WLB: Mesterséged címere?
Emese: Hivatalosan tervezőgrafikus vagyok, a MOMÉ-n végeztem egy éve. Volt egy olyan időszakom, amikor próbáltam mindennel foglalkozni, a textiltől kezdve egészen az üvegszakig, de végül leragadtam az illusztrációnál. Olyannyira, hogy igazából a naplóimba kerülő gondolatokat is rajzok formájában fogalmazom meg.
WLB: Hogyan definiálnád a stílusodat, mi az, ami egyedivé teszi?
Emese: Többnyire befordulós, de amikor ajándékba adok valamit, próbálom kicsit feldobni, vidámabbá tenni. Alapvetően nagyon személyes, inkább depresszív jellegű, bár sokan mondják, hogy a rajzaim ezzel együtt is bájosak. Régebben voltak szexuális töltetű rajzaim, és valaki mondta, hogy nem is érti, hogyan tudom elérni, hogy a téma ellenére cuki maradjon az egész.
WLB: Hol találkozhatunk az alkotásaiddal?
Emese: Mostanában vásárokra járok, de amúgy nagyon sok helyre – Rododendron, kolor, Portéka - csinálok hűtőmágneseket, képeslapokat és főként noteszeket. Annak idején megtanultam a könyvkötészetet, amibe nagyon beleszerettem, de sajnos nem volt túl kifizetődő.
WLB: Miken dolgozol mostanában?
Emese: Ami alkalmilag cseppen-csurran. Inkább különféle megrendelések vannak, és néha besegítek operátorként egy-egynagyobb arculatba logót vagy flyereket tervezni.
WLB: Hogyan jellemeznéd Budapestet?
Emese: Nagyon szeretem Budapestet, az országgal viszont nem vagyok kibékülve. A vásárokon főleg külföldiekkel szoktam találkozni, akik el vannak ájulva attól, amit csinálunk, míg ehhez képest az itthoniak szinte ránk se hederítenek. Nem azt mondom, hogy máshol kolbászból van a kerítés, csak ha külföldön látják, hogy dolgozol, és megcsinálod, amit kell, akkor nem fognak beléd kötni, és valószínűleg könnyebben érvényesülsz.
WLB: Mi a kedvenc helyed a városban?
Emese: Amikor nehezebb korszakom volt, elég sokat jártunk a Mikába, meg úgy általában a Kazinczy környéki helyekre, de mostanában inkább otthon ülök.
WLB: Ha a városon belül szeretnél elmenekülni a város elől, hova mész?
Emese: Nagyon szeretek piacra járni, és a kiskocsmákat, a lepukkant restiket is szeretem. Ezek valóságos kincsesbányák, elképesztő filozófusokra lehet bukkanni.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Emese: Jó lenne minél többet dolgozni, és előbb-utóbb kijutni külföldre, főleg, ha nem változnak meg az itteni körülmények.
