A Metró Galéria
A 19. században még egészen mást jelentett a fényképezés. A fotók csakis a jelen megörökítését, az eltűnőben lévő dolgok dokumentálását jelentették.
Klösz György életműve ebben a tekintetben felbecsülhetetlen értékű, hiszen a nagyvárosiéletformamegszületéséről szól. Március 12. és május 12. között napi szinten, nagyjából 700-800 ezer embernek van lehetősége látni ezeket a hihetetlen fotókat, melyek mindegyikéhez rövid magyarázatok, versidézetek tartoznak.
A kiállítás célja a kulturális tartalom közvetítése, és annak kihangsúlyozása, hogy mennyire fontos megörökíteni a folyamatos változásban lévő városi életet. A tárlat szórakoztat, példátállít a jelenkor fotográfusai elé, valamint tiszteleg a fotográfia, mint szakma és Klösz György előtt az idei Tavaszi Fesztivál előrendezvényeként.
Volt már egyébként korábban is hasonló kiállítás a budapestimetrón, például Radnóti Miklós, József Attila, Bartók Béla és Kodály Zoltán életének bemutatása céljából, illetve egy, a Nyugat történetét elmesélő galéria. A sikerekre való tekintettel felmerült a gondolat, hogy folyamatos szolgáltatásként valósítsák meg ezeket a tárlatokat a jövőben. Reméljük így lesz.
Budapest, a vadonatúj világváros
A német származású Klösz György 1866 körül érkezett Pestre, amely ekkor még különálló város volt. A kiegyezést követően fejlődés vette kezdetét, amelynek plusz lendületet adott Pest, Buda és Óbuda egyesítése, valamint az a politikai törekvés, hogy az új magyar állam számára méltó főváros épüljön. Ekkoriban a városkép néhány évtized alatt teljesen átalakult; volt olyan, hogy 4 év alatt 56 darab iskolát építettek fel, szinte a semmiből.
Budapest ekkor Berlinnel kulturálisan fej fej mellett haladt, és egy világvároshoz méltó, pezsgő életet élt.
Klösz György, Budapest fotográfusa
A polgári elit tagjai közül sokan külföldiek voltak ebben az időben, akiknek ambíciói, az új magyarfőváros kiaknázatlan lehetőségeivel keveredve hihetetlen eredményeket produkáltak. Ebből a rétegből került ki KlöszGyörgy is, aki szerencsére a sokkal fényűzőbb Bécs helyett Budapestet választotta új otthonának.
A Petőfi Sándor utca és a Régipostautca sarkán működő fényírdája lassan nyomdaipari vállalkozássá fejlődött, miközben mindent dokumentált.
Lefényképezte, ahogy az új épületek egymás után kinőttek a földből; ahogy megszületett az Andrássy út és a Nagykörút; ahogy kiépült a telefonhálózat és az elsővillamosvonal; valamint megörökítette a korabeli árvizek pusztítását is. Méretes kameráját választási plakátok, nézelődő polgárok elé, boltokpultjaiba és csatornarendszerekmélyébe is elhelyezte; semmi nem kerülte el a figyelmét, szinte nincs is olyan dolog, amiről ne készített volna felvételt. Sajnos munkásságának egy része mára megsemmisült.
A megmaradt, eredeti képeket a Fővárosi Szabó Ervin KönyvtárBudapestiGyűjteménye, a Kiscelli Múzeum és Budapest Főváros Levéltára őrzi.
