Ádámon furcsa érzésegyveleg lett úrrá, amely az értetlenség, a remény és az izgatottság részegítő koktélja volt. A munkaidő hátralevő hét és fél órájában, ebéd közben, valamint a szokásos szerda esti sörözésnél a gombon kívül nem is tudott másra gondolni, a külvilág csak közjáték volt két álmodozás között. Először csak a kabátot képzelte el (combközépig érő, belül bordó selyem, kívülről fekete kasmír), majd egy kabáttöltelékként szolgáló ideált is álmodott magának: szőke haj, hosszú művészujjak, zöldeskék szemek, amelyekben nyitottság, magabiztosság és a feltétel nélküli szeretet ígérete rejtőzik, változékony ajkak, amelyek az adott hangulatnak megfelelően hol vékonyabbnak, hol vastagabbnak tűnnek, egészséges nagyképűséggel vegyes önirónia, csipkelődő humor és önzetlenség.

Fotó: Soós Bertalan / Lefotózlak!

A trolin Ádám nevet is adott ideáljának (Zoé), majd hazafelé sétálva azon morfondírozott, hogy milyen zenét hallgathat (főleg régi soul és blues), milyen filmeket szerethet (kilencvenes évekbeli vígjátékok, trash filmek, B-kategóriás mesterművek és klasszikus krimik, horror viszont soha), mivel foglalkozhat (festő, de kényszerből grafikusként dolgozik), hol lakhat (Budán, a libegő végállomásának közelében), van-e háziállata (fekete perzsa macska), illetve barátja (nincs). Vacsora közben Zoé kedvenc kajája került terítékre (bármi, amiben gomba van), mosogatásnál a könyvek következtek (sci-fi és versek minden mennyiségben), a zuhany alatt a haja illatát érezte (friss, budai levegő és kókuszos hajbalzsam), a lefekvés előtti, szokásos olvasásnál pedig nem is látta a betűket, gondolatban Zoéval beszélgetett arról, hogy a pénz a legnagyobb hatalommal bíró fiktív entitás, amelynek létezésében olyan régóta és olyan sokan hiszünk, hogy egy elcseszett rendszer istenévé szilárdult.Reggel nyugtalanul, kialvatlanul ébredt (álmában egy nyílt vízen árválkodó világítótorony tetején találta magát, körülötte borzalmas vihar tombolt.

A bordó selyembélésű, fekete kasmír kabát éhes oroszlánként acsarogva kergette körbe-körbe a csúszós talajon. Amikor Ádám hátranézett, a villámok felvillanó fényében úgy tűnt, mintha a kabátot ő maga viselné, és valójában saját magát kergeti. Lent, a hullámok rohamait rendületlenül tűrő szikláknál Zoé várt rá, ám Ádám tudta, hogy ha megáll, a kabát felfalja, ha pedig leugrik, meghal), és a rossz, feszült hangulat egészen a nap végéig kitartott. Az időjárás sem volt sokkal jobb passzban, monokróm lepel simult a városra, és az árnyékok sötétebbnek, fenyegetőbbnek tűntek, mintha valami szörnyű titkot készülnének rászabadítani az utcákra.Munkaután beugrott az anyjához összeszerelni az új ebédlőasztalt, már napok óta ígérgette, túl akart esni rajta. Szerelés közben tőmondatokban válaszolt az anyja szokásos keresztkérdéseire, majd amikor elkészült, gyorsan kimentette magát, és elindult hazafelé. Semmi másra nem vágyott, csak hogy elaludhasson egy bugyuta filmen. A villamosmegálló jó tíz percre volt az anyja lakásától, így elgondolkodott rajta, hogy taxit hív, de végül legyűrte a lustaságát. Nagyjából félúton járhatott, amikor a vészjóslóan morgó ég elkezdte kiadni magából a nap folyamán felgyülemlett feszültséget, és Ádám szempillantás alatt bőrig ázott. Rohanni kezdett, és berontott az első útjába kerülő üzletbe, ami történetesen egy apró turkáló volt, alig nagyobb, mint a konyhája.A pénztárgépnél üldögélő néni felpillantott a keresztrejtvényéből, Ádámra mosolygott, és megkérdezte, hogy nem kér-e egy teát. Ádám elhadart egy deigenköszönömöt, majd elnézett a bolt túlsó vége felé, és a következő másodpercben a világ megszűnt létezni körülötte, ám a létezés részecske-kirakósa szinte azonnal újra összeállt, és Ádám megint az apró turkálóban találta magát. A bolt hátsó része felől, egy elfüggönyözött szobából gyümölcstea illat osont elő, az egyik ruháktól roskadozó állványnál pedig ott állt Zoé. Zoé - aki pont olyan volt, amilyennek Ádám elképzelte - épp egy bordó selyembélésű, fekete kasmír kabátot vizsgálgatott, és csalódottan konstatálta, hogy hiányzik róla egy gomb. Amikor Zoéval összeakadt a tekintetük, Ádámon olyan intenzív bizsergés suhant át, hogy önkéntelenül is arra gondolt, hogy a valóságot kirázta a hideg. A fejében felizzott egy diavetítő, és előző életekből származó képek peregtek a szeme előtt, aztán illatokat érzett, hangokat hallott, miközben többször meghalt és újjászületett. Az élményfolyamban csak egyetlen biztos pont volt: Zoé. Ádámnak ennyi bőven elég volt. Legyűrte a szédülést, megfordult, feltépte a panaszosan csilingelő ajtót, és, mit sem törődve azzal, hogy a csuromvizes ruhái lépésről lépésre nehezebbek lesznek, hazáig futott. Otthon már várt rá a gomb.

Hasonló tartalmak

Admin mode