WLB: Mesterséged címere?
Petyka:
Szabó-Lencz Péter vagyok, de sokan csak Petykaként ismernek. Képzőművész vagyok, illetve a Budapest Avantgarde blog szerzője.
WLB: Hogyan definiálnád a saját stílusodat, mi az, ami egyedivé teszi?
Petyka:
Egyrészt szoktam dolgozni hagyományos technikákkal – azaz vászonra festek - , de szeretek kísérletezni, így nem csak festéket használok. Kollázstechnikával, spray-vel, akrillal, meg még rengeteg anyaggal, valamint ezek keverékével is szoktam dolgozni. Aztán van még a másik oldal, a digitális grafika, amihez Photoshopot és Illustratort használok. Néhány éve, Budapestben találtam meg a legfőbb inspirációs forrásomat és a művészetem alapjait. Épületmániás vagyok, de minden vonz, ami a város részét képezi – tárgyak, elemek, emberek, felületek, struktúrák, és emberek. Ebből az elegyből próbálok egy szürreális városképet megalkotni úgy, hogy Budapest felismerhető legyen a képeken, ám mégis egy nem létező helyszínt ábrázoljon.
WLB: Hol találkozhatunk az alkotásaiddal?
Petyka:
Szoktam kiállítani, bár ebben az évben ez még nem történt meg. Ha éppen így esik, a facebookon és a weboldalamon nézelődjetek.
WLB: Miken dolgozol mostanában?
Petyka:
Az utóbbi néhány hónapban nem voltam túlzottan termékeny, más dolgok viszik el az időmet. Ez most sajnos egy rosszabb iőszak szellemileg és lelkileg is, így a motivációm és a kreativitásom sem az igazi. Persze ettől függetlenül a fejemben, álmok és tervek formájában, már sok minden megszületett.
WLB: Hogyan jellemeznéd Budapestet?
Petyka:
Olyan, mint az édes-savanyú mártás. Mivel Budapest a legfőbb inspiráló közegem, szeretek itt élni. Sokrétű, multikulturális város, és hihetetlen jó dolgok történnek - művészeti területen is. Ebből a szempontból bármelyik európai nagyvárossal felveszi a versenyt, viszont úgy érzem, hogy a dolgok nem a megfelelő irányba haladnak. Nem is arról van szó, hogy néha mennyire koszos és elhanyagolt tud lenni, hanem az emberek hozzállása, mentalitása az, ami zavar – érezni valamiféle nagyon lehúzó energiát, és erről nem feltétlenül ők tehetnek. Összességében egy élhető, szerethető város, és még inkább az lenne, ha hagynák kibontakozni.
WLB: Van kedvenc helyed a városban?
Petyka:
Elég sok van. Nagyon szeretem a cseh sörözőket, az egyértelmű kedvencem pedig a hetedik kerület, amit azt hiszem, egyetlen pestinek sem kell bemutatni. Esemény esemény hátán, rengeteg szórakozóhely, kiállítások, galériák, és persze egy jó adag street art. Szeretem még a Telepet is, de egy állandó, fix helyem nincs, a lényeg a spontaneitás, a változatosság.
WLB: Ha a városon szeretnél elbújni a város elől, hova mész?
Petyka:
Külvárosi gyerek vagyok, szóval nehéz erre válaszolni, hiszen ha ki szeretnék kapcsolódni, akkor egyszerűen kint maradok. A belvárosban a kedvenceim a Károlyi-kert, illetve a Mikszáth Kálmán tér környéke, ahol mindig feltöltődést jelent egy séta.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Petyka:
Szeretnék minél több pozitív energiát begyűjteni, túlesni ezen a rossz időszakon, és végre újra termékennyé válni, megvalósítani a terveimet. A hétköznapokban felhasználható design termékekre szeretnék koncentrálni, látok benne potenciált, és közel is áll hozzám. Emellett folyamatosan csinálom a blogot, amit jó lenne kicsit gatyába rázni.
WNDRLND-es interjúsorozatunk korábbi epizódjait az alábbi linkekre kattintva olvashatjátok:
