Nem könnyű feladat ország vagy város imázsfilmet készíteni. Hangulatosnak, de mégis informálisnak kell lennie. Be kell mutatni a látványosságokat, vagy egy részüket, de mégsem lehet közhelyorgiát rendezni. Közérthetőnek, de mégsem szájbarágósnak kell lennie. Sokan próbálkoznak ezzel profi és amatőr szinten egyaránt. Összegyűjtöttünk pár igazán rosszul sikerült darabot. Biztos, hogy vannak ennél is rosszabbak. Ha van nagy kedvencetek, azt kommentben kérjük küldjétek el, had röhögjünk rajta mi is! 

Magyarország, az animációk királyaNem kis feladat igazán félresikerült ország imázs filmet készíteni sok pénzből. A legfontosabb összetevők: először is kell egy állami megrendelő. Ezután egy tragikusan patetikus dal, szőnyeg-zongorázással, közhelyes szöveggel, és egy zsédásan karakternélküli hangú énekeslány. Nem baj, ha picit szomorkás a hangvétel, hiszen megszenvedte már e nép... Szükségünk lesz hozzá még egy aranyos pofájú, tehetségtelen gyerekszínészre. De ami a legfontosabb, kelleni fog egy nagyon rossz, szájbarágós koncepció és forgatókönyv. Ebben a videóban sikerült még ezt is felülmúlni. Ugyanis olyan animációkkal gazdagították mindezt, hogy nem jutunk magyar szavakhoz. (Szerkesztői helyesbítés: mint megtudtuk az alábbi kisfilm nem imázsfilm, sokkal inkább a hazai turizmus fellendítése érdekében készült.)

“Csak élvezd a napfény reményét A Hold mindent átíró rejtélyét”  Sajnos onnantól kezdve, hogy valaki profi kamerát kap a kezébe, nincs bocsánat. Még, ha azt is mondja, hogy “ha bántón vad a világ, lépd át, nézd azt, ami virág” Nézném én, de a vágások hada nem engedi. Kivétel, amikor belassítanak egy képet, amin az egyik szereplőnek lobog a haja a szélben. Akkor nézem. A Budapesti Turisztikai Irodának sikerült kiválasztania a lehető legrosszabb aláfestőzenét. Ez a NOX dal a többi szerzeményüknél is rosszabb talán. A szövege meg simán megér egy hosszabb tanulmányozást. Itt megtaláljátok.

“Látom, hogy folyik a vér, ezért a csúnya városért.”Ebben a videóban benne van minden. Ötvenhattól a téli Budapest látképig. Ezt hasonló minőségben láthatjuk a legtöbb image filmben, de amitől ez mégis igazán a listánkra méltóra sikeredett, az a harmadikos versíróversenyhez méltó dalszöveg (Bocs Bereményi Géza) és a kegyetlen gitárszólókkal tűzdelt zeneszerzés (nincs bocsánat, Hrutka Róbert). Az egyetlen amitől egy picit is szerethető, az Für Anikó kedvesen esetleges és rosszul intonált énekhangja (Puszi, Anikó!).

 “My dear ladies and gentlemen”A végére hagytuk az abszolút favoritot. Ez a videó elnyerte szerkesztőségünk fődíját. Figyelem, akármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy a film 1992-ben készült, ez egy 2010-es mestermű! Leslie T. Eloed (a stáblistán Előd László ilyen módon nemzetközesítette magát) fantasztikus érzékkel válogatta össze, mind a kamera előtti, mind a kamera mögötti embereket. A két főszereplő, pontosabban a gyönyörű angolsággal mosolygó, lenyűgöző fogsorú lány és az azúrkék szatír, régi jó, vörösfejű pesti nóták mentén vezet végig minket a városon hintóval, és sétálva. Minden olyan helyszínt bemutatnak, amitől egy kicsit is jóérzésű turistának azonnal elmegy a kedve a Budapestre látogatástól. Szerencsére 'Not for sale', nem eladásra készítették és erről megnyugtatnak minket a klip elejétől a végéig. Ennél az egy videónál szépen kérünk mindenkit, hogy türelmesen és figyelmesen nézze végig, az első képkockától az utolsóig. Köszönjük!