Parlament nyelvészet
A Parlament szó a francia “parler”, vagyis beszélni szóból ered. Parlamentnek nevezték a középkori francia királyi bíróságokat. A kifejezés először Angliát hódította meg, ahol kezdetben igazságszolgáltatással, tanácsadással foglalkoztak ebben az intézményben, később pedig egy új szolgáltatás: a törvényhozás is megjelent. A magyar “Országgyűlés” szóval egyébként kimondottan csak a magyar Parlamentre utalunk.
Az épület története
Kezdetben nem volt gond, hogy nincs állandó székhelye a törvényhozásnak, de a Széchenyi Istvánnal, Deák Ferenccel, Petőfi Sándorral és Kölcsey Ferenccel tudatosan szerveződő országnak már egyre nagyobb szüksége volt rá.
Legelőször az 1830. évi országgyűlésen merült fel javaslat formájában egy ilyen épület, de a tíz évig tartó hercehurca végül sajnos nem vezetett eredményre: a Pollack Mihály által elkészített klasszicista stílusú tervet pénzhiányra hivatkozva elvetették. Sejteni lehetett azonban, hogy nem ez volt az időhúzás valódi oka, hanem az, hogy inkább nemzetközi pályázatot szerettek volna meghirdetni az ország vezetői.
Az első konkrét pályázati kiírás 1844-ben történt - két évvel azelőtt, hogy Vörösmarty Mihály szomorúan konstatálta, hogy a “Hazának nincsen háza” -, akkor azonban még a mai Erzsébet tér területére (akkor Új piac) képzelték el a törvényhozás épületét.
A neves európai tervezőktől beérkező ötleteket soha nem bírálták el, mert szinte az összes a '48-as szabadságharc áldozatául esett.
Változás 1861-ben történt legközelebb, amikor egy ideiglenes képviselőház megépítését határozták el, ami végül Ybl Miklós tervei alapján készült el a Sándorutcában.
Az újabb komoly pályázat kiírására 1882-ig kellett várni. Erre rengeteg kiváló építész adott be ötleteket, köztük Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freud Vilmos, Otto Wagner, Fellner és Helmer, Emil Förster, de végül Steindl Imre műegyetemi tanár nyerte meg egy olyan ötlettel, amely szerint a régi idők építészeti stílusainak együttes felhasználásával érheti el a várt hatást.
A bizottság tagjai szinte mind elégedettek volt a tervekkel, csupán néhány változtatást kértek: egy félemelet megépítését, illetve az üléstermek feletti tornyok kupolájának módosítását.
A Parlament körül egyébként folyamatosan, a mai napig történnek változások. Duna felé néző homlokzatának a felújítása 21 év után, 2009 szeptemberében ért véget, 2011-ben a díszkivilágítást is megújították, most pedig a Kossuth téren a sor.A Parlament stílusaAz Országház stílusa az 1830-as években kibontakozott gótikus újjászületéshez köthető. Az épület persze nem ragaszkodik görcsösen a gótikához, hiszen ahol lehetett (és kellett) ott újított az építész a reneszánsz, illetve a barokk elemeivel: ennek legláthatóbb nyoma a gótikában nem igen használt kupola, ami amellett, hogy a műalkotás középpontja, a korabeli kétkamarás rendszer termei: az Országgyűlés és a Kongresszusiterem közötti egységet is szimbolizálja.
A Parlament kinézetét a kezdetektől fogva sokan bírálták külső és belső tulajdonságok alapján egyaránt. Mind a lakosság, mind a sajtó, mind pedig neves építészek szót emeltek ellene, mondván, hogy a neogótikus stílus idegen a magyar nemzettől. Steindl így védekezett: "Az egész épületet góthikus stílusban terveztem. A középkornak e remek stílusa... lelkesedést keltő tökéletes szépségeivel, magasba törekvő határozott formáival az anyagi világnak a szellemi világgal való összeköttetését legszebben jeleníti... arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be."
Szerintünk sikerült, de sajnos a tervező már nem élhette meg az átadást.
Számok, érdekességek, legek
Az Országház építése 1885-től 1904-ig tartott, és napi szinten átlagosan ezer ember dolozott rajta. A 18 000 négyzetméteren elterülő épülethez összesen 40 millió téglát használtak fel, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat, és 176 000 köbméter földet mozgattak meg.
Ez a monstrum egyébként egy 2-5 méter vastag betonalapon áll, és 27 kapuja, 13 liftje, 29 lépcsőháza, több, mint 200 irodahelyisége, 3456 méternyi piros szőnyege, illetve 2000 óta egy darab Szent Koronája van, továbbá számos freskó is díszíti a falakat, többek között Munkácsy Mihály Honfoglalás című műve.
Az épület méretei is lenyűgözőek: 268 méter hosszú, 96 méter magas, 123 méter széles, és 50 darab ötemeletes lakóház férne el a belsejében, amelynek megvilágítását eredetileg 9270 izzó és 62 ívlámpa biztosította.
A Parlament építésének feltétele volt, hogy csak hazai alapanyagokból, magyar mesterek segítségével, magyar technológiával épülhet fel, így egész iparágakat lendített fel a beruházás. Az egyetlen idegen anyag benne a főlépcső melletti 8 vörös színű, egy tömbből faragott gránitoszlop, amelyeket Hollandiából hoztak. Ezekből összesen 12 van a világon, a maradék 4 az angol parlamentet díszíti.
Az ablakokon, valamint a falakon lévő díszek is csak Magyarországon őshonos növényeket ábrázolnak.
A dicsekvésnek persze itt még nincs vége: a magyar Országház a világ harmadik legnagyobb parlamentje, és egyben a világ egyik első törvényhozó épülete, kívül-belül összesen 242 szoborral, amelyek közül néhánynak nem mellékesen gyakorlati szerep is jutott: a tetőidomoknál elhelyezett darabok kezében dárdára hasonlító villámhárítók vannak. Ezzel szemben viszont a vízköpők csak díszek, az esővizet szokásos csatornarendszer vezeti el.
A Parlamentnek még az elhelyezkedése is szimbolikus: a tervezésnél fontosnak tartották, hogy az uralkodó palotájával átellenben legyen a törvényhozás épülete, és így az Országház jól ellensúlyozza a Budai Várat.
Ha mindez még mindig nem lenne elég, akkor van itt még valami: a Parlament a világ első légkondicionálóval ellátott épülete is. A rendszer működésének a lényege az, hogy a térről beáramló külső levegő egy földalatti kamrán áthaladva lehűl. A teljesítményt a levegő útjába rakott jégdarabokkal vagy vízpermettel próbálták javítani, de erre nem feltétlenül volt szükség, a rendszer működött és működik a mai napig. A tízezer köbméteres ülésterembe a rendszer segítségével óránként több mint 20-30 ezer köbméter friss levegő is érkezhet.
"Szolgálunk hűséggel, becsülettel"
2013. január 1-je óta az Országgyűlés biztonságáról és zavartalan működéséről is önmaga gondoskodik az Országgyűlési Őrség segítségével. Ez a szervezet 100 éves múltal rendelkezik, és a Képviselőházi Őrségig nyúlik vissza, amely a II. világháború végéig a karhatalmi feladatokat látta el a Parlamentben.
Az Országgyűlési Őrség a legmodernebb technológia segítségével, politkai pártoktól függetlenül szervezi meg az épület és az Országgyűlés munkatársainak a védelmét, valamint ellátja a házelnök személyi védelmét, mindezt persze szorosan együttműkdöve a rendőrséggel, a nemzetbiztonsági szolgálatokkal és a katasztrófavédelemmel. Az Őrség létszáma 349 fő.
Ennek szükségességét jól bizonyítja az Országgyűlés elnökének pulpitusán, balról a negyedik osztásban található golyónyom, amelyet Kovács Gyula 1912. június 7-én ejtett fegyverével, amellyel gróf Tisza Istvánt szerette volna lelőni.
