A múlt ködeMivel nem áll szándékunkban ajtóstul rontani az elnöki lakosztályba, sem pedig figyelmen kívül hagyni a múlt jelentőségét, vegyük szemügyre, mi fán terem a Four Seasons-történelem. Az angliai székhelyű Gresham Életbiztosító Társaság az 1900-as évek legelején – egyrészt befektetés, másrészt pedig vagyonfitogtatás gyanánt – úgy döntött, a Lánchíd pompájával konkuráló palotát emel az oroszlános Széchenyipesti hídfőjéhez. A Gresham-főhadiszállás megtervezésére kiírt pályázaton Magyarország egyik legismertebb építésze, a Nagykörút számos lakóházát is jegyző Quittner Zsigmond lett a befutó. A szecessziós elemeket előszeretettel alkalmazó Quittner és társa, Vágó József, a bőséges költségvetésnek hála neves művészekkel dolgozhatott együtt.
A földszinti passzázs csempéi a legendás Zsolnay-gyárból kerültek ki, a homlokzat szobraiért, illetve díszítő elemeiért Telcs Ede és Maróti Géza felelt, a mozaikok és ólomüveg ablakokRóth Miksa műhelyében készültek, míg a pávákkal díszített kovácsoltvas kapuk Jungfer Gyula hírnevét öregbítették. Érdekesség, hogy a biztosítótársaság egyik igazgatójának kívánságára a londoni Tower apró barokk kupoláinak egyikét is beleépítették a Gresham tornyaiba. A palota nem csupán látványosság, de technikai felszereltség terén is lekörözte kortársait, az épületben központi fűtés és porelszívó rendszer üzemelt. A sors iróniája, hogy előbbi újítás a Gresham pusztulásához vezetett, ugyanis a korlátokban csordogáló forró víz télen megfagyott, szignifikáns szerepet vállalva a falak szétmállasztásában.
Az 1906-os átadást követően a Duna-korzó legújabb ékköve elsöprő sikert aratott a budapestiek körében. Pillanatok alatt a város legnépszerűbb és legdivatosabb lakó- és találkozóhelyévé avanzsált, aki pedig megengedhette, hogy az üvegborítású passzázs üzleteiben vásároljon, igazán kiváltságosnak mondhatta magát. A Gresham-Venezia kávéház mágnesként vonzotta a kor jeles művészeit (lásd még: a Gresham-kör), csakúgy, mint a szatíra és a szókimondó politikai humor alfája és omegája, a Pódium Kabaré; amelyet, természetesen politikai okokból, kétszer is bezárattak. A világháború és a kommunizmus kaotikus évtizedei után – először diplomata-otthon volt, majd amerikai könyvtár lett, később állami vállalatok székhelye, aztán a hetvenes években védett, ám elszomorítóan leharcolt épület, továbbá Turay Ida színésznő otthona – a Gresham-palota 1999 és 2004 között teljeskörű, 100 millió eurót felemésztő felújításon esett át; és immár szűk egy évtizede a Four Seasons-flotta közép-európai koronaékszereként funkcionál.Vissza a jelenbe
És akkor jöjjön a jelen. Mielőtt a 179 szoba közül célba vettük volna a prominens személyiségek egész sorának otthont adó 405-öst, teleportálási képesség hiányában át kellett kelnünk az üvegkupolás, borzas kristálycsilláros előtéren. A cikornyásat a letisztulttal vegyítő Art Nouveau-enteriőr, továbbá a zavarbaejtően tökéletes angolsággal megszólaló recepciós ellenére úgy éreztük, hogy egy szentélybe csöppentünk: a lobbybantemplomi csend honolt, ameddig csak a fül ellátott. A film noirba illő, félhomályos liftben már úrrá lett rajtunk az izgatottság, kíváncsian vártuk, hogy mi rejtőzik a 405-ös tömör faajtaja mögött; amelyen belépve a pöffeszkedő luxusról szőtt előítéleteink varázsütésre elillantak.
A nappaliban szolid, bézs ikerkanapék, mellettük kandalló hangtalanul táncoló lángnyelvekkel, a kandalló két oldalán kincsértékű vázák; az egyik kanapé mögött kilépős erkély Lánchíd-panorámával, míg a kanapéval szemközt, balra nyíló helyiségben ebédlő dombornyomásos faldíszekkel és szervízkonyhával.
A lakosztály hátsó traktusában francia ágyas hálószoba található, amelyből egy gardrób és egy olasz márvánnyal ékesített, összkomfortos fürdőszoba nyílik.
A visszafogott, kissé öreges hatást keltő Art Nouveau-elegancia egyszerre szolgált kellemes meglepetésként és csalódásként, vegyes érzések kavarogtak bennünk.A külső megfog, a belső megtart
Bár a külső nem fogott meg annyira, a belső, vagyis a szolgáltatások és az alapelvek kombinációja eltüntette a szégyenfoltokat, akár a reklámokban ajnározott mosóporok a kávépacákat. Az elnöki lakosztály kapcsán fontos megemlíteni, hogy biztonságtechnikai szempontból, valamint az elhelyezkedés aspektusából könnyedén kenterbe veri a hasonló kategóriájú budapesti szállodákpresidential suite-jait. Ami még ennél is fontosabb, hogy a személyzet tagjai egy másodpercre sem feledkeznek meg a hippokratészi esküvel felérő titoktartási elvekről, így amikor extrém kérések és botrányos éjszakák felől érdeklődtünk, csupán egy arab attaséról szőtt anekdota lett a jutalmunk. A szóban forgó attasé, miután érkezése estéjén kedvet kapott a biciklizéshez, tüstént leadta a rendelést kétszáz kétkerekűre, majd másnap reggel, a nyirkos-esős időjárásra hivatkozva, ugyanezzel a lendülettel meg is gondolta magát. A bringák sorsát homály fedi, bár könnyen előfordulhat, hogy az attasé tevéi azóta két keréken suhannak a homokdűnéken.
Az elnöki lakosztályhoz egyébként nem járnak plusz szolgáltatások, ami egy rendkívül szimpatikus húzás, csakúgy, mint a Four Seasons gyerekcentrikussága. A zsengébb korú vendégekkel érkezésük előtt kitöltetnek egy játékos kérdőívet, amely többek között a lurkók kedvenc meséit hivatott felderíteni – méghozzá azért, hogy a pattogatott kukorica, a csoki chips, valamint a külön minibár mellett még az imádott rajzfilmszereplővel díszített torta is üdvözölje a gyerekeket. Hogy az apróságok a Four Seasons-beli tartózkodás során se maradjanak plüss alvótárs nélkül, egy parányi ágyban pihegő kockásfülű nyúllal örvendeztetik meg a legkisebb vendégeket. Ami a hús-vér négylábúakat illeti, ők szabadon korzózhatnak a szobában, de a közös életterekben már nem feltétlenül ildomos háziállatot legeltetni, kiváltképp, ha tigrisről vagy elefántról van szó.Hab a tortán, otthon a Greshamben
A legfelső emeleten egy masszázs szalonnal és ultramodern edzőteremmel megspékelt fürdő található, a lobbyból pedig a Páva étterem és a bár mellett még üzletek is nyílnak. Valószínűleg ezek is megérnének egy ódát, de cikkünk célegyenesébe kanyarodva inkább az összbenyomást ecsetelnénk.
Az elnöki lakosztály nyomán keletkező, gyér csalódottság sem homályosította el tisztánlátásunkat, így nem volt nehéz felfedezni, hogy a Four Seasons Hotel GreshamPalace a vendéglátás otthonos luxus-szentélye, ahol nem csupán megszállni lehet, hanem elbújni és kikapcsolódni is; ahol, egy folyton frissített adatbázisnak köszönhetően, a visszatérő vendégről még azt is tudják, hogy hány cukorral és hány löttyintésnyi tejjel issza a kávét, ahol a sztárokat nem adják ki a pletykalapoknak, ahol a titkok házon belül maradnak, és ahol az elnöki lakosztály privilégiumát és előkelőségét sem éreztük nyomasztónak. Az árak hallatán viszont már zsugorodtunk néhány centit: egyetlen elnöki lakosztályban eltöltött éjszakért egy 3300 és 4600 Euró között ingadozó összeget kell feláldoznunk, míg egy egy órás masszázs akár egy nyugat-európai hosszú hétvége költségét, nagyjából 60,000 forintot is lefaraghat a havi uzsonnapénzből. Nem szeretnénk demagóg frázisokkal lövöldözni, így csak annyit mondanánk, hogy ami sok, az sok; ugyanakkor ami jó, az jó, a Four Seasons Hotel GreshamPalace pedig az.
