Az első választásunk a Katona Kamrára esett. A programban striptease-t és színész sörudvart ajánlottak. Ez volt messze a leghívogatóbb program mindközül. A kutyaütő hideg miatt sörudvarból sörelőtér lett. Már az utcán látni lehetett az iszonyatos, gomolygó sort, ami minden bizonnyal a katonás színészek eddig feltáratlan testrészeinek látványa reményében alakult ki.
Erre mi is kiváncsiak voltunk. A várakozók háromnegyede nő volt. Majd’ egy óra várakozás következett. A sorban kiderült, hogy tízesével engedik be a nézőket és hogy a striptease show csupán két perces. Az előtérben sürgölődő, pohár szedő, takarító színészek voltak és csutkán ment a Rotfront. Szokatlan élmény volt. Végül bejutottunk a színházterembe. Öt kukucskáló lyuk volt, egy lyukra két lány jutott.
A lyukon át Ónodi Esztert láthattuk Für Elise-t zongorázni. Ironikusan mondhatnánk, borzongtak a kedélyek, amikor először a bal, majd a jobb kezéről húzta le a selyemkesztyűt. A végén, ezt megkoronázandó lerántotta a nyakából a boátját is. Köszönjük szépen, haza lehet menni. Nekünk bejött. Az órás sorban állással együtt. Utána megnéztük a kocsmároskodó színészeket. Kedvesek, közvetlenek voltak és még csapolni is tudtak.
Ezután átsétáltunk a Katonába. A nézőtér tele volt. A színpadon egy majd húsz fős zenekar volt vegyesen színészekből és zenészekből, akik A hős és a csokoládékatona című darabból adtak elő betétdalokat . Ez nem volt nagy durranás. Aranyos volt, közvetlen, meg szerethetően esetleges, de annál nem több.
Hamarosan tovább is sétáltunk a Deák térre, ahol szabadtéri színházi fotó és plakát kiállítás volt. Erről nem sokat olvashattunk, a honlapjukon egy sort sem találtunk róla. Nézzétek meg, ha arra jártok, még egy hétig ott fognak állni! Ezután átugrottunk az Örkénybe. Konstatáltuk, hogy az is dugig van. Pedig ekkor már éjfél volt. Az előtérben sanzonokat énekeltek színészek zongorakísérettel és becsületkasszás büfével.
Azért felmerült egy pár kérdés: hol voltak a függetlenek, az alternatívok, a kis színházak, a stúdió színpadok? Hol volt a Bárka, a Szkéné, a Sanyi és Aranka, a Koma bázis, a Mu színház, a Trafó? Miért nem volt sokkal több izgalmas program? Először miért a Csonka András back stage körbejárására keltek el a helyek? Ezekre a kérdésekre reméljük a jövő évi Színházak Éjszakáján kapjuk meg a válaszokat.
