WLB: Mesterséged címere?
Tamás: A MOMÉ-n tanultam, két éve végeztem, úgyhogy pontosan még nem tudom, mivel szeretnék foglalkozni. Amit tudok, az az, hogy nem szeretném ugyanazt csinálni egész életemben. Jelenleg a legjobban a képgrafikához, az illusztrációhoz és a VJ-zéshez értek, de néha csinálok tervezőgrafikát és videóinstallációkat is. WLB: Hogyan definiálnád a stílusodat? Tamás: A legfőbb jellemzője, hogy geometrikus formákból áll. Egyszerű színek, egyszerű, kétdimenziós formák, amelyekből szeretek valami összetettet, pszichedelikusat felépíteni.
WLB: Hogyan definiálnád a stílusodat?
Tamás: A legfőbb jellemzője, hogy geometrikus formákból áll. Egyszerű színek, egyszerű, kétdimenziós formák, amelyekből szeretek valami összetettet, pszichedelikusat felépíteni.
WLB: El tudnád képzelni az életedet művészet nélkül?
Tamás: Nem nagyon. Van még sok dolog, ami érdekel – rendezvényszervezés, kurátorkodás -, de ezek is olyanok, amik a művészethez kötődnek.
WLB: Milyen szerepet tölt be az életedben a művészet?
Tamás: Nekem a művészet leginkább arról szól, hogy átírom a világot a saját nyelvemre. A művészet ezen kívül védőernyő is, hiszen az ember sokszor szürkének, unalmasnak látja a világot, a művészet pedig segít abban, hogy létrehozzunk egy párhuzamos valóságot, és kiszínezzük azt, ami szürke.
WLB: Hogy találtál rá a VJ-zésre?
Tamás: A Monday Session nevezetű partisorozatnak köszönhetően, pontosabban a Monday Sessiont szervező S*10 kiadónak. Úgy kerültem a képbe, hogy lemezborítót terveztem Yvein Monqnak, aztán az egyik fellépésen vetítettem is, és nagyon bejött a mind a partiszervezőnek, mind pedig a Balázsnak (Szabó Balázs Lobot, korábbi interjúalanyunk). Balázsnak rengeteget köszönhetek, maga mellé vett, és beavatott egy csomó dologba. Nem sajnáljuk egymástól a tudást, az ötleteket, és hasonló a személyiségünk, a habitusunk, nem próbáljuk elnyomni a másikat.
WLB: Miken dolgozol mostanában?
Tamás: Egyrészt vannak vetítős projektek, például a Trafóban a Madlib, aztán van még egy Funzine-os terv, amit fiatalabb iparos hallgatókkal közösen viszünk, meg egy csomó apróbb meló. Igazából a nagy projektek nyáron voltak: egy nemzetközi művészek alkotásaiból összeállított, hét városban látható szitaplakát-kiállítás, amit két barátom csinál, és amin én is szerepeltem. Ennek keretein belül Balázzsal kurátorkodtunk egy magyar kiállításon is, ahol papíralapú munkákat kértünk a művészektől. Felállítottunk egy videós sátrat is, amiben két faszi aludt, és az ő álmaikat vetítettük ki. A szervezés minden szegletében részt vettem, és ez nagyon izgalmas volt.
WLB: Hol lehet találkozni az alkotásaiddal?
Tamás: Elsősorban a weboldalamon, de van flickr-em és tumblrem is, bár utóbbin főleg inspirációkat gyűjtök.
WLB: Mi a véleményed Budapestről?
Tamás: Budapest egy olyan város, ami tele van érdekes, alakulófélben lévő dolgokkal. Kulturális szempontból csak az utóbbi években kezdett beindulni, és úgy látom, van benne perspektíva. Valamennyire féltem attól Budapestet, hogy túlságosan divatossá válik, és kivesznek belőle az értékek, és eltűnik az eredetisége. Van egy nagyon jó marketing-alapja a városnak, de ebben nem szabad elveszni, nem kellene hagyni, hogy a címkék határozzanak meg minket, innovatívnak kell maradnunk.
WLB: Van kedvenc helyed a városban?
Tamás: Nagyon sok kedvenc helyem van. Egyrészt imádom a Gellért-hegyet, és szeretem az olyan kultúrkocsmákat is, mint a Kisüzem vagy a Fekete Kutya. A Fekete Kutya a galériája miatt is különleges, olyan dolgok jelennek meg, amik az egyszerű halandó számára is érdekesek, de ezzel együtt újszerűek, és súlyuk is van.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Tamás: Beletanulni a médiaművészetbe, az animációba és a filmkészítésbe. Szívesen csinálnék videóklipeket, installációkat, és zenélni is nagyon szeretnék. Húszéves korom környékén felléptem kisebb bulikon, de már rég nem foglalkoztam vele, és jó lenne visszatérni hozzá, hogy ne ragadjak le egyetlen műfajnál.
